a szabadság édes (?) napjai

Kedd reggel bár igyekeztem időben felkelni, csak 9 körül sikeredett, ennek köszönhetően 10 is elmúlt, mire elindultam High Wycombe-ba vásárolgatni. Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de egy utazás egy idegen országban, ahol nyelvi problémákkal küszködsz, és minden teljesen ismeretlen, nagyon mókás tud lenni! Illetve én mindig nagyon büszke vagyok magamra, hogy sikerül jegyet vennem, megtalálom a vonatom, időben szállok le, és megtalálom a célt!!! ELSŐRE!!! Na jó, persze azért igyekeztem tájékozódni, hogy kb. hol-hogyan-honnan-hová... De nagyon jó volt. Sőt, mi több, minden kedden, pénteken és szombaton piac van a fő úton, így a puszta véletlennek köszönhetően még ezt is láttam.Tiszta otthoni régi-lengyelpiac érzetem volt! :)

Első állomás a poundworld volt, ahol minden csak 1 font! Végre találtam normális sampont és balzsamot, vettem fülhallgatót és illatosítót, meg még ezt-azt. Aztán irány a Primark. Na itt szépen elidőztem, igaz így sem néztem át minden polcocskát. De vettem nadrágot, topánkát, felsőket, inget, legging-et, stb., lényeg a lényeg, hogy valami 50 fontot fizettem... :D Aztán át az Eden-be.

Most ébredtem rá, hogy akkora ez a bevásárlóközpont, hogy ha minden üzletben szétnézek, szerintem csak ma érnék haza. Így csak 1-2 helyre szaladtam be, végre találtam normális pulcsit, és vettem egy nagyon csinos szoknyát, mert 5 fontért nem lehetett ott hagyni... :D
Mikor már kezdtem szépen fáradni, elindultam vissza a vasútállomásra. Végül fél 4 magasságában értem haza. Gyors összesítés, mi lett a nap termése, aztán egy kis takarítás, vacsi, és TV.
Szerda reggel megint nem dobott ki az ágy. :D Az eredeti elképzelés az volt, hogy mindent kitakarítok, és a csütörtök csak az enyém. Na most ez úgy valahol félúton elpárolgott. Én magam sem értem, hogyan. De végül is a felső szinttel pöpecre végeztem, igaz jól el is fáradtam. Bár azért nagyanyós tempóban dolgoztam, sok cigiszünettel, és fél 7kor raktam a porszívót a helyére.Közben hívott Louise anyukája is, hogy minden rendben van e, mert hogy nagyon el vagyok veszve, és szóljak, ha bármire szükségem van. Megnyugtattam, hogy jól vagyok, élek, és persze megköszöntem a törődést. Gyors vacsi után nekiálltam linzert sütni. Ugyanis kitaláltam, hogy inkább sütivel lepem meg hostanyut, mint hogy csokit vennék szülinapjára. Hogy aztán majd mennyire díjazza, az később kiderül. Remélem nagyon, mert negyed 10 volt, mire kész lett!! Igen, tegnap se kerültem időben ágyba... Micsoda meglepetés...
Most itt csücsülök a konyhában, kávé és ébredezés, aztán takarítás-második felvonás. Délután még el akarok ugrani boltba, venni virágot.
Igazából ugye azt terveztem, hogy szépen felfedezem a városkámat a pár szabadnapom alatt, de már harmadik napja mocskos, mocskos idő van, így erről ennyit... :(

Azért szép napot mindenkinek! Pusszantás!

vasárnap és szabadság

Egy szösszenetre visszatérnék a szombat esti babysitt-re. A szülők elmentek 8 körül, Alex még egy negyed óráig nézhette a tévét, aztán neki is alvás. Minden szép és jó volt, úgy kb. fél 11-ig, amikor is Charlotte felkelt. Bejött a szobámba, mert hogy ő nem tud aludni. Persze drágám, szépen visszatessékeltem az ágyába, majd visszaalszik. Erre jön megint 5 perc múlva. Gondoltam talán jobb, ha vele maradok még egy kicsit a szobájában, hátha könnyebben elalszik. Negyed óra után még mindig fent volt. Én az ajtók ellenőrzése címén kilopakodtam egy cigire, de mire visszaértem, még mindig ébren volt! Na akkor szépen lecsücsültem az ágy mellé, és miközben én már majd elaludtam, ő még mindig csak nagyokat pislogott. Még kb. 20 perc volt, mire jöttek anyuék. Akkor lementem, mondom mi a szitu, Louise felment, és a gyerek 5 perc múlva aludt. Nem hiszem el! Én is kidőltem, és vasárnap fél 11 körül ébredtem. Lecsattogtam, mondja Louise, hogy akkor ők elmennek szülinapi partira, 1 körül jönnek. Végre egy kis csönd. :D És tényleg, 1 óra után pár perccel itt is voltak, együtt megebédeltünk, aztán a gyerekek kint viháncoltak, mindenki más meg pihengetett. 4 körül megjöttek Stewart testvéréék a három fiúval, átsétáltunk a parkba, nagyon szép idő volt. Kiderült, hogy ők emigrálni akarnak Ausztráliába. ??? Nem igazán értem, mi ez a nagy költözködési láz az angoloknál... Aztán hazajöttünk, és én csak a vacsi hívó szavára bukkantam fel újra. A jó idő örömére kint ettünk a kertben! (Pedig azért annyira nem volt jó idő) Tök vicces volt, mert Louise megkérdezte a gyerekeket, hogy ugye holnap hétfő, készen állnak e a sulira... (a meglepetés-utazásról semmit nem tudtak). Aztán elpakolásztunk, és mi is megbeszéltünk pár dolgot a hétre vonatkozóan. Igazából semmi különöset nem kell csinálnom, kis vasalás és takarítás, de még a kutyákat is elvitték, hogy ne legyen rájuk gondom. Mondták, hogy ha bármi gond van, itt van az összes nagyszülő, nyugodtan szóljak nekik, vagy hívjam őket. Persze sokadjára elmondtam, hogy nem lesz semmi baj, ne aggódjanak. :D Megmutatta Louise, hogy hol kapcsolhatom fel a fűtést, ha fázom, mert hogy ugye nem megy napközben. Mondom neki, hogy azt már észrevettem. :D Nem győzött szabadkozni... De ne aggódjatok, nincs azért olyan hideg, hogy megfagyjak! Jó utat kívántam nekik, és ágyba dőltem.
Természetesen reggel még fél tucatszor felébredtem a visításokra. Viszont annyira nem zavart, hogy ne tudtam volna visszaaludni egészen 11ig. :D Alighogy felébredtem, jött egy üzi Louise-tól, hogy érezzem jól magam, és hívjam őket ha valami baj van. A gyerekek már be voltak zsongva, hisz csak reggel tudták meg az egész utazást...  ÉN nagyon lazán megkezdtem a napot, net és kiadós reggeli, aztán nekiálltam vasalni, jobb letudni az elején. Jobb is, mert fél 6-kor végeztem... Aztán tettem egy gyors kitérőt a boltba, vettem egy triplacsokis cheesecake-et, csokis kekszet, üdcsit, és kávét is, mert haldoklott.

Megvacsoráztam, hajat mosok, és nézek valami filmet, de nem sokáig, mert holnap SHOPPING-DAY!

Ezt pedig minden CSOKI-IMÁDÓNAK KÜLDÖM:

Stewart esete az egérrel (avagy Stewart little és a kisegér by Tamás)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Stewart. Gondos férj és családapa, valamint két gyönyörű kutyus gazdija. Stewart jó gazdi volt, sokat foglalkozott a kutyusokkal, és mindig ügyelt rá, hogy időben megkapják a vacsorájukat. Az egyik vacsoráztatás alkalmával Stewart találkozott egy pici egérrel. A kis egér már régóta felfedezte a remek táplálékforrást, a kutyatáp nagyon finomnak bizonyult. Nem akart ő senkinek sem ártani, csak éhes volt, és gondolta, hogy az a pár falat igazán nem hiányzik majd senkinek. Igen ám, de nem tudta, hogy Stewart nem szereti az egereket. Sőt, szinte már félt tőlük. Így az első találkozásuk sem volt baráti, sőt, ettől a naptól kezdve Stewart folyamatosan azon gondolkodott, hogyan szabadulhatna meg a kis rágcsálótól. Megölni nem akarta, de nem szívesen látta. Hamarosan el is jött a lehetőség. Stewart valami csellel elfogta a pici egeret, és szépen kitessékelte a házból. Na de nem kell megijedni, a mi kis egerünk nem volt buta, addig-addig kereste a visszavezető utat, mígnem pár nap múlva ismét a finom kutyatápban tanyázott. De bosszút forralt. Lesben állt. És egy este, talán néhány hét múlva, a gyanútlanul etetésre készülő Stewart kezére ugrott, miközben ő szedte ki a kutyusainak a vacsorát. Szegény ember nagyon megrémült, még valami kiáltásszerűt is hallatott. A felesége azt hitte baj van, lerohant, mire Stewart elmesélte, mi történt. (Az undok au pair viszont kinevette) Ismét eljött az idő a kilakoltatásra. A kis egér ismét lakmározni indult, de jaj, a tápos edény üres volt, a kis egér csapdába esett! Nem tudott kimászni!
Stewart hamarosan felfedezte a kis rágcsálót. Megmutatta mindenkinek, mit fogott, majd azért jó lelkű lévén szabadon engedte a kertben. De a kis egér nem mozdult. Azt hitték, csak megijedt, és majd biztos később elszalad. De csak teltek az órák, és ő nem mozdult. Meghalt. Hogy mitől? Lehet, hogy ezúttal ő ijedt meg túlságosan. Esetleg a kutyatáp feküdte meg a gyomrát. Nem lehet tudni.
Az éj leple alatt a teteme eltűnt, talán ezúttal ő lett a lakoma valaki másnak.

