Lassan 2 hete nem aludtam egy jót (12-14 órát). Zombi lettem. Visszatérve a tegnapra. Stewart egyszer csak felkelt, lejött, elkezdett téblábolni. Kérdezem, hogy akkor most megcsinálnám a porszívózást, ok? Mondja ok. Elkezdem, erre visszamegy aludni. Na most ez azért szívás, mert szerda lenne a takarítós napom, de nagyon nem tudtam mit csinálni, mert hostaput azért nem akartam felverni. Igazából ha tudtam volna előre, hogy egész nap aludni fog, akkor más programot iktatok be, de hát mindegy. Elsunnyogtam a kölkökért az isibe. (A garázsajtót véletlen hozzácsaptam a Jeep-hez, pfffff) Haza, Wii, korai vacsi. Megint az előző esti menüt kapták, erre Alex olyan hisztit levágott, hogy csak na. Teljesen felspanolta magát, amiből az lett, hogy ugyan elindult az apjával az úszásra, de nemsokára visszajöttek, mert nem tudott lenyugodni. Ment is egyből pancsizni, én meg barbiztam Charlotte-tal!!! Nemsokára jött Stewart barátja, én is visszavonultam, írtam egy kis blogot, pancsi, és alukálás.
Reggel keltem, mert Stewart jótékonysági rendezvényre ment, így 7kor lelépett, nekem meg legkésőbb fél 8ra épkézlábbá kellet válnom. Gyorsan bedobtam egy kávét, cigi, aztán indultam öltöztetni a csemetéket. Alex kiverte a hisztit, hogy hányingere van, és nem akar menni suliba. Amikor Charlotte is elkezdte, mondtam, hogy elég, menniük kell. Alex hisztizett, hogy hívjam fel az anyját, eljátszottam egy hívást, de csak nem akart öltözni. Azt mondja beszélni akar az anyjával. De már olyan szinten hisztizett, hogy kezdem elhinni, hogy baj van. Ok, próbáltam hívni Louise-t, nem vette föl. Stewart nem vette föl. Na, akkor most mi legyen. Még mindig hiszti. Mondom, ok, öltözz fel, megreggelizünk, és addig valami majd csak visszahív. Aztán ha mégis menni kell suliba, már kész vagyunk. (ugye milyen okos vagyok) Nemsokára hívott is Stewart, beszélt a fiával, aztán mondta, hogy a nagyihoz megy ma, ne aggódjak. Oh, én nem aggódom. A kisfiam nekiállt reggelizni, egyszer csak felpattan, rohanás, de a drágám a WC előtt fél méterrel kidobta a taccsot. Oh, remek. Feltakarítottam (közben persze majd' beokádtam), minden kész volt, vártuk mamit, éppen hogy ideért, mi is rohantunk Charlotte-tal suliba, de azért elkéstünk, miért is ne.
Hazajöttem, útközben azért vettem egy kis csokis kekszet, reggeli, kávé, aztán nekiálltam takarítani. Nem tudom, hogy máshol is így van e, de itt a vízkő mindenen vastagon megtelepszik. Legalább 2 órát töltöttem a kapargatással, és messze nem tökéletes... Közben csörgött a telefon. Louise mamája hívott, hogy mikro lesz vacsi, mikorra hozza a gyereket, És hívott Stewart testvérének az au-pair-e, Claudia, hogy összefutunk e este. 4 óra takarítás után sztrájkba léptem, feljöttem lustizni, és kideríteni, hogy jutok el hétvégén Birminghambe. Aminek eredményeképpen teljesen összezavarodtam és kétségbe estem, ugyanis elég kilátástalannak tűntek a dolgok.. Elmentem a sulihoz, lecsekkoltam, hogy Chartotte-ot felveszi e a barátnőjének az anyja. Hazajöttem, épp kezdtem volna lazulni, amikor jött Stewart és Alex. Hát Alexnek úgy tűnt, nincs már baja... Aztán váltottunk egy pár szót hostapuval, és mondtam neki, hogy bajban vagyok a hétvégi kiruccanással, mert nem találtam a vonatot, amit előtte kinéztünk. Akkor nekiállt, átfutottuk, kiderült, hogy másik napot nézett, aztán mondta, hogy mivel úgy is fel kell venni Louise-t az állomáson, egyúttal megkérdezzük a jegyeket. El is mentünk, sőt, meg is vettük, aztán elszaladtunk feltölteni a telefonkártyámat, mert reggel nem tudtam használni csak az itthoni telefont.
Hazajöttünk, a gyerekek a Wii-n, beszéltünk pár szót Louise-szal, hogy sikerült a továbbképzése.
Vacsi után feljöttem, a szülők mentek a suliba ilyen szülői szerűre. 8ra jött értem Claudia. Nagyon aranyos csaj, mexikói, és szerintem sok időt fogunk még együtt tölteni.. Elmentünk egy pubba, de nagyon fullon volt, így ki kellett ülni. Amit én azért annyira nem bántam, mert el tudtam pöfékelni pár cigit. Aztán mikor indultunk, kiderült, hogy valami zenekar játszik élőben, ezért volt tele a hely. Persze kifelé menet leszólított minket 2 hapsi, hogy nem e visszamennénk...Ahh, én mindig kifogom. De legalább az egyik helyes volt :D.
Nemrég értem haza, csináltam egy szenyát, mert éhen akartam halni, zuhi, most itt, és már nem is, mert már alszom.
Pusza!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése