Költözés

2 nagy bőrönd, 2 kézitáska, két zsák, 1 laptop, 1 nagy doboz. 328 nap a W családdal.

Vegyes érzések keringenek bennem. Nem meglepő. Kaptam hideget és meleget, voltak nagyon szép és kevésbé jó napok. Összességében mégis szép emlékekkel hagyom itt a családot (na jó, apukát nem).

Az utolsó napok/hetek nem hoztak változást. Hacsak abban nem, hogy apuka még bunkóbb lett velem. Ma úgy hagyom itt a családom, hogy ő annyit sem mondott, szevasz.
A hostanyámnak köszönettel tartozom, mert mindig jó volt hozzám. Az utolsó percig, és még azután.
A gyerekek, a drágáim... Néha rossza és szófogadatlanok, mint minden gyerek, de semmi nem pótolhatja az érzést, amikor minden figyelmeztetés nélkül megölelnek és megszeretgetnek.
Párbeszéd köztem és Alex között tegnap:
én: -Na és várod már a szombatot, az új au pairt?
ő: -Várom.... csak az a baj hogy ő nem te....
Megszakadna a szívem, ha örökre el kéne hagynom őket. De mindössze 2 utcányira költözöm, és reménykedem benne, hogy néha lesz lehetőségünk találkozni. Szeretném tudni, hogy alakul az életük.

És itt az új kaland!!!
Az új családom nagyon kedvesnek tűnik!!! Igaz, apukával még nem találkoztam, de anyuka nagyon kedves és nagyon laza. Tegnap este felhívott, hogy készen állok e, és hogy ma már lenne egy órám a gyerekekkel egyedül... És hogy gáz e, ha este szittelek, vagy inkább lemondja a programját?... És hogy hétvégén nekem mikor lenne jó szittelni, mert annyira szeretnének menni moziba... Nekem ez tök furi, mert az én szemszögemből, mivel én vagyok az au pair, nekem kellene alkalmazkodni hozzájuk... Bízom benne, ha így kezdődik, ilyen is marad, vagy még jobb!!
3 gyerek, mind 6 év alatti. 2 lány, egy fiú. Rugalmas beosztás, kicsivel kevesebb munka, kicsivel kevesebb pénz. (részletkérdés, mert már az első pluszmunkám megvan)
Készen állok!!






Lassan haladok, de sosem hátrafelé.
Abraham Lincoln

Itt a vége

Szerdán költözöm az új családomhoz!! Mindössze 2 utcányira tőlünk... ;)
Igyekszem beszámolni az utolsó napokról és az új családról mihamarabb, de még sok a tennivaló.
Apuka külön felhívta a figyelmemet arra (egy papírfecni segítségével), hogy takarítsam ki a kocsit. Mert nyilván retkesen hagynék itt bármit is...

Hamarosan jövök!
Pusza

A változás szele

Nehéz lenne az elmúlt bő egy hónap történéseit leírni, így nézzétek el nekem, hogy csak a legfontosabbakról teszek említést.
Az itthoni légkör egyre feszültebbé vált az elmúlt 1 hónapban. Az apukával való néma konfliktusom még inkább felerősödött. Azt hiszem egyszerűbb felvázolni a helyzetet, minthogy körbemagyarázzam. Elkezdtem "találkozgatni" apuka legjobb barátjával, és ez apuka számára "kényelmetlen", mert én "nekik dolgozom", és J az Ő legjobb barátja, és "ez alatt a fedél alatt".....Mielőtt bárki úgy érezné, nem érti a helyzetet, el kell mondjam, mi se. És egy ismerősünk se. Próbáltuk a lehető legjobban csinálni a dolgokat, de ez sem elég. Valószínűleg a tény, hogy korábban se volt felhőtlen a viszonyunk, csak bonyolította a dolgot. Beszéltünk róla eleget, és lógott a levegőben, hogy el kell hagynom a családot.(Csak egy példa, hogy tisztán lássatok: aznap, mikor hazamentem, J jött értem fél 11-re hogy kivigyen a reptérre, apuka lelépett 10kor hogy ne kelljen elköszönnie!!!).
De hogy mindenre hogy derült fény, arra nem számítottam.
31-én visszajöttem, majd fél óra elteltével le is léptem...egészen másodikáig. Akkor este jöttem vissza, 3-án álltam munkába. Teljes nap a gyerekekkel. Egy óra is alig telt el, mikor a gyerek közli velem: "Megvan az új au pairünk!!!" Hát így esett, hogy felmondtak nekem. Persze aztán 1-2 kéretlen telefonhívás után jött az sms apucitól, hogy este beszéljünk. Ami aztán délután megtörtént. Igen van új au pair, aki BÁRMIKOR tud kezdeni, nekem legkésőbb március első hétvégéjén el kell hagynom őket, és hogy igazából már előző este akartak velem beszélni, csak későn értem haza (?????????).
Így hát 100% munkakeresés, szerencsére anyuka segít sokat. Mivel mindenképp ezen a környéken maradok, így azért annyira nem indult könnyen. DE azt hiszem elmondhatom, hogy 2 hét után úgy néz ki, hogy megvan az új családom, lehet, hogy már hétvégén költözöm. (részleteket róluk később)
Persze azért nagyon sok más dolog is történt......Karácsony előtt egy fantasztikus hétvégét töltöttem Londonban. Eredetileg Winter Wonderland-be készültünk korcsolyázni, de persze abból semmi nem lett... :)
Aztán siettem haza, sikerült szépen átverni a családomat azzal, hogy egy nappal hamarabb érkeztem. Sajnos épp amikor kezdtem magam otthon érezni, jönni kellett vissza.
Szilveszterezni Londonba készültünk. Claudiának ígértem, hogy mivel elhanyagoltam, így együtt bulizunk. Ő egy mexikói partira szavazott, ami aztán elég lapos bulira sikeredett (pláne hogy 25 font volt a beugró!). A visszaszámlálásról lekéstünk, a kaját nem ettük meg, a tequila borzalmas volt, és a híres mariachie-k is kisit késve kicsit öregesen érkeztek. Miután Clau szépen kiütötte magát és eltűnt a barátja pártfogolásában, mi is elindultunk a vonatunkhoz... Kihagynék még egy ilyen szilvesztert, egész biztos vagyok benne...
Így hát vissza a hétköznapokba, 2012 meghozta a változásokat (ez az év is).
Hétvégente általában csavargunk, például itt:

Cookham - Temze part

Vagy itt: Hampton Court Palace

Esetleg a Notting Hill-i Portobello Market-en:

Esetleg fagyos séta az Ashridge Estate House környékén:

Mint látjátok, nem unatkozom, egy cseppet sem. Velem mindig történik valami!


"Ne a változástól, az állandóságtól félj!"
Lao-Ce

zavar

Annyira de annyira akartam írni még karácsony előtt... aztán jött az én pihenőidőm otthon, karácsony, szilveszter Londonban...
Még fel sem eszméltem, mikor megkaptam a felmondásom, a melóban talán ma utolérem magam, és kb. 30 blogbejegyzés olvasásával vagyok elmaradva... De majd jövök egyszer csak!!!

Ez úton kívánok mindenkinek Nagyon Boldog Új Évet!!!!

Pusza