mennyei csokitorta

Pénteken ismét csodás idő volt! Arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha biciklivel mennénk suliba. Persze a cseppjeim elcseszték az időt, így megint kocsival mentünk. Hazafelé beugrottam a boltba egy kis sütiért. Gusztustalan volt, én nem is tudom, hogy lehet süti, mindegy, azért megettem. De még egyszer tuti nem veszek ilyet. Mivel a porszívózáson kívül nem volt dolgom, így napközben csak a hasamat süttettem... :D Közben hívott drága londoni Vera barátnőm, hogy esetleg meglátogat a hétvégén (L):  Így csorgott a nap, a gyerekeket felszedtem, gyakorlás, vacsi megint nincs, megjönnek a szülők, mire aztán kitalálták, hogy akkor elmegyünk abba az olasz étterembe, ahol pontosan 3 hete, a megérkezésem napján voltunk!!! Pesto-s, csirkés, tejszínes tésztát ettem, nagyon fincsike volt. Na de azután... Forró csokis süti vanília fagyival... ATYA ÚR ISTEN!!!! NAGYON JÓ VOLT!!!! Alig tudtam felmászni a szobámba. Erre szinte abban a pillanatban hívott is tesóm, úgyhogy vele is eldumcsiztam egy jó darabig... Ennyit a péntekről.
A szombat reggelen vívódtam. Ugyanis mondta Louise, hogy a havi nagypiac lesz, és ha gondolom elmehetek velük. Mivel megint kínlódva aludtam, így végül is felkeltem, lemásztam, mindenki lemászott, aztán valahogy úgy eltelt az idő, hogy a piac kimaradt. Persze Louise szabadkozott, de igazán olyan mindegy, az elkövetkezendő évben lesz még időm ilyesmire :D. Aztán mondtam neki, hogy viszont az úszásra elmennék velük, mert még mindig nem tudom az utat. Szóval az lett belőle, hogy akkor már azt is megbeszéltük, hogy elmegyünk úszás után vásárolni, mert hogy jó lenne, ha én is mennék vele, ugyanis főként nekem kell vásárolni a jövő hétre (a nagy magányomra). A boltban - nem tudom más hogy van vele - de tök hülyén éreztem magam, mikor mondja Louise, hogy csak pakoljam meg a kocsit azzal, amit akarok, de hát na...Próbáltam nem minden szart összevásárolni, nem is vettem/vetettem sok mindent, a végére meg elsütöttem, hogy ha a jövő héten arra jönnek haza, hogy minden full üres, akkor nagyon éhes voltam. :D Éhen nem halok, az biztos. Így mindent megejtettünk, aztán hazatérve már készültünk Charlotte szülinapi bulijára. Mondjuk én nem nagyon, persze azért segítettem, de amikor az első kölök jött, én jó kislány módjára visszavonultam. :D Azért a sok lufi, meg a diszkógömb nagyon vagányan nézett ki. Ugyanis Mamma Mia party volt!!! Nem is ám akármilyen... Én addig megnéztem egy filmet, most írok, aztán este megint egy kis babysitt,  plusz munka (Plusz pénz :D)
Pusz

szülinap, sokk és tavasz

Tegnap reggel ha akartam se tudtam volna aludni, ugyanis a pici lánykám 6 éves lett!

Szóval igazából a "happy birthday" éneklésre ébredtem. Reggeli után, mivel láttam, hogy már megvolt az ajándékozás, odaadtam én is, amit vettem. Hogy mit ne mondjak, nagyon beletrafáltam, nagyon bejött neki. Eldobtam őket a suliba, aztán a gyönyörű idő ellenére nekiálltam takarítani. Louise pont a végére ért haza (szegény ment fogorvoshoz, ezért volt itthon olyan hamar). Meg is beszéltük a jövő hetet, hogy akkor jó e nekem, hogy itthon maradok a kutyákkal, rendben leszek? Már hogyne lennék... :D Aztán felszedtem a kölköket, itthon egy kis gyakorlás velük, utána amíg ők játszottak a Wii-n, én összedobtam a vacsijukat. Közben megjött Stewart, és bejelenti a gyerekeknek, hogy mindjárt mennek a nagyszülőkhöz. Ez volt negyed 5kor. Gondoltam csak megkérdezem, mikor akarnak visszajönni, merthogy ugye szerdán Alex megy úszásra negyed 6ra, így 4.45-kor van vacsi. Óó, hát ő elfelejtette, akkor inkább nem mennek. Jó. De akkor a nagyszülők jönnek. Nem kell mondanom, 5 perc múlva már itt is voltak. Én elvégeztem az utolsó simításokat a vacsorán, tálaltam, aztán 5kor apu el is vitte Alexet. A nagyszülők is leléptek, Louise pedig 3 percre rá itthon volt. Így sajnos ráhárult a feladat, hogy játsszon Charlotte-tal. (Persze a Wii-n, mert hogy egy játék volt az egyik szülinapi ajándék.) Én meg ott ültem velük és nevettem egy sort. Aztán szépen elandalogtam a szobámba, Louise jött nemsokára, megbeszéltünk  1-2 dolgot a hétvégével kapcsolatban (plusz munka-plusz pénz) :D. Még azért beesett 2 barát is az este folyamán. Jaj, ezt el kell mesélnem, nagyon nagy show volt. Lemegyek egy cigire, köszönök a vendégeknek, aztán odalépek az ismeretlen(nek tűnő) hapsihoz, és jól nevelt módjára bemutatkozom. Erre kiderült, hogy ő volt nálunk az előző héten... :D pffff... DE hát na, nekem ne mondja senki, hogy a több millió új információból mindent meg tud jegyezni! (a nevekkel különösen bajban vagyok :D) Na és amikor sokkot kaptam: megyek laza köntösben zuhanyozni, valami megkapja a szemem, odanézek, és egy TENYÉRNYI NAGYSÁGÚ FEKETE PÓK LÓG A PLAFONRÓL!!!

Persze egyből bepánikoltam. Berohantam a budiba és az ott található fertőtlenítő spray-vel lefújtam, aztán magamra zártam a fürdő ajtaját. Amikor végeztem, kilépek a folyosóra, és NINCS OTT A PÓK! Szóval az a gusztustalan túlélte! Azóta is arra gondolok, mikor ugrik rám a padlásfeljáróról.Ennyit a szerdáról.
Ma reggel ismét gyönyörű napsütésre ébredtem.

Sima reggeli menet, kis veszekedéssel, egyébként semmi különös. Sulikör, ahol is a drága hapsikám teljesen feldobta a napom, mikor rámköszönt, hogy SZIA! (az ex-angoltanár, aki kicsit beszélni magyar). Hazafelé beszaladtam vásárolni, így pizzát reggeliztem :D Utána kínkeservesen rávettem magam a porszívózásra, majd kivasaltam amit kell. (Úgy veszem észre, hogy a hétfő és a csüti lesznek a vasalós napok) Aztán összedobtam egy kis karfiollevest! :D jaj, olyan jól esett... Gyerekeket összekapkodta, és még a sulinál megbeszéltük, hogy jól kell viselkedniük, ha akarnak később játszani. És azt kell mondjam, alakulnak a dolgok. Megcsináltunk egy csomó feladatot, segítettek rendet tenni, aztán játszottak. Negyed hat körül rádobtam egy üzit Louise-ra, hogy akkor mi lesz a vacsival, csináljak e valamit, mert reggel nem szólt egy szót sem, és általában ő szokott itthon lenni akkor és ő főz nekik. Persze írt is gyorsan, hogy akkor jó lenne, ha valamit kitalálnék nekik, elfelejtett szólni. Ismételten tésztát kaptak (sok tésztát esznek). Na, azért itt jegyzem meg, hogy a vacsi előtti fél óra elég problémás volt, a gyerekek túl voltak pörögve... Vacsi közben megjött Stewart, aztán Louise, én meg beajánlottam nekik a levesem. (Egyébként nem ettek belőle, mert most raktam be a hűtőbe) Szóval szépen visszavonultam, és holnap péntek, és vége a hétnek, és utána hosszú szabadság....
Csóki!

nyugis nap

Csendes napot nyugtázok.
Szokásos reggeli menet, aztán gyerekreggeli, lunchbox, Stewart pedig szólt, hogy ő viszi a gyerekeket suliba!!!!! Igen!!! Ez azt jelentette, hogy mikor ők elmentek, én gyorsan összeporszívóztam, szóval 9.10-kor teljesen szabad voltam egészen 3ig! Lustálkodtam kicsit, idegeskedtem, mert az Otp-s papíromat elhánytam valahova és nem tudom utalni a tandíjamat. Aztán gondoltam egyet és elindultam bicózni. Mindenképp akartam shoppingolni, mert a lánykámnak holnap lesz a szülinapja, és venni akartam neki valamit. Egy kis varázslatos rajzoló-szettet kap tőlem, mert azt még nem láttam itthon, és egyébként nagyon szereti az ilyesmiket. Mivel még bőven el voltam látva idővel, így bicikliztem tovább. Még mindig nem ismerem a várost (igaz a jövő héten lesz időm...), és egyébként is szép idő volt. Persze azért beugrottam a Saintsbury's-be üdvözlőkártyáért, de ha már ott voltam vettem egy kis csokis kekszet is :D. Aztán kóvályogtam még egy sort, egyszer majdnem eltévedtem, aztán kiderült, hogy a házunkkal szemben lévő utcában vagyok... kmm.... Hazajöttem, kis net, jön egy sms Stewart-tól, hogy ugye akkor én veszem fel a gyerekeket a suliból. Írtam neki, hogy azért nem felejtek el 3 gyereket.  Utána indultam is értük. Eredetileg úgy volt, hogy Alex megy a Robert nevű barátjához ma, de mondta Louise, hogy szegénykémnek hirtelen meghalt a nagymamája, így ma inkább ő jönne hozzánk. Igazából nem volt baj, Charlotte-ot elvitte az apja, így végül hármasban voltunk. De igazából az volt a röhejes, hogy nem tudtak játszani. Csak a kérdések repkedtek, hogy te mit akarsz csinálni, meg te mit akarsz... Aztán a drága fiam ég jól egyedül is hagyta szegény srácot... Megcsináltam a vacsit (jó kis pizza, nyami), azután nem is sokára jött Robert apja a fiáért. Louise is hazaesett, végre bevárárolt, mert már tiszta üres volt a hűtő. Beszéltünk pár szót a holnapi napról, segítettem neki elpakolászni, aztán lassan felslisszoltam.
Most meg itt van egy nő, lent beszélgetnek a konyhában, fingom nincs kicsoda, de inkább nem megyek le, nem akarok zavarni.
Puszka!

