2011. november 28., hétfő

épp elég élni, nemhogy írni...

Közel 1 hónapja nem született épkézláb bejegyzés. Sajnálom is, meg nem is. Ugyan ezt a tendenciát látom a kollégáknál is.(csak pillantsatok bal oldalra, sokan hónapok óta nem írtak). Kijövünk ide, és minden olyan egyszerűnek tűnik, sok szabadidővel, aztán minél jobban beilleszkedünk, felvesszük ezt az életritmust, kevesebb időnk marad. Mert kell, hogy időt szakítsunk a régi és új barátainkra, megtalálni az egyensúlyt a munka és kikapcsolódás között.
Ez a munka nem egy álommeló. A munkáddal kelni és feküdni, meglehetősen fárasztó, pláne ha a kapcsolat köztetek nem idilli. Ami talán az esetek 1-2%-ban fordul elő. És nem meglepő, hogy ilyen helyzetben az ember arra vágyik, hogy a szabadidejét a falakon kívül töltse, mindegy hol, csak el innen.
Na de lássuk csak, mi is történt velem azóta...
Egy csodálatos hétvégét töltöttem Brightonban! Végre valahára eljutottam a tengerpartra, és ráadásul egy egész hétvégére! Na, azért annyira nem ájultam el a várostól... Szép, és persze a tenger sokat dob rajta, de egy kicsit az az érzésem volt, mintha 15-20 éve megállt volna az idő. Na persze mikor kiléptem a szállodából és a tenger köszöntött szemből, csak jó érzése van az embernek. Sajnos az idő nem volt túl kegyes hozzánk, szerencsére esni nem esett, de hűvös volt rendesen! Ami azért nem volt elég indok arra, hogy elmulasszam belemártani a lábikóm a vízbe!!! Igaz, egy páran furán néztek, de kit érdekel??? Megérte, az egyszer biztos.
De semmi nem tart örökké, vissza a hétköznapokba. A suliban lett egy új csoporttársunk. Hálás vagyok érte, mert ő is itt lakik, és kocsival jár, és neki NEM kell a benzinbe fizetnie, így ő hoz-visz minket. Már kezdett kicsit drága móka lenni ez a furikázás, pláne mikor hostanyám bejelentette, hogy még kevesebbet fizet a benzinbe, mert az úgy FAIR. Na, itt éreztem, hogy ebbe nem szabad belemenni, mert órákig magyarázhatnám, mi a fair és mi nem.
A csajokkal a suliból jól kijövünk, és igyekszünk hetente legalább egyszer eljutni kocsmázni. Nagyjából sikerül is. Csak alattam rezeg a léc. Ugyanis a szülőknél megint kijött a gym-mánia. Sok-sok hónap kihagyás után most megint járni kezdtek, ami nekem heti 3 szittelést jelent, általában Swan-napokon. Nem fair. De ez van.
Az elkövetkezendő hétvégén Claudia barátosném kitalálta, hogy menjünk Londonba a tüzijátékra (Mayor of London napja). Kikészültem ettől. Az egy dolog, hogy fél órát vártam rá még a házukban, de azt sem tudtam hogy jövök majd haza, mert C nem tudta, haza jön e. A belvárosban kóboroltunk egy párórát, a szuvenir boltokat jártuk. Kaja a Burger King-ben, majd kávé a Soho-ban. Szeretem Caludiát, de le tud fárasztani. Nagyon. Nem is tudom, miért lepődtem meg, mikor lekéstük a tüzijátékot. Aztán még ott álltunk fél órát a hömpölygő tömegben, várva...mire is? Nem tudom, és akkor se tudtam. Azt meg pláne, hogy este hatkor miért megyünk 3 metróval az egyik legtávolabbi plázába. De jó barátnő vagyok, miért ne?? Aztán meg csak sült a pofám fél 11kor hívogatni a cimborámat, hogy ugyan jöjjön már ki elém Hillingdonra, mert másként nem jutok haza. ŐŐŐŐrület!!!!!!
