Egy pár szó a a nemzeti parkról: gyönyörű. Hatalmas erők, nagy ligetekkel, tüneményes kisvárosokkal, és vadlovakkal. Igen, vadlovakkal mindenhol, bár inkább póni-féleség, mert nem olyan nagy a marmagassága, mint a rendes lovaknak. Érdemes kiemelni a vad szót. Ugyanis ezek a kis és lovacskák keresztül-kasul járkálnak az egész nemzeti parkban, nézni szabad, de érinteni nem! Erre nagyon sok helyen felhívják az ember figyelmét, még elrettentő képeket is kiraktak, amin egy lilára rúgott (vagy harapott) emberi kéz van...Na dehát nem mehetünk unalmas helyre! Éljen a vadon!
Ott kezdeném, hogy ugye megbeszéltük, hogy csütörtök reggel jön James 8ra, bedobáljuk a cuccokat a kocsiba, és már megyünk is!!! Namost, ebből az lett, hogy majdnem dél volt, mire elindultunk. Én ugye James-szel mentem, de gyakorlatilag végig együtt volt a 2 autó. Jó másfél óra volt, amíg odaértünk, szenvedtem is eleget, mert bármennyire is próbáltam elaludni, nem tudtam. Az út java meg autópálya volt, így nem mondhatnám, hogy olyan sok látnivalóm akadt. Na de aztán nagy nehezen megérkeztünk! a recepciónál megtörtént a bejelentkezés, és elindultunk helyet keresni.
"Itt jegyezném meg, hogy természetesen mikor máskor, most sz*rt be a fényképezőgépem, és egy árva képet se tudtam csinálni. Loptam pár képet a netről, és párat csináltam a telefonommal,a mi elég szörnyűre sikerült, de azért remélem együtt éreztek velem."
 |
| kemping majdnem üresen (szombaton már teltház volt!) |
 |
| kis tavacska, a lovak itt isznak |
Ekkor még volt is hely bőven, szóval találtunk egy elég jónak tűnő helyet (ami annyira nem volt jó, csak Stewart rámondta, hogy legyen ez... jó kis hepehupás rész...XD). És akkor nekiugrottunk a sátorállításnak. Én ugye nagyon sokat nem tudtam hozzátenni, merthogy ez egy három hálókabinos sátor, amihez nem értek(értettem). Azért próbáltam követni az utasításokat, hogy most épp hová szúrjunk vasakat, vagy hogy milyen színű botokat rakjunk be, mit csipeszeljünk és mit kötözzünk. Aztán egy fél óra múlva egész csinos kis sátrat kaptunk... Ennek örömére a pasik leléptek, elmentek a boltba egy kis itókáért és nasiért a boltba. A kölkök bicikliztek (igen, azt is vittünk mindenkinek. Na de mi nem álltunk meg!! Louise és én szépen felállítottunk egy ponyvás sátrat (az istennek sem jut eszembe jobb szó rá, nem tudom mi a neve...), ami majd közösségi helyként szolgál....
| Úgy nézett ki mint ez... |
Szóval mire a fiúk visszaértek, elég otthonossá varázsoltuk a helyet! Meg is kaptuk érte a dicséretet :D Csak egy kis bibi akadt. Ugyanis két falat is felkapcsoltunk erre a ponyvás sátorra. És nem is sokára jött egy pasas (aki ellenőrzi a kempinget, meg valami vadőr is egyben), és szólt, hogy tudja, hogy szélvédett helyet szeretnénk, de sajnos a lovak nem szeretik a sarkokat (!?), így az egyik falat szedjük le. Meg hogy a kisebb sátrat állítsuk mellé. Hát jó. Meglett. (James örülhetett, mert így nem kellett velünk aludnia, a mázlista...)