rossz kölkök

Reggel félholtan keltem. Lehet, hogy túl sokat kávézom? Mindenesetre vissza kell vennem belőle, mert ez így nagyon nem jó. Összelapátoltam magam, levánszorogtam a konyhába, Louise le is támadott. Mondta, hogy ma csak Charlotte-ot kell hazahozni a suliból, mert Alexnek mennie kell a közeli városba fizikoterápiára (baj van a lábával a drágámnak), és ezért majd valaki hamarabb el is hozza a suliból. Ja, és hogy emlékszem e, merre van Charlotte edzése, mert ma nekem kell vinnem. Pfff, hát egyszer voltunk arra... Aztán a szülők leléptek. Nem is sokára kitört a háború. A kölkök összevesztek hol ezen, hol azon. Fél 8 körül nagy nehezen betuszkoltam őket a kocsiba (igen, ma már kocsival menős napot tartottunk, mire várjak még?). Sulinál ki, a pici lánykám agyonra puszilgatott, aztán még síp után bekísértem, és megint puszilkóztunk egy sort. Hazaértem, jól eltököltem az időt, mert dél körül kezdtem el a dolgaimat. Mire persze az egész hétvégi adagot kivasaltam 2 óra volt. Akkor gyorsan csináltam a vacsi mellé egy kis krumplipürét. Közben James, a családi barát beszaladt Alex cuccaiért, ami a kezeléshez kell neki. 3kor én is indultam a sulihoz, kölköt felvettem, hazajöttünk, a fiam is jött nemsokára. Nagy nehezen rávettem őket egy kis gyakorlásra, persze ebből is csak a veszekedés lett. Aztán gyors öltözködés, irány az edzőterem. Még egy kis veszekedés... Amíg Charlotte tornán volt, mi ott maradtunk, nem akartam császkálni. Háromnegyed hatkor vége, indulás haza. Természetesen megint csak összebalhéztak a kocsiban. ( eseménydús nap, ugye?) Már otthon voltak a szülők is. Gyors vacsi után leléptek, mert Alex az apjával szokott járni valami klubba (ne kérdezzétek, nem tudom...), és most ment Louise is. Általában kedden mennek, de ezen a héten ma volt a "buli". Így a lánykámmal maradtunk kettesben. Fürdés, pici mese, alvás.
Én meg megyek eszem valamit....
Pusszantás!!!!

Windsor 1

Vasárnap természetesen ricsajra ébredtem. A gyerekek rohangáltak, az apjuk kiabált velük, meg egyébként is, itt minden hallatszik. A házon belüli hangszigetelés nem létezik. Mire összeszedtem magam és lemásztam, a családom eltűnt. Mivel a kutyákat sem találtam, gondoltam elvitték sétálni. Mire a reggeli készülődést letudtam, befutottak ők is. Gyorsan reggeliztem, aztán indultunk. Persze a kocsiban mondta Stewart, hogy először reggelizni megyünk. Hm. Mindegy, egy kávé még belefért. Ott összefutottunk Louise szüleivel, megint tüneményesek voltak. Gyors reggeli után indulás Stanley szülinapi partijára. Stanley a gyerekeim unokatesója, Stewart tesójának az egyik fia (a háromból). Volt egy hapsi, aki szórakoztatta őket, most nem jut eszembe semmi jó kifejezés. Játszottak, bohóckodtak, de én is nevettem egy csomót. Közben még reggel írtam Claudiának, hogy akkor nem tudok menni sehova, mert megyünk Windsorba. A partin mondja Stewart, hogy mivel csak pár óránk lenne, ezért nem megyünk. ok. Kérdezi Clau, hogy akkor elmegyünk valamerre? Mondom inkább nem, otthon akarok pihenni. A parti után indulunk haza, erre mondja Stewart, hogy mégis csak elmegyünk Windsorba, de csak sétálunk, egyet, mert ahhoz hogy be is menjünk, kell egy egész nap. Így nekiindultunk. A windsori vasútállomás felől érkeztünk...

vasútállomás

vasútállomás, és persze az üzletek

az 1894-ben készült vonat (Viktória királynő vonata volt!)

A Windsor Castle a világ legnagyobb (45.000 m2-es), és Anglia legrégebbi lakott, leghíresebb kastélya, melynek története Hódító Vilmosig nyúlik vissza. Egyébiránt a Windsor Castle is az angol királyi család hivatalos rezidenciájának számít. II. Erzsébet királynő az év számos hétvégéjét tölti a szolid, impozáns, és ugyanakkor elegáns Windsori Kastélyban.

kastély

bejárat

kastély...

fegyveres őr

 A kastély maga elképesztően nagy. Így hiába csak egy részét láttam, egy képre sem férne el még az a rész sem.

És a jó kis séta után FAGYI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

kicsi lányom csokidarabos, pillecukros rágógumi-ízű fagyival

a szép színű rágós fagyi...

 Aztán lesétáltunk a Temze partra. (Itt majdnem megfulladtam, mert felszippantottam egy ostyadarabkát a tüdőmbe...)

jó ha tudjátok, hogy a Temzén úszó ÖSSZES hattyú a királynő tulajdonában van!

Eton, ahol is a világ egyik leghíresebb iskolája van

az iskola egy része

ez is

és még ez is

Jó tudni, hogy Eton iskolájában tanult Vilmos herceg is! Az évi tandíj horribilis, a "wiki" szerint több mint 23000 font. Tehát testvériesen számolva is minimum 7 és félmillió forint ÉVENTE!
 Séta után beültünk kajálni, én sült krumplit ettem csirkés-gombás pitével. Hazaindultunk, persze én el is vonultam, skype-oltam. 11 körül feküdtem le, de borzalmas éjszakám volt, nem sokat aludtam...
Egyenlőre ennyi, puszi mindenkinek!

Red Nose Day, napsütés és shopping

A csütörtöki nappal ellentétben pénteken egész jók voltak a gyerekek! Red Nose Day volt, ami egy speciális nap, amikor jótékony célokra gyűjt mindenki.
Ennek örömére a kölkök pizsiben mentek suliban (az egész iskola), Stewart-nak meg csütörtökön volt egy jótékonysági esemény, amikor is 50 mérföldet kellett lebiciklizni. Szegény nagyon ki volt utána. Szóval miután csütörtökön fullosan elvégeztem minden melóm, pénteken nem sok dolgom volt. A szokásos porszívózás, aztán csak döglődtem. A magyar csajszi, akivel taliztam volna, sajna lemondta, így majd talán kedden... Péntek reggel ugye megint bicajjal mentünk suliba. Aztán persze szinte egész nap esett az eső. Írt Louise egy üzit, hogy mehetek kocsival is a gyerekekért, a bicókat meg majd Stewar összeszedi. Mondom ok. Aztán írt Stewart is, hogy ráérek e este, mert elmennének valahova, persze kifizetnék pluszpénzként. Hát már hogyne, amúgy is csak pihenni akartam, szóval naná. Aztán fél 3 körül hazaesett hostapu, meg is lepődtem, mert 4 körül mondta Louise. Na mindegy, mondta, hogy felveszi ő a kölköket, ha már esik az eső. Namost, ez azért jó, mert 3.15-kor van vége a sulinak, de volt vagy fél 5, mire hazaértek... Vettek egy kis édességet... nekem is.... :D Aztán elbohóckodtunk egy kicsit, vacsi és vége! Fél 9 körül volt tervbe véve, hogy a szülők lelépnek. Még negyed 9kor beszéltem is Louise-szal, elköszöntünk, stb. Erre lemegyek, Louise ott ül, kérdezem mizu, azt mondja meggondolta magát, nagyon fáradt, mégse megy. Jól van, közben elkezdtem gyártani a teám, csörög a telefon, jön Louise, hogy mégis mennie kell, erősködnek, hogy csak egy gyors ital (de szegénynek nagyon nem volt kedve menni)... Lelépett, én még skype-oltam a csajokkal, zuhi, aztán éjfél körül kidőltem. ÉS IGEN! VÉGRE ALVÁS!

