BIRMINGHAM

Na akkor vágjunk bele. Először is bocsi az otthoniaknak, mert nem írtam, de ilyen hétvége után...
Szóval magyar au pair találkozó volt ezen a hétvégén Birmingham-ben. Igaz, hogy még csak most jöttem, de nem akartam kihagyni... De ne felejtsétek el, nálam semmi se megy egyszerűen. Az egész móka ott kezdődött, hogy csütörtökön megvettük hostapuval a jegyeket. Közvetlen vonat, minden ok, legalább is nekünk ezt mondták az állomáson. Kimegyünk szombat reggel, még Stewart ki is szállt, hogy megmutassa, hogy működik a kapu, erre egy bácsi mondja, hogy nincs vonat. MI??????? Persze mondtuk, hogy de hát nekünk azt mondták, és stb. stb., de nem. Én meg állok, pislogok mint hal a szatyorban, hogy akkor most mi lesz? Áh, azt mondja el tudok menni busszal, csak át kell szállnom itt, aztán ott, aztán vonat. Meg ha látok kékinges, láthatósági mellényes hapsit, kérdezzem meg, merre kell menni. AHHHHHHHHHH, nem hiszem el. Nem is én lennék esküszöm. Jön a busz, rohanok, hogy le ne késsem, közben azok dumálnak, hogy én akkor most hogy és hova... Elindultunk, az első megállónál felállok, mondom a sofőrnek mizu, de mondta, hogy még ez nem az, majd... Ok. Nem mertem elaludni, pedig hulla voltam, mert fél 6kor keltem, de azért legalább a táj szép volt. (több mint másfél órás út...) Közben telefonnal fel a netre, keresni valakinek a számát, hogy bocsi, de nem érek oda csak kitudjamikor, de no problem. Aztán busz sokadszorra megáll, én ücsörgök, mire szól a sofőr, hogy végállomás. BOCSI! Leszállok, meglátok egy keresett hapsit (szóval ilyen bácsik-nénik állnak az állomásokon, nem bonyolult táblák vannak, és ők elmondják, hogy hogyan jutsz tovább, mikor indul a busz stb.), mondja hogy 10 perc és megy a busz, Banbury-ben kell leszállni, ott fel vonatra. (hál istennek azért a jegyem érvényes volt, így nem kellett vennem másikat). Buszra fel, nézem-nézem mikor jön Banbury, ott leszállás. Vasútállomáson megint egy hapsi, kérdezem a dolgaimat, elirányít, és 5 perc múlva indultam is Birminghambe.  Persze a vonaton se tudtam aludni, mert az utolsó előtti megállóban kellet leszállni. Ok, beérek az állomásra, aztán ki kellett derítenem, hogy jutok el a másik állomásra, mert ott volt tali. Elindultam, mondom lesz ami lesz. És gyakorlatilag egyből megtaláltam. Odaérek, nézelődök, melyik is a főbejárat, elszívtam el fél cigit, aztán mondom elindulok. Áll pár csaj, lassítok, DE ŐK MAGYARUL BESZÉLNEK! És igen!! Megvan a csoport harmada, aztán még egy páran, a többiek meg menet közben csatlakoztak. Összesen 19 lány és az egy szem fiunk... :D Elindultunk megkeresni a hostelt, kóvályogtunk, eltévedtünk párszor, beszélgettünk, ismerkedtünk... Ez úton is hálámat fejezem ki Melindának, aki megszervezte a talit, és így arcok is kerültek a blogok mögé :D!

Szálláson lepakoltunk, gyors kávé, indulás tovább, időpontunk volt egy pizzériába, meg azért csináltunk is fényképeket...

Nos, a pizzéria nem a legjobb választás volt, mert ugyan nekem ízlett, de az ára...pfff.... Aztán asszem indultunk vissza a hostelbe. Persze beszaladtunk a Tesco-ba piát feltankolni estére XD.  Visszaértünk, elfoglaltuk helyeinket, elkészültünk, aztán összeültünk egy kis csevejre.
Mindenki bemutatkozott, honnan jött, család, stb. stb. Persze az alapozást is elkezdtük :)

Aztán talán fél tíz körül indultunk, (sokan már jó állapotban), mert volt egy kísérő hapsink a hostelből, aki elvitt minket a helyekre. Első megálló egy kocsma, ahol Bogi egy kis sírást rendezett, mert nem hozott pénzt.. ahhh, az alkohol.
Aztán átmentünk egy diszkóba, hál' istennek a kísérőnk bejuttatott minket, így nem kellett belépőt fizetni. Egyébként jó hely volt, táncikáltunk, Gabival igyekeztünk berúgni, szaladgáltunk kifelé cigizni (mert itt ugye nem lehet), aztán 1 körül indultunk vissza, mert másnap ugye programunk volt... Persze hazafelé még beszaladtunk a mekibe, éhesek voltunk :D

(itt Eszternél törött el a mécses...). Haza, és alvás fél 8ig! ahhh.....
Összeszedtük darabjainkat, lementünk a kajcsizóba, mindenki megreggelizett. Ott kaptunk egy kvízt Melindától, kérdésekkel Angliáról, és jelentem NYERT a csapatunk! Hát igen... Összepakoltunk, kicsekkoltunk a hostelből, irány a kávézó 11-re. Na ott azért kiborult mindenki, mert volt bár foglalásunk, még várnunk kellett, és aztán közölték, hogy amúgy 45 perc múlva jó lenne ha mennénk. (@}]]đ[]Đ]@{[) Jó magyarosan mi meg durván kiapróztuk a számlát...XD Aztán lementünk megnézni a St. Patrick-napi felhajtást.

Na ott is millió meg egy ember... Elnézelődtünk egy óráig, aztán megint indulás, megbeszéltük hogy szabad program, hol talizunk... (mi elmentünk kajálni). Aztán összefutottunk, kitaláltuk, hogy elmegyünk megnézni kinek hogy megy a vonata/busza, mert az ünnepség miatt eléggé megvariálták a dolgot. Aztán csöveztünk egy kicsit, beszélgettünk, végül azt hiszem hogy fél 4 körül a megmaradt kis csapat is búcsúzkodni kezdett.

Gondoltam én is indulok, mert halvány elképzelésem se volt, hogy és mikor jutok haza (és ugye másik állomásról mentem). Megint megtalálok egy hapsit, mondom neki hogy mizu, hova megyek, erre benyögi, hogy dehát nincs vonat. Mondom tudom, de ha leszállok itt, és aztán busz, aztán átszállás..., ah, mondja ok, menjek az egyes peronra, oda jön a vonatom. Na most volt olyan szerencsém, hogy 2 perc múlva jött a vonat. Banbury-ben le, megint infók, hogy honnan megy a busz, kimegyek a buszokhoz, ott megint kérdem, melyik az enyém, busz megvan, felszállás, indulás. Bichester North-nál le, na ott kellett várnom 20 percet, míg ment buszom, de aztán meg majdnem le is maradtam (no comment). ÉS IGEN!!! Fél 8 körül meg is érkeztem Beaconsfield-be. Hazasétáltam. (Annyira szép volt az ég, csupa pislákoló foltocska, ugyanis itt van a Heathrow  reptér 15 percre tőlünk, így sok repcsit lehet látni). Itthon pár szót váltottunk hostszülőkkel, kipakoltam, zuhany, és ágyba dőltem.
Köszönöm mindenkinek, örülök hogy megismerhettelek benneteket, és akkor folytatjuk!!! (júniusban Isle of Wight)

U.i.: képek már elérhetőek több témában!