Vasárnap a napos idő örömére elmentünk sétálni kicsit a közeli parkba (Burnham Beeches), végül beültünk egy teára a már jól ismert Royal Standard-be.
És megint csak jött a hétfő. De már nem bánom. Mert ez azt jelenti, hogy közelebb és közelebb vagyok a karácsonyi szünetemhez! Azt hiszem azon a héten jelentős dolog nem történt, legalább is nem emlékszem... :D
Aztán ismét hétvége, amit az angol haveromnál töltöttem. Már péntek délután leléptem, annak örömére, hogy nem kellett dolgoznom. Aztán jött a kikapcs, és mindenféle jóság. Csepegtetve a magyar konyhaművészetből főztem jó kis húslevest csigatésztával, hurka-kolbászt tepsis krumplival és kovi ubival, majd végül egy kis túrós-barackos süti... Lehet csorgatni a nyálakat...
Aztán a héten úgy sikeredett, hogy elég sokat dolgoztam. Louise is elment 2 napra, itthon is és más családnál is szitteltem, pénteken 4 gyerekre vigyáztam, ment a rohangálás ide-oda, így hétvégére megint hulla lettem. De sebaj! Jön a karácsony, így irány egy kis shoppingolás! Hál' istennek az ajándékok jó részét már on-line megvettem, így csak apró-cseprő dolgok hiányoznak. High Wycombe-ban végre meglett Alexnak is az aji. Még egy londoni túra, egy-két kattintás itthon és befejeztem. A többit majd otthon! Azért még vasárnap elmentünk Uxbridge-be, hátha találunk valamit. Kacsingattam 1-2 télikabáttal és csizmával, merthogy kezd elég csípős lenni az idő, de végül az ár/típus kombó nem lett meg. Viszont kinéztem egy bőröndöt, ami azt hiszem elég jó lesz egy darabig, és nagyon baráti az ára. (Az előző bőröndömet a Wizzair össze-vissza törte...). Ez még az utolsó fontos vásárolni valóm kari előtt. A túra után kapkodtam a lábaim hazafelé, mert este megint mentem szittelni. Szar dolog, hogy nincs időm pihenni, de a pénz nagyon jól jön, pláne most...
Ami a családomat illeti. Az elmúlt pár hétben nagyon sok minden történt.  Olvasóim tudhatják, hogy korábban is voltak kisebb-nagyobb problémák, amikre jött még egy pár.Sok. Majd bizonyos körülmények alaposan összekuszáltak mindent. Ne haragudjatok, de ez eléggé magánügy, így nem szeretném a nagyközönség elé tárni. Arról nem beszélve, hogy bonyolult és szövevényes, kibogozni és elmagyarázni nem lenne elég egy bejegyzés. Jelenleg elég feszült a helyzet, és NEM TUDOM MEDDIG MARADOK itt. minden változik napról napra, óráról órára, beleértve a hangulatomat is. De igyekszem úgy felfogni, hogy ez a jel, hogy elég időt vesztegettem au pairkedésre, ideje váltani. Ha már letisztult minden, ígérem szólok. DE NEM MEGYEK HAZA, az tuti! ;)