Na nem azt mondom, legalább fél tucatszor felébredtem, mert volt aztán zsivaj, de engem hol? Fordultam egyet, és aludtam tovább. Valamikor fél 12-kor keltem fel :). Boríték várt az ajtóm előtt, az előző heti pénzemmel + 20 font a tegnap estéért (L), meg üzenet, hogy elmentek úszásra, majd jönnek. Kávé, cigi, és annak örömére, hogy ágyban akartam maradni egész nap, gyönyörű idő volt. Újratervezés. Kitaláltam, hogy délután bicózok/vezetek, felfedezek. Összeszedtem magam, erre jönnek a szülők, elmennek shoppingolni, megyek? Hát hogy a kék égbe ne? XD Elmentünk először tankolni (ott meghúzták a kocsinkat), aztán egy sportboltba venni Stewart-nak valami új szerkót(nem tudom mit..), aztán kitalálták, hogy menjünk át High Wycombe-ba. Ez a legközelebbi legnagyobb város. Azon belül pedig irány az új pláza, az Eden!!!

 

Ott beültünk a Wagamama nevű japán étterembe kajcsizni. Én mizo leves ettem és valami rizses tálat, amiben mindenféle jóság volt :D (annyira jó, hogy nem vagyok finnyás, mert mindig minden ízlik :D) Aztán irány vásárolni!!! Megbeszéltük, hogy egy óra múlva talizunk. Kérdezem Louise-t, hol a Primark. (az au pair-ek boltja, ahol jó áron megkapsz bármit.) Azt mondja az az Eden-en kívül van. Gondoltam egyet és megkerestem. Kb. 8 perc séta. Vettem zoknikákat, harisnyát, köntöst, új papucsot, és egy manikűr készletet végre!! Közben hívott Stew, hogy itt és itt vannak, mikor-hol talizzunk, persze a felét nem értettem. Aztán mivel eljárt az időm, visszaindultam, meg is találtuk egymást, aztán életmentő kávéra ugrottunk be a Starbucks-ba. Persze mondta Stewart, ha akarok maradhatok, és majd hazamegyek busszal vagy vonattal, de mondtam, hogy elég volt ennyi költekezés mára :D Hazafelé beszaladtunk 2 kertészeti áruházba, igazán nem értem minek kellett szegélynyíró, ha most csináltatják meg a kertet... Na mindegy. Aztán hazafelé szóba került, hogy ha holnap lesz kedvem, velük mehetek a Windsori kastélyba, mert ők valószínű hogy mennek. (Egyébként itt van a szomszédban szinte) Ááá, mondom hogyne, inkább lemondom a csavargást Claudiával, de hát a kastélyt nem hagyom ki!!!
 Szóval, tök jó volt minden. Igaz, nem döglődtem, de tudjátok, majd alszunk a sírban eleget...
Pusza!!!!!!

U.i.: Azt hiszem mostantól ilyen szép illusztrált bejegyzéseket kaptok! Ja, és legalább egy hallót kérek mindenkitől az új üzifalra (bal oldal), AMIT NEKTEK CSINÁLTAM!!!

magyarok

Tegnap elfelejtettem említeni két nagyon fontos dolgot. Az egyik, hogy találtam a csepp kis városomban egy magyar au pair-t, majd pénteken találkozunk!!! :D
A másik, sztori: Reggel ugye elvittük a kölköket suliba. Stewart osztogatta a meghívókat a szülőknek Louise szülinapi party-jára. Persze be is mutatott engem mindenkinek, akivel még nem taliztam. Odalépünk egy pasihoz, váltanak egy pár szót, kérdezi a hapsi Stewart-ot, hogy én vagyok a magyar au pair. S. rámmutat, én bájos arccal odafordulok, kezet nyújtok, bemutatkozom, erre azt mondja: SZIA, ÖRÜLÖK, HOGY LÁTLAK! Először nem esett le. Aztán pislogtam kettőt, hééé, ez magyarul beszélt hozzám!!!!!! Szóval kiderült, hogy a hapsi Budapesten volt angoltanár, és beszél egy kicsit magyarul! :D Igen, mint már annyiszor bebizonyosodott, kicsi a világ... Majd kifaggatom...

Amúgy tök szar, mert annyi de annyi információval bombáznak, hogy képtelen vagyok mindent megjegyezni. Neveket, utakat, egyforma utcákat, embereket, szóval mindent.
Bemutattak már vagy 3 tucat embert, és jó ha a felére emlékszem, de a nevét csak a negyedének tudom...talán...

Reggel megvolt az első nagy balhém a gyerekekkel. Összevesztek, lökdösődtek, szétszedtem őket, aztán ordítás, közben már indulnunk kellett volna, sajnos meg kellett vesztegetnem őket egy kis csokis keksszel. :D

Majd jelentkezem!
Pusza!!!

hétköznapok

Szerda van, és még nem írtam egy sort se a hetemről. Hát igen. Pár hét múlva eljön az ideje, hogy minden nap egyformán telik (majdnem), de remélem akkor is lesz miről mesélnem. Mondjuk engem ismerve... :D
Hétfő.kedd, sima biciklis nap, 1-2 pofára esés, semmi extra. Louise viszont annyira beteg lett, hogy tegnap nem ment dolgozni, pihent szegény egész nap, pont jókor, mert végre én is be tudtam iktatni egy kis ALVÁST!!! Ahhh, persze ennek örömére jó későn feküdtem le... O.o Ma már ment dolgozni, és azt hiszem kezd helyrejönni. Ma reggel kiderült, hogy Stewart itthon melózik (épp a takarítós napomon :S), a reggelinél meg benyögte, hogy ok, akkor együtt elvisszük kocsival a gyerekeket suliba, meg lemosatni. Jó, el is mentünk, a suliig Stewart vezetett, aztán én. Jelentem egyre jobban megy! :D Hazaértünk, gyorsan lecsekkoltam a pénzutalásaimat, és nekiálltam takarítani. Közben hostapu azzal szenvedett, hogy mindenki megkapja Louise meglepetés-szülinapi-party-jára a meghívót (igen, tök izgi). Egyébként ha még nem mondtam volna, utálom a porszívónkat. K..va nehéz, és már tiszta izomgörcs van a vállamban a mindennapos használattól. Aztán már majdnem végeztem, mikor mondja Stew, hogy eszik egy bacon-szendvicset, kérek? Persze, ki nem hagynám... már épp éhen akartam halni... Mire kész lett a szenya, addigra én is végeztem(nagyjából). Megkajcsiztam, feljöttem, utána mondja Stewart, hogy akkor ő elmegy a gyerekekért. Újabb boldogság. Ennek örömére legurítottam egy kávét, ráérős cigi odakint, és még ezután is én vártam rájuk. Hazajöttek, civakodás, aztán játszottunk egy kicsit, megjött Louise is. Gyorsan vacsi a gyerekeknek, aztán elvittük Alex-et úszásra. Louise tök édesen próbálta belém verni, merre kell menni (mert oda kocsival kell menni), de közben reggel én már ígéretet kaptam Stewart-tól egy GPS-re :D.Hazajöttünk, gyerekek pancsizni, én visszavonultam.
Tegnap kérdezték, hogy jó e a tévé. Mondom jó, a múlt héten megnéztem, jó volt... (na ugye milyen sokat tévézek????) Erre nézem ma, hát nem jó. Szóval fél 9kor Louise-szal tévét szereltünk. És nem lett jó. De mondta, hogy venniük kell másik erősítőt, mert az ő szobájukban is baszakszik... Nekem ugyan ráér...

Kaptok egy kis időjárás-jelentést is: a mai nap csúnya volt. A tegnapi is. Gondol egyet, és a gyönyörű tavasz eltűnik, a mocskos-esős-ködös idő jön. Nem szeretem. És nem tudom, mi folyik ezeknek az ereikben, de ma is volt egy kislány, aki a kb. 6 fokban kisruhában, szandálban, harisnya/zokni nélkül ment suliba. Sapkát nem adnak még a babakocsisokra se. Pulcsiban szaladgálnak a nagy hidegben. Mezítláb állnak a jéghideg kövön. pffffffffff

Most csináltam egy kis fish 'n' chips-t, hostszülők elmentek vacsizni, relax.
Na jól van, mára ennyi. Nem kaptok többet. Haragszom rátok, mert nem jelentkeztek. ÉN IS AKAROK TUDNI RÓLATOK!!!!

U.i.: az első bejegyzésben megtaláljátok az elérhetőségeimet!

