Halogatom az írást. Részben
azért, mert sajnálom rá az időt. Mindig van valami tennivaló, menni kell
valahova, intézkedni, találkozni valakivel, elküldeni egy üzenetet, beszélni
skype-on, dolgozni, dolgozni és persze ha van egy kis időm, dolgozni egy kicsit.
A másik indok, hogy nem hiszem az
az ökölnyi olvasótáborom kíváncsi a panaszkodásomra.
Pedig most szeretnék. És fogok is.
Mert az egy dolog, hogy a
gyerekeket érintő dolgokat megcsinálom. Még ha az ágyneműhuzat cseréjéről vagy
a cipők pucolásáról beszélünk. De miért nekem kell pucolni apuka cipőjét? Miért
nekem kell kitakaítani az egész házat, ha egyszer nem ebben állapodtunk meg??
Anyuka húzásai a múlt héten:
-
talán csütörtökön volt, hogy elkezdek dolgozni,
hazahozza valaki az egyik lányt, aztán másvalaki a másikat. Jól van, elvagyunk,
várok, aztán gondoltam csak megetetem már őket, éhen még se halljanak. Még egy
óra, másfél, hát mondom itt az ideje a fürdésnek. Mire majdnem végeztünk, jön
egy telefon, végre anyuka vette a fáradságot, hogy felemelje azt a k***a
telefont, és felhívjon, hogy mizu? Ugyan mi lenne????????????
-
Péntek délutánra hulla vagyok, köszönhetően a
takarításnak. Persze nem elég cipőt takarítani, mosni, ruhákat elpakolni,
lefehéríteni a konyhapultot, és főzni a gyerekeknek, még megkér, hogy az ő
vacsorájukhoz vágjam már össze a zöldséget. Ok. Fél óráig pucoltam azt a ***.
Kicsit voltam ideges. De mikor bemondja, hogy ugyan legyek már olyan jó és főzzem
már meg…. *********************** Persze
az időmbe nem nagyon fért bele. 10 perccel 7 előtt megkérdezi, amikor még
pörgök mint a búgócsiga, és a levesnek valóhoz hozzá sem értem, hogy megyek-e
el este. (7ig dolgozom) Közlöm vele, hogy igen, 20 perc múlva indulok is. „Igen?
Akkor nem nagy gond, ha nem csinálod meg a levest…” Szerintem se NAGY GOND.
-
Hetente kétszer szittelek, múlt héten két és félszer.
Azaz kedden maradnom kellett 8.30ig. Megbeszéltük J-vel, hogy jön értem. Erre
fél 9 után 5 perccel ír egy üzenetet, hogy baj e, hogyha csak fél 10 körül ér
haza. Nem, természetesen NEM BAJ, minden időben rendelkezésre állok gazdám.
És habár
mindent én csinálok a házban, anyuka lelépett szombaton síelni, mert pihenésre
van szüksége. Majd csak kedden jön haza.
Gondoltam akkor
most jön ám a jó élet!!
Jött is! Csak
nem ide! Szokásos menetrend…. Egészen 5 előttig. Amikor is apuka belibben a
konyhába, és közli, hogy ő mennyire sajnálja, de hogy ELFELEJTETTE, hogy
Londonba kell mennie, márpedig azonnal, és hogy majd csak este 10re ér haza.
**************************************************************************Persze
2 gyerek azonnal rákezdett az ordításra és toporzékolásra, hátha ezzel
meghozzák a kedvem. Aztán egy kicsit a harmadik is besegített. De a jó cseléd
nem szól semmit!!
Mert kell neki
a jó referencia!!! Mert a héten minden eldől!!!! Na de ha nem, lesz ám ne
mulass!!!
Nem tudom,
olyan apróságokat említsek e, mint a tetű. Anyuka módszere, hogy hetente
egyszer „kifésüli”. Ma délutánig 3 óriási gusztustalan tetű kacsintott rám a
gyerek fejéről. Félretéve az undort lekezeltem a gyerek fejét, megmostam, majd
kb. 20-25 tetvet szedtem ki a gyerek hajából. DE semmi gond, anyuka még a
múltkor megnyugtatott, hogy ezek a tetvek nem nagyon szeretik a felnőtteket!
Ugye milyen jó nekem?!
Ha esetleg bárkinek van ötlete a
megtorlásra, vagy esetleg 2-3 doboz leszarom tablettája legyen szíves
megkönyörülni rajtam. Egy tetű család a jutalma, postázva bárhová a világon!!!
Hamarosan jövök friss
sztorikkal!!!!!
Pusza!!!
