igazodj el...

Haldoklom. Vagyis inkább fuldoklom, az óriási manduláim miatt. Még tegnap délelőtt küldött hostanyám egy üzit, hogy látta rajtam reggel, hogy szomorú vagyok, mi baj van. Leírtam neki, hogy szomorúság nincs, csak tüszős mandulagyulladás. Erre írja, hogy szólnom kellet volna, és hogy megkérdezi a nagyszülőket a délutánról. Írtam neki, hogy nem kell, megoldom. Apuci persze otthon volt, de nyilván az túl nagy áldozat lett volna... Még akkor sem kérdezte meg, mi a bajod wazze, miután nagyi beugrott és még a doki tel. számát is megadta. Na, hát ha b**kó, akkor legyen az. Este átmentünk Wycombe-ba, mert Anna felajánlotta az Augmentin-jét nekem, amiért végtelenül hálás vagyok(vagy leszek, ha elkezd hatni..)
Reggel felkeltem, semmi változás. Levegőt alig kapok, a nyelés eszméletlen fájdalmas. Lemegyek, mindenki itthon. Már kezdett megfogalmazódni a kérdés bennem, hogy megint minek kellett felkelnem? Kérdezi anyuka, jobban vagy? Mondom nem, nem igazán... Nem? Tényleg?  Ó, persze csak mókázok itt nektek... Charlotte bejelentette, hogy ma csak 10.30-ra megy suliba, de anyuka mondta, majd ő elviszi.. Akkor a másikat már miért nem? Persze aztán indulás előtt mondja, hogy majd elviszi Alexet. Mondom hagyd csak, ha már egyszer felkeltem legalább legyen értelme... Igaz, majd felrobbantam..
Beugrottam a boltba venni valami ehető kaját, hazajöttem, porszívózás, vasalás.
Délutánra kaptam még 2 fiút. Igaz, én nagyon nem tettem ki a lábam a szobámból, eljátszanak egymással, meg ott vannak a szüleik.. Most meg készülök ki vacsizni.
El se hiszem, hogy péntek van. Szempillantás volt ez a hét! És holnap vár London!!!

Jók legyetek!

1 hét

Mindjárt otthon! Még mindig olyan hihetetlennek tűnik...
A múlt hétvégén sikeresen magamévá tettem George-ot, az új bőröndömet. Szép, nagy, és erős (remélem)!
A hét eseményei nem nagyon hoztak lázba, a hangulat változatlan (ami nem jó), viszont a gyerekeim haláliak. A múlt héten kaptak prospektust a tetűirtásról. Tájékoztató a szülőknek, hogy mindig ellenőrizzék a gyerek haját, nehogy aztán behurcolja a tetveket a suliba. Persze a lányom nem igazán érti az egész dolgot... Nyilván ez volt az indok, hogy amikor a kezembe nyomta a papírt mellédobta a kérdést is : Te tetves vagy? Hát fiam, nem. És ha te nem hozol haza valami szart, akkor nem is leszek!
Kedden jött a Mikulás - csak nem ide. Pedig jó kislány voltam.... Lehet, hogy azért nem jött, mert annyi édességgel, mint ami a szobámban van Tiszát lehetne rekeszteni... XD De sajnos be kell tárazni. Tegnap ahogy lementem a konyhában valami vacsit összeütni, komolyan mondom felfordult a gyomrom. Mindig ugyan az a kaja, valami mirelit szar, és már a könyökömön jön ki. De most komolyan neki kéne állnom költekezni kajára??? Így is épp eleget költök rá, de ha főzőcskézni kezdenék magamra... Nem szívesen fizetek valamiért, amiért nem muszáj..Majd otthon hülyére zabálom magam!!!
Még így az utolsó hétre sikerült lebetegedni is (Tamás, együtt érzek). Kedden még azt gondoltam, hogy a fos idő miatt fázom egész nap. Aztán a takaró alatt éreztem, hogy az orrom be akar dugulni, és a torkom, áhh!!! Tegnap szenvedtem. Kisebb önvizsgálat után undorral üdvözöltem a tüszős mandulagyulladást. Persze egész nap vitaminoztam, meg mindenféle pirulát szedtem. Ennek eredményeképp reggel örömmel konstatáltam, hogy a megfázást megúsztam, viszont a torkom rosszabb lett. Este Anna hoz antibiotikumot (mert itthon csak 26 féle fájdalomcsillapító van), úgyhogy a hétvégére tuti jó leszek!
Ma volt az utolsó nap a suliban. A tüneményes tanárnőnk sütött nekünk mince pie-t (hagyományos karácsonyi süti itt), kaptunk üdcsit, csokit és narancsot is. Beszélgettünk a különböző nemzetiségek karácsonyairól, a kajáról, játszottunk és nevettünk sokat. Persze a csajokkal még megbeszéltük, hogy kari előtt összejövünk inni!
Tehát egy remek kis hétvégének nézek elébe Londonban, az utolsó tételeket is kihúzom a karácsonyi listámról, aztán már csak pár nap, amit aztán féllábon is!

Valószínű, hogy azért a nagy nap előtt még jelentkezem!

Pusza!