BIRMINGHAM

Na akkor vágjunk bele. Először is bocsi az otthoniaknak, mert nem írtam, de ilyen hétvége után...
Szóval magyar au pair találkozó volt ezen a hétvégén Birmingham-ben. Igaz, hogy még csak most jöttem, de nem akartam kihagyni... De ne felejtsétek el, nálam semmi se megy egyszerűen. Az egész móka ott kezdődött, hogy csütörtökön megvettük hostapuval a jegyeket. Közvetlen vonat, minden ok, legalább is nekünk ezt mondták az állomáson. Kimegyünk szombat reggel, még Stewart ki is szállt, hogy megmutassa, hogy működik a kapu, erre egy bácsi mondja, hogy nincs vonat. MI??????? Persze mondtuk, hogy de hát nekünk azt mondták, és stb. stb., de nem. Én meg állok, pislogok mint hal a szatyorban, hogy akkor most mi lesz? Áh, azt mondja el tudok menni busszal, csak át kell szállnom itt, aztán ott, aztán vonat. Meg ha látok kékinges, láthatósági mellényes hapsit, kérdezzem meg, merre kell menni. AHHHHHHHHHH, nem hiszem el. Nem is én lennék esküszöm. Jön a busz, rohanok, hogy le ne késsem, közben azok dumálnak, hogy én akkor most hogy és hova... Elindultunk, az első megállónál felállok, mondom a sofőrnek mizu, de mondta, hogy még ez nem az, majd... Ok. Nem mertem elaludni, pedig hulla voltam, mert fél 6kor keltem, de azért legalább a táj szép volt. (több mint másfél órás út...) Közben telefonnal fel a netre, keresni valakinek a számát, hogy bocsi, de nem érek oda csak kitudjamikor, de no problem. Aztán busz sokadszorra megáll, én ücsörgök, mire szól a sofőr, hogy végállomás. BOCSI! Leszállok, meglátok egy keresett hapsit (szóval ilyen bácsik-nénik állnak az állomásokon, nem bonyolult táblák vannak, és ők elmondják, hogy hogyan jutsz tovább, mikor indul a busz stb.), mondja hogy 10 perc és megy a busz, Banbury-ben kell leszállni, ott fel vonatra. (hál istennek azért a jegyem érvényes volt, így nem kellett vennem másikat). Buszra fel, nézem-nézem mikor jön Banbury, ott leszállás. Vasútállomáson megint egy hapsi, kérdezem a dolgaimat, elirányít, és 5 perc múlva indultam is Birminghambe.  Persze a vonaton se tudtam aludni, mert az utolsó előtti megállóban kellet leszállni. Ok, beérek az állomásra, aztán ki kellett derítenem, hogy jutok el a másik állomásra, mert ott volt tali. Elindultam, mondom lesz ami lesz. És gyakorlatilag egyből megtaláltam. Odaérek, nézelődök, melyik is a főbejárat, elszívtam el fél cigit, aztán mondom elindulok. Áll pár csaj, lassítok, DE ŐK MAGYARUL BESZÉLNEK! És igen!! Megvan a csoport harmada, aztán még egy páran, a többiek meg menet közben csatlakoztak. Összesen 19 lány és az egy szem fiunk... :D Elindultunk megkeresni a hostelt, kóvályogtunk, eltévedtünk párszor, beszélgettünk, ismerkedtünk... Ez úton is hálámat fejezem ki Melindának, aki megszervezte a talit, és így arcok is kerültek a blogok mögé :D!

Szálláson lepakoltunk, gyors kávé, indulás tovább, időpontunk volt egy pizzériába, meg azért csináltunk is fényképeket...

Nos, a pizzéria nem a legjobb választás volt, mert ugyan nekem ízlett, de az ára...pfff.... Aztán asszem indultunk vissza a hostelbe. Persze beszaladtunk a Tesco-ba piát feltankolni estére XD.  Visszaértünk, elfoglaltuk helyeinket, elkészültünk, aztán összeültünk egy kis csevejre.
Mindenki bemutatkozott, honnan jött, család, stb. stb. Persze az alapozást is elkezdtük :)

Aztán talán fél tíz körül indultunk, (sokan már jó állapotban), mert volt egy kísérő hapsink a hostelből, aki elvitt minket a helyekre. Első megálló egy kocsma, ahol Bogi egy kis sírást rendezett, mert nem hozott pénzt.. ahhh, az alkohol.
Aztán átmentünk egy diszkóba, hál' istennek a kísérőnk bejuttatott minket, így nem kellett belépőt fizetni. Egyébként jó hely volt, táncikáltunk, Gabival igyekeztünk berúgni, szaladgáltunk kifelé cigizni (mert itt ugye nem lehet), aztán 1 körül indultunk vissza, mert másnap ugye programunk volt... Persze hazafelé még beszaladtunk a mekibe, éhesek voltunk :D

(itt Eszternél törött el a mécses...). Haza, és alvás fél 8ig! ahhh.....
Összeszedtük darabjainkat, lementünk a kajcsizóba, mindenki megreggelizett. Ott kaptunk egy kvízt Melindától, kérdésekkel Angliáról, és jelentem NYERT a csapatunk! Hát igen... Összepakoltunk, kicsekkoltunk a hostelből, irány a kávézó 11-re. Na ott azért kiborult mindenki, mert volt bár foglalásunk, még várnunk kellett, és aztán közölték, hogy amúgy 45 perc múlva jó lenne ha mennénk. (@}]]đ[]Đ]@{[) Jó magyarosan mi meg durván kiapróztuk a számlát...XD Aztán lementünk megnézni a St. Patrick-napi felhajtást.

Na ott is millió meg egy ember... Elnézelődtünk egy óráig, aztán megint indulás, megbeszéltük hogy szabad program, hol talizunk... (mi elmentünk kajálni). Aztán összefutottunk, kitaláltuk, hogy elmegyünk megnézni kinek hogy megy a vonata/busza, mert az ünnepség miatt eléggé megvariálták a dolgot. Aztán csöveztünk egy kicsit, beszélgettünk, végül azt hiszem hogy fél 4 körül a megmaradt kis csapat is búcsúzkodni kezdett.

Gondoltam én is indulok, mert halvány elképzelésem se volt, hogy és mikor jutok haza (és ugye másik állomásról mentem). Megint megtalálok egy hapsit, mondom neki hogy mizu, hova megyek, erre benyögi, hogy dehát nincs vonat. Mondom tudom, de ha leszállok itt, és aztán busz, aztán átszállás..., ah, mondja ok, menjek az egyes peronra, oda jön a vonatom. Na most volt olyan szerencsém, hogy 2 perc múlva jött a vonat. Banbury-ben le, megint infók, hogy honnan megy a busz, kimegyek a buszokhoz, ott megint kérdem, melyik az enyém, busz megvan, felszállás, indulás. Bichester North-nál le, na ott kellett várnom 20 percet, míg ment buszom, de aztán meg majdnem le is maradtam (no comment). ÉS IGEN!!! Fél 8 körül meg is érkeztem Beaconsfield-be. Hazasétáltam. (Annyira szép volt az ég, csupa pislákoló foltocska, ugyanis itt van a Heathrow  reptér 15 percre tőlünk, így sok repcsit lehet látni). Itthon pár szót váltottunk hostszülőkkel, kipakoltam, zuhany, és ágyba dőltem.
Köszönöm mindenkinek, örülök hogy megismerhettelek benneteket, és akkor folytatjuk!!! (júniusban Isle of Wight)

U.i.: képek már elérhetőek több témában!

kieg.

ÓÓ, igen. Ma már nem kellett dolgoznom!!!!
Viszont Louise rákérdezett a vezetésre, meg hogy eljöjjön e velem. Áh, mondom nem inkább majd egyedül. Aztán mivel még világos volt, gondoltam teszek pár kört, nagy baj nem lehet.... És nem is volt! Most már azt hiszem kezdem megszokni a kocsit (kezdem), meg a másik oldalt, viszont halvány lila gőzöm nem volt arról, hogy merre járok. Na igen, nem ártana egy térkép, pláne hogy minden ház ugyanúgy néz ki. Na de úgy voltam vele, hogy legfeljebb eltévedek (sikerült), és felhívom a szülőket. Aztán rájöttem, hogy nem vittem telefont. Fuck.
De végül is minden jó volt, nem mentem neki senkinek, és semminek, megtaláltam a házunkat!!! Tapsot kérek!!!
Aztán családi vacsi volt, pizza, Louise azt hitte sok lesz, de mindet benyomtuk :D. Megköszöntem, feljöttem, aztán 5 perc múlva jön mami, és hozta a fizum!!!! Lehet holnap költekezni!!!
Ha lesz kedvem, kaptok képeket. Ha nem, így jártatok!
CSÓKI!!!!

nincs idő

Rájöttem, hogy nincs időm. Valahol elvesztettem úgy 2 hete, és még nem találtam meg. És ez nagyon bosszant.
Tegnap bármennyire is igyekeztem időben lefeküdni, megintcsak nem ment. Reggel azt hittem, meghalok. DE! 7.10-kor keltem, és 8-ra kész voltam a dolgaimmal! Végre! Igaz, hogy aztán nem sok dolgom volt, mert a reggelit megkapták a kölkök az anyjuktól, így rám csak a lunch box maradt. Aztán anyu is elment, mi is indultunk nemsokára, semmi extra. Hazafelé beugrottam a Saintsbury's-be, vettem fehér pólót hétvégére!!! (Ugyanis ebben az édi városkában csak drága boltok vannak, így maradt a hipermarket) Hazajöttem.
TERV: alvás és egy kis vezetés. Na most ebből az lett, hogy semmi. Gyorsan csináltam kaját, lecsekkoltam az íméleket, raktam be mosnivalót, felporszívóztam, kivasaltam a ruhákat, még egy adag mosnivaló, mosogatógép be-ki, szóval ott volt, hogy negyed 3. Ah, remek. Csináltam egy kávét, mire elszürcsöltem, rájöttem, hogy kb. 10 percet tudnék vezetni, szóval hagytam a dolgot. Elugrottam a gyerekekért, vettem nekik egy kis sütit, mert süti-nap volt a suliban. Hazafelé Charlotte elhajította a biciklit, mert nem engedtem az úton menni, és mert nem mehetett elöl. (Igen, mindig ő akar lenni az első, és ez néha bajos...) Utána összefutottunk Stewart-tal, eljött elénk bicóval. Itthon csináltam teát, mire mondja Stewart, hogy elviszi a gyerekeket a nagyszülőkhöz, én meg csak relaxáljak. AHH, JEEEEE. Szóval most itt vagyok. Viszont. Holnap Birmingham, szóval majd csak vasárnap jelentkezem. Esetleg hétfőn.

Vigyázzatok magatokra!