Natehát, látjátok pörög az élet errefelé. Már az lenne meglepő, ha nem történne semmi sem velem. Dolgozom sokat, sokfelé, igyekszem túlélni a mocskos hétköznapokat, nézni a dolgok pozitív oldalát, tudni, hogy minden rendben lesz, és felkészíteni a kicsi lelkem a karácsonyra! Szépen haladok!
Még azért igyekszem jelentkezni a szünetem előtt, legalább egy pár sorban...

Addig is vigyázzatok magatokra!!!

Pusza!
xxx

2011. november 14., hétfő

előrejelzés

A következő beszámolóban (amire remélem mihamarabb sor kerül) erről kaptok beszámolót:
- kikészülés a családomtól
- kocsmázás
- hétvége Brightonban
- beszélgetések és konzekvenciák
- a negyedik herpeszem, ami a fél pofámat beterítette
- új csoporttárs = spórolás
- péntek esti Swan
- gym-mánia
- őrült szombat egy mexikóival
- karácsonyi láz
- vasárnapi/névnapi séta a napsütötte erdőben
- a hétfők, amiknek már örülök

Majd jövök!

Pusza!!!

2011. november 4., péntek

itt

Nos tehát, még hétfőn akartam írni, de...
Őszi szünetet túléltük. Hál' istennek. Hurcolásztam a gyerekeket ide-oda, hétfőn Marlowban voltunk. Kedden kalandos utazást tettünk Henley-on-Thames városában, fel is bosszantottam magam Claudián és a szervezőképességén... Szerdán Stewart itthon volt, így ő foglalkozott a gyerekekkel, így az egész napomat a takarításra szántam... Csütörtökre az idő elromlott, így délután elmentünk a kölkökkel Bourne End-re a Jungle Mania nevű beltéri játszótérre.. Elég ócska hely, majd' megfagytam, csak a földre tudtam ülni, és amikor egy anyuka odajött panaszkodni a gyerekeimre, éreztem itt az idő menni! Pénteken szerencsém volt, 2re vittem a gyerkőcöket a nagyszülőkhöz (ott aludtak). Igaz, még ott ledumáltunk egy kicsit, de aztán tepertem hazafelé. Nem volt egy geyszerű hét, a drága gyerekeim nem a legjobb formájukat hozták.. 
Este kimentünk James-szel. Épp kint cigizünk, mire a sarkon befordulnak a hostszüleim.... Be voltak kicsit csiccsentve, és jómodorra való tekintettel beinvitáltuk őket egy italra. Szerencsére nem sokáig maradtak.. Ami viszont engem illet, sikerült elég szépen becsiccsenteni! Másnap reggel még egy kis fejfájás is lett!! Ejnye, előjelek... Így végül szombaton csak itthon pihentem, este egyébként is sittelnem kellett. Stewart most ünnepelte a 40-dik születésnapját, így nagy bulit rendeztek 2 másik szülinapossal a környék legdrágább szállodájában... Ezzel nem is lett volna gond, egészen addig, míg este hatkor Louise be nem jelenti, hogy mivel a gyerekek nagyon szeretnének elmenni a buliba, vigyem már el őket egy órára....Na, akkor gyorsan melegítőből ki, zuhany alá be, hajmosás, szárítás, szolid smink, elegáns ruha és mehet. Szinte senkit nem ismertem, így szarul is éreztem magam, de másfél óra után már indulhattunk haza. A kölykök persze bevágták a hisztit és sírógörcsben hoztam őket haza. Aztán hajnal fél 1-kor hallottam a nagy vihorászást lentről (megjegyezném hogy 4 embert szállásoltunk el, így nem volt olyan helyiség, ahol ne aludt volna valaki... Vasárnap reggel, miután az idegen hangok eltávoztak, lemásztam a kávémért. És igyekeztem mihamarabb felébredni. Ugyanis aznap ebédre volt hivatalos az EGÉSZ család a házunkba, ami úgy 40 embert jelent. A kötelező jópofizásokat elkerülve inkább leléptem. Azt a csepp kis békességet is elvették... Így irány Camden Town!! Nagyon jó voltam, mert nem vettem semmit!! Lehet, hogy ez annak is volt köszönhető, hogy délutánra nagyon szarul lettem. Komoly kis torokgyulladás mutogatta magát...Így végül 6 körül hazaindultunk. Indultunk. Ugyanis a házunk előtt még mindig kocsi-hegyek álltak, és amikor meghallottam a gyerekek sikítását (8 gyerek együtt!!!), azt mondtam NEM, én nem megyek be. Bár a hangom mellett csak az ágyamat kívántam jobban, inkább beültünk a Royalba. 
Vasárnap éjjel szinte semmit nem aludtam, így hétfőre még betegebb lettem. Szerencsére nem sokat melóztam, mert a szülők itthon voltak, így a gyerekekkel ők foglalkoztak. Nekem csak az alja jutott, vasalás és porszívózás. Ami a legjobban bosszantott, hogy reggel felkeltem mint egy hulla, és amikor már elkészültem mondta Charlotte, hogy az anyjáék viszik őket suliba. Remek, kössz. Végül persze nem feküdtem vissza, elugrottam a boltba hogy vegyek valamit Stew-nak, ha már hivatalosan is szülinapja van.. Kaptam is érte: Kösz, ez nagyon kedves.... És ennyi. :/
A hétfő éjszakám megint egy rakás szar volt, így kedden megint csak mosott szar lettem. Persze kérdezte Louise, hogy jól vagyok e, meg hív valakit a gyerekekhez, de hát nem, a gép nem állhat le. Még suliba is elmentem. Minek? 
Szerdán, bár taknyom-nyálam egyben volt, hogy ilyen szép magyarosan fogalmazzak, takarítottam. Megvolt.
Csüti: suli és vasalás. Fél fokkal jobban vagyok, az idegeim kevésbé.
Ma: 3 szett dupla ágynemű vasalás. Gyerek reggel és este. Én meg kész vagyok. Egyre inkább élek a karácsonyi szünetemért. 
Persze tudjátok, hogy egész jó családom van, de mostanában az agyamra mennek. És családom? Inkább munkám... Sok, nagyon soknak érzem mostanában, itt is jönnek a problémák amiket persze fel is nagyítanak a körülmények.. És igen, beteg is vagyok, és nyűgös is na meg hisztis, de majd csak elmúlik... UGYE???

Holnap reggel kocsiba pattanunk és Brightonban töltjük a hétvégét. Leszarom az esőt, csak távol legyek ettől a háztól egy kis időre... Na és persze a szerelmem... a tenger... mióta vár rám... 

Remélem nálatok minden rendben!
Ha nem, akkor indulás, csak el, messzire!!!

Szilvi
XXX

2011. november 3., csütörtök

o.O


Én igyekszem, komolyan... ;)