U.i. : A szép tavasz is elveszett. Megvolt, de elveszett. Aki esetleg látja, üzenem, hogy várom vissza!!!

takarítás, hányás, jegyek

Lassan 2 hete nem aludtam egy jót (12-14 órát). Zombi lettem. Visszatérve a tegnapra. Stewart egyszer csak felkelt, lejött, elkezdett téblábolni. Kérdezem, hogy akkor most megcsinálnám a porszívózást, ok? Mondja ok. Elkezdem, erre visszamegy aludni. Na most ez azért szívás, mert szerda lenne a takarítós napom, de nagyon nem tudtam mit csinálni, mert hostaput azért nem akartam felverni. Igazából ha tudtam volna előre, hogy egész nap aludni fog, akkor más programot iktatok be, de hát mindegy. Elsunnyogtam a kölkökért az isibe. (A garázsajtót véletlen hozzácsaptam a Jeep-hez, pfffff) Haza, Wii, korai vacsi. Megint az előző esti menüt kapták, erre Alex olyan hisztit levágott, hogy csak na. Teljesen felspanolta magát, amiből az lett, hogy ugyan elindult az apjával az úszásra, de nemsokára visszajöttek, mert nem tudott lenyugodni. Ment is egyből pancsizni, én meg barbiztam Charlotte-tal!!! Nemsokára jött Stewart barátja, én is visszavonultam, írtam egy kis blogot, pancsi, és alukálás.
Reggel keltem, mert Stewart jótékonysági rendezvényre ment, így 7kor lelépett, nekem meg legkésőbb fél 8ra épkézlábbá kellet válnom. Gyorsan bedobtam egy kávét, cigi, aztán indultam öltöztetni a csemetéket. Alex kiverte a hisztit, hogy hányingere van, és nem akar menni suliba. Amikor Charlotte is elkezdte, mondtam, hogy elég, menniük kell. Alex hisztizett, hogy hívjam fel az anyját, eljátszottam egy hívást, de csak nem akart öltözni. Azt mondja beszélni akar az anyjával. De már olyan szinten hisztizett, hogy kezdem elhinni, hogy baj van. Ok, próbáltam hívni Louise-t, nem vette föl. Stewart nem vette föl. Na, akkor most mi legyen. Még mindig hiszti. Mondom, ok, öltözz fel, megreggelizünk, és addig valami majd csak visszahív. Aztán ha mégis menni kell suliba, már kész vagyunk. (ugye milyen okos vagyok) Nemsokára hívott is Stewart, beszélt a fiával, aztán mondta, hogy a nagyihoz megy ma, ne aggódjak. Oh, én nem aggódom. A kisfiam nekiállt reggelizni, egyszer csak felpattan, rohanás, de a drágám a WC előtt fél méterrel kidobta a taccsot. Oh, remek. Feltakarítottam (közben persze majd' beokádtam), minden kész volt, vártuk mamit, éppen hogy ideért, mi is rohantunk Charlotte-tal suliba, de azért elkéstünk, miért is ne.
Hazajöttem, útközben azért vettem egy kis csokis kekszet, reggeli, kávé, aztán nekiálltam takarítani. Nem tudom, hogy máshol is így van e, de itt a vízkő mindenen vastagon megtelepszik. Legalább 2 órát töltöttem a kapargatással, és messze nem tökéletes... Közben csörgött a telefon. Louise mamája hívott, hogy mikro lesz vacsi, mikorra hozza a gyereket, És hívott Stewart testvérének az au-pair-e, Claudia, hogy összefutunk e este.  4 óra takarítás után sztrájkba léptem, feljöttem lustizni, és kideríteni, hogy jutok el hétvégén Birminghambe. Aminek eredményeképpen teljesen összezavarodtam és kétségbe estem, ugyanis elég kilátástalannak tűntek a dolgok.. Elmentem a sulihoz, lecsekkoltam, hogy Chartotte-ot felveszi e a barátnőjének az anyja. Hazajöttem, épp kezdtem volna lazulni, amikor jött Stewart és Alex. Hát Alexnek úgy tűnt, nincs már baja... Aztán váltottunk egy pár szót hostapuval, és mondtam neki, hogy bajban vagyok a hétvégi kiruccanással, mert nem találtam a vonatot, amit előtte kinéztünk. Akkor nekiállt, átfutottuk, kiderült, hogy másik napot nézett, aztán mondta, hogy mivel úgy is fel kell venni Louise-t az állomáson, egyúttal megkérdezzük a jegyeket. El is mentünk, sőt, meg is vettük, aztán elszaladtunk feltölteni a telefonkártyámat, mert reggel nem tudtam használni csak az itthoni telefont.
Hazajöttünk, a gyerekek a Wii-n, beszéltünk pár szót Louise-szal, hogy sikerült a továbbképzése.
Vacsi után feljöttem, a szülők mentek a suliba ilyen szülői szerűre. 8ra jött értem Claudia. Nagyon aranyos csaj, mexikói, és szerintem sok időt fogunk még együtt tölteni.. Elmentünk egy pubba, de nagyon fullon volt, így ki kellett ülni. Amit én azért annyira nem bántam, mert el tudtam pöfékelni pár cigit. Aztán mikor indultunk, kiderült, hogy valami zenekar játszik élőben, ezért volt tele a hely. Persze kifelé menet leszólított minket 2 hapsi, hogy nem e visszamennénk...Ahh, én mindig kifogom. De legalább az egyik helyes volt :D.
Nemrég értem haza, csináltam egy szenyát, mert éhen akartam halni, zuhi, most itt, és már nem is, mert már alszom.
Pusza!!

Hogyan találtam családot?

Kaptam ma egy ímélt, hogy esetleg írhatnék arról, hogyan találtam családot, és mi az, amire oda kell figyelni.
Ám legyen. Az én esetemben a családválasztás nagyon hosszú ideig tartott, közel 6 hónap volt!
Kezdetben beregisztráltam kb. 5-6 különböző au pair kereső oldalra. Jelentkezett is sok család, de eleinte nagyon válogattam (na jó, később is :D)
NEKEM fontos szempontok:
*Ne faluban, farmon lakjon a család
        - lehetetlen megoldani az utazgatást, mert még ha adnak is kocsit, neked kell tankolni)
*Legyen lehetőség eljárni nyelviskolába
        - volt aki azt mondta, majd on-line. Nos, azt otthonról is tudok.
*Nagyon max. 3 gyerek, de egy se legyen pelenkás
       - hivatalosan az au pair nem alkalmas ellátni pelenkásokat. Az előző családomnál volt 3 gyerek, másfél, két és fél és 6 évesek. A kicsik nem járnak suliba, így nem az van, hogy ok, a délelőttök szabadok, hanem nagyon rugalmasnak kell lenned. Ha már iskolásak, csak a szüneteket kell túlélni.
*Nem egyedülálló szülő
       - Minden esetben többet kell dolgoznod, mert ha annak az egy szem szülőnek programja van, neked kell beugrani.
*Dohányzás
       - Mivel dohányzom, így a fellelhető családok 70%-a kiesett a kosárból, ugyanis hiába mondtam el, hogy a gyerekek közelében sosem dohányzom, sőt otthon se, ha ők nem cigiznek, mégis sokan egyből elutasítottak. Jó, valahol ezt megértem.
*** Heti munkaóra - pénz arány
       - Mind közül ez volt a legfontosabb. Nem vagyok hajlandó heti 45 órát dolgozni 60 fontért. A két szabadnap kell, mert mindenképp kell idő, hogy ki tudj kapcsolni. Meg egyébként is, nem vagy szolga. Volt olyan család, aki azt mondta, hogy jó lenne, ha velük tartanék hétvégente, mert a nyaralót nem ártana kitakarítani. Pfffff. A pénzről annyit, hogy én sajnos abban a helyzetben vagyok, hogy KELL hazaküldenem pénzt, az otthoni kiadásaimat nem tudja más fedezni (rezsi, hitelek, ezmegaz). Na most 60 fontból mit küldesz haza? Semmit. Volt család, aki nem volt hajlandó elárulni, mennyit akarnak fizetni, amikor rákérdeztem, eltűntek. De volt olyan is, aki 2 féle kondíciót ajánlott. Ha adnak pénzt, neked kell fizetni a kaját, ha nem adnak, akkor ugyan állják, de többet kell dolgoznod. Na ez is tipikus idióta.Az előző családomnál 5(!) évvel ezelőtt kerestem heti 35 órával 90 fontot, és marha nagy csalódás volt, hogy azóta csak rosszabb lett a helyzet. Általában heti 30-35 órára 60-70 fontot fizetnek,
Úgyhogy amikor szembesültem a ténnyel, hogy a mostani családom heti 30 órára ad 100 fontot, már imádtam őket. (arról nem beszélve, hogy telefont kaptam amit fizetnek, kocsit a seggem alá, bicikli, és még sok mindent)
Tehát. Minél több feltételed van, annál több időt vesz igénybe a megfelelő család megtalálása. Nehéz megtalálni a megfelelő arányt, hogy mennyit vagy hajlandó nyújtani, és mi a maximum, amit kaphatsz. Sose felejtsétek el, hogy ez munka. És együtt fogsz élni a munkáddal, ami néha nagyon sok tud lenni. De (!) lehet, hogy életetek legjobb munkahelye lesz. Otthon 5 kemény évet dolgoztam le, nagyon sokat tudnék mesélni, mit jelent a 66-70 (!) órás munkahét, vagy a kőkemény alulfizetettség (mert nem TUDNAK többet fizetni), és amikor rossz passzban vagytok, hívjatok fel, elmesélem, ez mennyivel jobb. Igen, én is tudom, hogy vannak borzalmas családok. De lehet váltani. Ne adjátok fel, mert higgyétek el, meg fogjátok bánni.
Visszatérve.
Ne dőljetek be a heti sok száz font/eurós csábításnak. Persze nem mind átverés, de szinte lehetetlen kiszűrni. ( Lett volna egy családom Londonban, aki heti 200-300 fontot fizetett volna, és nem volt átverés, ugyanis az Escada alapítójának a fia hívott fel. Kb. egy tucat adatot csekkoltam le oda-vissza).
Soha ne küldjetek pénzt senkinek. Soha ne küldjétek el az adataitokat senkinek (van aki nagyon megjárta, mert csúnyán visszaéltek az adataival. Felesleges pénzt kiadni bármilyen ügynökségnek, tanfolyamszervezőnek azért, hogy családot találj.
Alaposan gondoljátok át, mi a cél. Sok pénzt keresni, és ezért sokat dolgozni, vagy nyelviskolába is akartok menni, szabad hétvégék, mert ezek mind szabadidő idényesek, így értelemszerűen kevesebb pénzt kereshettek.
Mivel nagyon akadozott a család-találás, így beregisztráltam egy ügynökséghez. Igen, én is azt gondoltam, hogy jó, ha van az ember mögött valaki. Na most ez a forma nekem nem jött be, kezdve onnan, hogy az első beajánlott családnál lótrágyát is kellett volna lapátolni, a második családnál heti 50 óra meló (én meg nem vagyok cseléd), harmadik család ok, de nem jeleztek vissza, negyedik család a világ végén lakott, holott én mondtam, hogy városon kívül szóba se jöhet a dolog. Aztán írt a csaj az ügynökségtől, hogy elég nagyok az elvárásaim (?), mert dohányzom, és így nincs sok lehetőségem. Na, itt el is veszett az egész, utána nem is ajánlottak senkit. Pffff. Viszont (!) volt egy másik ügynökség (neveket szándékosan nem írok, akit érdekel priviben írhat), akikhez gyakorlatilag nem regisztráltam, mert a papírokat nem küldtem el, de húú, nagyon jó(l fizető) családokat prezentáltak. Igaz, én akkor már megtaláltam a családom. A greataupair.com-on.
Összegezve: teljesen mindegy, milyen úton keresel családot, csak tudd, hogy mit akarsz, és ne hagyd, hogy lebeszéljenek róla. (Azért állj a realitás talaján!!!) Ha nagyon rossz helyre kerülsz, válts. Megeshet, hogy habár ügynökségen keresztül mész ki, a bajban egyedül maradsz. Ezért is mondom, mindegy, hogy melyik utat választod. VISZONT minden esetben legyen nálad annyi pénz, hogy haza tudj jönni ha baj van, és soha semmilyen körülmények között ne add ki az útleveled(személyid) a kezedből!!!
Ezen a hétvégén au pair találkozó lesz Birmingham-ben. Reményeim szerint elég jó kis csapat jön össze, így ha bárkivel bármi baj történik, csak jelezzen, és segítünk!!! (Én legalább is tuti) :D
Ha van még kérdésetek, írjatok, és kiegészítem EZT a bejegyzést.
Pusza!

Kedd - palacsinta nap

Tegnap nem írtam, ne haragudjatok, de hulla voltam. Azért most bepótolom! :D
Reggel indítottunk, megint nem sok dolgom volt. Louise 8 körül elment, de sztem nagyon aggódik, hogy bírni fogom e :D. Stewart eljött velünk a suliba, de aztán sietett haza, mert dolga volt, így én kísértem be a kölköket.(amikor indultunk, akkorát fikáztam, hogy egy tenyérnyi vörös-lila folt van a lábamon) Aztán hazajöttem, szokásos döglődés, kaja, ilyesmik.Vasaltam is, sajnos, de nagyon utálom! Amúgy Stewart tök rendes volt, megmutatta, hogy hogyan csináljam, hogy a legegyszerűbb és leggyorsabb. Mindent kivasaltam, de igazából nem lett volna muszáj. Persze a kis hátam meg is érezte, hogy nem volt a legjobb ötlet.
3 körül indultam vissza a sulihoz, gyerekeket felvettem, aztán megjelent Stewart is. (Igazán nem értettem, hogy akkor miért nem jött velem. Ok, mondta, de hát na, nem értek én mindent... :D) Elbicóztunk a Saintsbury's-be (sima hipermarket), vettünk palacsintaport(!), meg 1-2 tölteléknek valót. Haza, gyerekeknek gyakorlás, aztán bohóckodtunk kicsit, meg ilyen gyurmás valamivel szórakoztunk. Aztán vacsi, lassú tűzön összefőzött csirkemell zöldségekkel (chicken hot-pot), nem volt rossz!!! Vacsi közben megnéztük a vonatokat, mert mondtam Stewartnak, hogy igazán segíthetne... HÉTVÉGÉN BIRMINGHAM!!!!!!! Aztán elkezdtük a palacsintát gyártani. Nem tudtam, hogy most Anglia szerte ilyen nagy palacsinta láz van, de a többi blogból mát tudom azt is, hogy miért. :D Stewart sütötte, én meg csak nevettem, mert nem egy konyhatündér. Kipróbáltam, milyen cukorral és lemon juice-zal (citromlé), ez Stewart kedvence, igazából mintha limonádés palacsinta lenne...
Aztán Alex és hostapu elment (pár család összegyűlik, szülők és gyerekek), ott sütötték meg a többi palacsintát. Én vittem Charlotte-ot pancsizni, ja, majd elfelejtem, előtte kisminkelt a saját sminkkészletével (pffff, gyönyörű voltam). Pancsi után lementünk a konyhába, eltakarítottam mindent, mert Stewart megkért. Aztán fekvés. Na, itt jött a hiszti. Charlotte nem akart lefeküdni, holott előtte legalább 3szor szóltam, hogy mindjárt megyünk. Nagy sírás, mami után kiabált, de végül csak megnyugodott, olvastam neki egy mesét, és el is aludt. 20 perc múlva jött Alex, Stewart meg valami meetingre ment. Fürdés Alexnek, kicsit beszélgettünk közben.
Kérdeztem, hogy milyen volt az előző au pair, szerette e. Mondta, hogy először kedves volt, de aztán sose játszott velük, mindig a számítógép előtt ült. Egyébként Louise-ék is meséltek már róla. Egy lengyel csaj volt, alig beszélt angolul, mindig morci fejet vágott, és nem is maradt 1 évig. A legnagyobb baj az volt, hogy összejött egy hapsival itt kint, és hétköznap hajnali 5kor (!) járt haza. Idióta. Persze ezt a hostszülők nem díjazták, de szerintem ez teljesen érthető.
Aztán Alex az ágyba, én vissza a konyhába (megint ettem, de nem kellett volna...). Stewart  is megjött., mondta, hogy reggel dolga van, így korán lefekszik. Nyugodtan nézzem a tévét ha akarom. Mondtam, hogy nem, mert még hajat kell mosnom, és így is fáradt vagyok. Szóval volt vagy 11, mire mindennel végeztem, alig vártam, hogy lefeküdjek. Ezért nem írtam. BOCSIIIIII
De az okos Szilvike ugye telezabálja magát lefekvés előtt. Ügyes. Alig aludtam, egész éjszaka csak forgolódtam. Persze ma egy fél órával hamarabb is kellett kelnem, miért is ne, így zombiként vánszorogtam le a konyhába. Jön Stewart, mondja, hogy ő is alig aludt, és ki van egy picit. Oh, remek. Kölköknek reggeli, megcsináltam a lunch-boxokat, Stewart meg visszavonult a szobájába, nem volt túl jól. Elindultunk, persze késésben már megint, ami kellett volna azt nem találtuk, ezek versenyeztek az úton, de azért nem volt olyan gáz  Kis kitérővel haza, itthon síri csend és hullaszag. Hostapu nagyon kidőlt. Én bevágtam egy konzerves levest (pffff, ezek nem érzik hogy milyen szar??), kávé, cigi, és blogírás.
 (Most volt itt a FedEx futár, csönget, rohanok le, és át tudtm venni a csomagot! apró örömök az életben :D)
Na, Stewart felkelt, szóval megyek, takarítok egy kicsit.
Ja, és mielőtt elfelejtem, nyugodtam írjatok kommentet, de sajna nem tudok válaszolni, már mindent megpróbáltam, de nem ment :( .
Puszi nektek!!!

Első hétfő - hostmamival

Ez lett volna az első normális munkanapom, és ez lenne az első normális hetem, de nem. Louise és Stewart is itthon dolgozott, Charlotte délutáni programja kimaradt, szittelés elmaradt. Javában a felkészülés ment a következő 2-3 napra, mert Louise Londonba megy továbbképzésre, így apu és én leszünk itthon.
8kor kezdek minden nap. Így gondoltam ha 7kor felkelek, kávé, cigi, 8ra már lesz arcom :D) De mivel majdnem fél 8 volt, mikor felkeltem, és kóvályogtam, hogy valaki csináljon nekem kávét (igen, eddig mindig megkaptam), így 8ra éppencsak kész lettem. Reggeli a gyerekeknek, közben Louise elmagyarázta a reggeli rutint. (Egyébként áldom, hogy ma itthon volt, mert egy csomó mindent át kellett még beszélnünk.) Elvittük a gyerekeket suliba, persze biciklivel, mert hál' istennek jó idő volt. A kocsikázás még odébb van. Hazajöttem, döglődtem egy kicsit, ettem egy szenyát, és megcsináltam a tévét!!! Szóval most már tudok tévézni, igaz, időm egyenlőre nincs rá. (Na jó, kedvem se. Hihetetlen, mi?) Felporszívóztam a dögnehéz porszívóval, ugyanis minden nap fel kell az alsó szintet porszívózni a  kutyák miatt. 2 kutya van, egy golden retriever és egy német juhász, így van szőr mindenhol. Aztán elmentem biciklizni, mert meg kell szoknom a környéket, mert még simán eltévedek. Útba ejtettem egy kis vásárlást is, a kozmetikai készleteim a nullával voltak egyenlőek. Ennek örömére úgy bevásároltam (pedig egy pár dolgot elfelejtettem), hogy egy párszor majdnem elfikáztam a biciklivel, olyan nehéz volt a szatyor. Egyébként naggyyooonnn jó volt, mert itt a tavasz, és gyönyörű idő volt!!!
Hazaértem, Louise mondta hogy dolga van, így a sulinál taliztunk. Felvettük a gyerekeket, irány haza. Suli után a gyerekeknek mindig van valami dolguk, ha házi nincs, akkor gyakorolni kell. Így van egy kis időm visszarázódni a melóba. Kész lettek, így mami megengedett egy kis Wii-t (mint a nintendó vagy a tévéjáték volt a mi korunkban... :D). Ebből az lett, hogy gyakorlatilag mást nem csináltak. Vacsi, még egy kis Wii. (Nagyon édesen tudnak együtt játszani, szerencsém van velük, nagyon szerető testvérek. Ami probléma van, az a személyiségükből adódik. Charlotte mindig hajt, mindig az első akar lenni, Alex viszont nagyon érzékeny, és könnyen a szívére vesz mindent)
Louise a következő 2 napra mindent megfőz négyünkre (!), így mondta, hogy emiatt ne aggódjak.
Fürdés után még lejöttek a kölkök, Alex bújt az apjához, Louise dolgozott, így Charlotte az ölembe ült és gyakorolta az írást. (ja, és belepukizott az ölembe XD)
Pici lány ment is nemsokára aludni, Louise csinált egy kis vacsit (tortilla paradicsomszósszal).
Én meg itt kötöttem ki.
És álmos vagyok.
Úgyhogy jó éjt, pusza!

Utolsó laza nap

Voltam olyan nagyon szerencsés, hogy nem a gyerekek ébresztettek reggel! Na de ettől függetlenül már 9 körül fent voltam, mondván nem henyélek annyit. Le a konyhába, kaptam egy remek kávét (remek, hát ezek mindig egy liter kávét a kezembe nyomnak). Aztán lazán kicsattogtam elszívni egy cigit.A reggelit kihagytam, mondván korán van még ehhez. 11 körül indultunk Stewart szüleihez. Előtte keringtünk még a városban, mert kellett volna vennem ezt-azt (tusfürdő, sampon, testápoló stb.), de nem volt nyitva semmi értelmes, szóval majd holnap. Stewart szülei nagyon aranyosak, már tegnap telefonáltak, hogy miért nem mentünk, ugyanis az egész család rám kíváncsi. Aztán megjött Stewart testvére. Na neki van 3 fia, kettővel találkoztam, hát, nem egyszerűek. Van egy mexikói au-pairük, aki szintén nagyon várt már, mert nincs társasága, de vele nem taliztam. Nem sokáig voltunk, mert menni kellet az ebédre. Egy hapsi szülinapjára voltunk hivatalosak (a nevét ne kérdezzétek, mert halvány fogalmam sincs). Mi plusz 2 másik család, a mieink mellé 3 gyerek... Egyébként aranyosak voltak, igaz mindenki meglepődött, hogy még nem voltam indiai étteremben. Na, ennek örömére szinte mindent ki is próbáltam. Volt ami nagyon tetszett, volt ami kevésbé. (Például a fini tejberizst elrontják valami gusztustalan fűszerrel :( )Megkajáltunk, a gyerekek kint a kertben rosszalkodtak, aztán Stewart rám néz és azt mondja, HA GONDOLOM KIMEHETEK A FRISS LEVEGŐRE (szóval gyújtsak rá). Ki is mentem, végül 2 cigi lett belőle, mert közben a gyerekeket is figyeltem, mit rosszalkodnak. De egyébként remek idő volt, a nap sütött, tiszta tavasz!!! Íme:
Hazajöttünk, mindenki kidöglött, fáradtak voltunk. Néztük a Star Wars-t. 1-2 óra múlva Stewart összeszedte magát, és elmentünk VEZETNI. Ó, igen... A váltó a másik oldalon, hmmmm, nagyon kényelmetlen. Egyébként jó volt, igaz, hogy az első 5 percben csúnyán lepadkáztam vagy 2szer, még nem érzem a kocsit. Majd megyünk minden nap gyakorolni, mert kell is, ugyanis az egy dolog, hogy megszokom idővel a kocsit, de meg kell szokni az itteni közlekedési rendszert is (pl. 150 méteren belül 3 körforgalom).
Hazajöttünk, újabb henyélés, közben intéztem a sulihoz a tantárgyfelvételt (mert hogy halasztani nem tudok, így haza kell mennem vizsgázni május körül).
Így most megint csak pihengetek, írok nektek, aztán megbeszélem Louise-szal, hogy hogyan lesz a holnap.
Annyiból szerencsém van, hogy itthon dolgozik holnap, így még tud nekem asszisztálni.
Egyébként hulla fáradt vagyok, holnap a szabad óráimban aludnom kell!
Pusza nektek!

Második nap - busy day

Este kidőltem, mint egy darab fa, mondanom se kell... Reggel 9 után jöttek a kölkök ébreszteni. Csak annyiban volt szerencsém, hogy Charlotte már reggel 6kor, amikor ébredt, fe akart kelteni, de a holnapi napot már nem hiszem, hogy megúszom.
Lecsattogtam a nappaliba, a szülők meg elmentek reggeliért. Gyorsan elpippantottam egy fél cigit, mert ki tudja, mikor lesz legközelebb lehetőség... Aztán jöttek is a reggelivel, miután megjegyeztem hogy szeretem a friss croissant-t, természetesen az volt reggelire, de a poén az, hogy tegnap mikor jöttünk, elhaladtunk egy Marks 'n' Spencer mellett, megjegyeztem apukának, mennyire szeretem innen az áfonyalekvárt. Erre reggel jöttek szabadkozva, hogy sajna ott nem kaptak lekvárt, így a Saintsbury's-ből hoztak, remélik ok... Én meg: ahhhhhhh.... álmodom...
Szóval megvolt a reggeli, odaadtam az ajándékokat nekik (mert tegnap nem volt idő), úgy látszott örülnek...?
Aztán elvittük a gyerekeket úszni, és próbáltam megjegyezni az utat (lehetetlen volt elsőre), mert aztán nekem kell hordani Alex-et. Ja, közben elmentünk Ozzy Osbourne egyik háza mellett is. Hát igen, gazdag környék, igaz, a házat egyáltalán nem lehet látni. Úszás letudva, átugrottunk a szomszéd városba (Slough), mert a pici lányomnak mindjárt itt a szülinapja, és biciklit kap. Apuka is vett egyet, miért is ne (pfffff, 2 havi fizetésem 1 bicikliért...). Aztán kóvályogtunk, végül egy pubban kajcsiztunk. Gyerekadag fish and chips, de jelentem még most se vagyok éhes... Aztán hazaszaladtunk, a kocsiban azért apuka megkérdezte, hogy egyébként otthon mennyit cigiztem. Oh, mondom sokat, kb. 15 szálat naponta (nem akartam sokkolni, hogy ha dolgoztam akkor 2 doboz is). Aztán ahogy kiszálltunk a kocsiból, mondta is (mivel látta hogy egész nap nem gyújtottam rá), éljem a szenvedélyem. (2. eset mikor imádtam :)) Semmi lazsálás, bicikliket elő (hiperszuper biciklim van :p ), és irány a város. Játékbolt, sportbolt, megmutatták merre van az iskola, hol lehet hagyni a bicikliket, vagy ha kocsival jövünk, hol lehet parkolni. Aztán egyből mentünk Louise (anyuka) szüleihez. Nagyon aranyosak, kedvesek, és értettem mit mondanak! Ücsörögtünk egy kicsit, megint kaptam egy vödör kávét, aztán ahogy kezdett sötétedni, indultunk haza. El ne felejtsem megemlíteni, hogy Charlotte kb. 5 percenként elesik és sír.
Na, egy picit kiugrottam, szóval, hol is hagytam abba? Igen, hazaértünk, a gyerekek vacsiztak, aztán tervbe volt véve, hogy megejtünk egy kis vásárlást, és elhozzuk a kocsimat. Na most ebből az lett, hogy a kölkök kikönyörögték, hogy mi maradjunk otthon, és a szülők elmentek. (Aggodalmaskodva hagyták meg a telefonszámot és minden tudnivalót, holott alig fél órára mentek el..) Néztünk mesét, aztán a Star Warst, mire Stewart megjött. Hozta a kocsimat, hát, naggyyon cuki.

Aztán a gyerekek lassacskán lefeküdtek. Megérkeztek a barátok is. Csak 2 hapsi, a host family legjobb barátai, de lényeg a lényeg, hogy ott kötöttünk ki, hogy Szilvike legurított 3 vodka-narancsot, elcseverészett a vendégekkel(kb. olyan témákról, mint a gyomorszűkítés!), és elmagyaráztam nekik, hogy mi miért nem használhatjuk a puszi szót itt. Epekedve várják a következő nyelvleckét. (Fogalmam sincs milyen indíttatásból kíváncsiak a magyar nyelvre)
Szóval jelenleg itt ülök az ágyamon, enyhén spiccesen, új ismerősökkel (puszi-puszi volt meg minden), nagyon hosszú nappal a hátam mögött, így nem maradt más hátra, mint hogy jó éjt kívánjak nektek is drágáim, és ne aggódjatok, holnap folytatjuk...
Puszi! :D