Amikorra viszont tényleg mindent befejeztünk, az ágyak felfújásától kezdve a konyha kipakolásán át a csomagok szétosztásáig, igencsak vacsoraidő lett. Így Stewart nekiugrott, barbeque, vasi, és lazulás. Ittunk és beszélgettünk, miközben a fogunk vacogott, mert sajnos az időjárás nem állt az oldalunkra... Végül 10 körül mentünk lefeküdni, elég spiccesen, persze én még előtte felmértem a terepet a zuhanyzás környékéről is. És gyerekek, nagyon kulturált. Tiszta, sőt, neked is fel kell takarítanod magad után, volt melegvíz, tényleg nem lehetett okom panaszra. Na de az éjszaka, végtelen hosszúnak tűnt. Ugyanis 2 óránként arra ébredtem, hogy megfagyok. Hosszú pizsama volt rajtam, és jó meleg takaró, de ez a felfújható ágy olyan hideg volt (meg persze a levegő is odakint), hogy nem hittem, hogy megúszom egy jó kis megfázás nélkül. De csak eljött a reggel. Ébresztőre nem volt szükség, azt hiszem ha 6an alszotok egy sátorban, nem is kell magyarázni... Először is nekiálltunk összetakarítani. Ugyanis s szemetesnek kinevezett, felkötözött szatyrunkat az éjszaka a drága kis lovacskák szétcincálták, így mindenhol a szemét hevert. Bedobtunk egy kis reggelit, és elindultunk biciklizni. Célba vettük a közeli várost, Lyndhurst nevezetűt, méghozzá az erdőn keresztül! Gyönyörű volt, komolyan mondom.
 |
| ilyen utakon bicóztunk |
És egy jó kis edzésnek is megtette. (Nem is tudom, hogy a gyerekek hogy bírták ilyen jól) Maga a város kb. 10 km-re volt, de az még hagyján, ugyanis kicsit dombos-völgyes volt a terep, így néha rendesen oda kellett tenni magunkat. De legalább már nem fáztunk... Úgy félútig elég simán ment minden, egész addig, míg Stewart és Louise el nem kezdett versenyezni és bohóckodni. Merthogy egy váratlan pillanatban Charlotte kicsi lányom nekiállt cikázni az úton, Louise eltrafálta, satufék, én sokkolva nézet ahogy a hostanyám pördül kettőt a levegőben, majd felugrik, és rohan a lányához. Ment a sírás, én köpni-nyelni nem tudtam, és jó 10 percbe beletelt, mire mindenki megnyugodott. Szerencsére nagy baj nem történt, csak Louise ütötte meg magát (pár nap alatt rendbejött). Így még egy darabban oda is értünk.
 |
| Lyndhurst |
Első utunk a fagyizóba vezetett, kivéve Louise-t, aki kénytelen volt sebtiben venni egy új nadrágot, mert az esés miatt az övé szépen szétnyílt a fenekén XD). Majd sétáltunk egy sort, míg végül letelepedtünk a városka központi vendéglőjénél. Jó sokan voltak, hisz ekkor volt az esküvő! Mindenki befelé turakodott, hogy lássa az adást, mi meg nyugisan kint lecsücsültünk. És mit ad isten, pont 2 autószalon is volt mellettünk, persze nem akármilyen, fullosan töltve Ferrari-val meg Maserati-val. Úgyhogy még a nyálunkat is tudtuk csorgatni picit. Mivel az idő már fél 1 körül járt, így egyben az ebédet is megejtettük. Frissen sült malackának a husija volt nagy zsömlébe beletuszkolva, egy kis almaszósszal....Yammiiiiii..... Közben Stewart azon tanakodott, hogy ők elindulnak vissza James-szel, és visszajönnek kocsival, mert hogy a gyerekek nem fogják bírni a hazautat, így is fáradtak. Na erre a gyerekek fellázadtak, így minden maradt az eredeti felállásban. Lassacskán el is indultunk, komótosan tekerve visszaértünk. Egyéb érdekes ezen a napon nem esett, szokásos vacsi (barbecue), ivászat. Megpróbáltunk sunyiban egy kis tüzet csinálni, hogy ne fagyjunk meg, de ez tilos, és nem is sokára jött a parkőr, hogy dádá! Így maradt a hideg... :( Zuhany, tenihez készülődés. Na de aztán most! Nem vettem félvállról a dolgokat! Vastag harisnya, top, hosszú ujjú felső, pizsama, köntös, mindez a takaróba csavarva. Biztos mókásan néztem ki, de marha nyugodt és meleg! éjszakám volt. Szombat, szokásos reggeli menet, majd úgy döntöttünk, hogy ezúttal kocsival kirándulunk, és a cél: Beaulieu (ejtsd: Bjúli). Takarékossági szempontokból a Jeep-pel mentünk, mindannyian! Hatan! Szegény James jutott arra a sorsra, hogy a csomagtérben kutyának álcázva utazzon...XD Még szerencse, hogy az út alig volt fél óra.
 |
| Beaulieu a levegőből |
Beaulieu egy igen érdekes falucska. Ugyanis a központi hely egy hatalmas parkszerű valami, ahová is először borsos belépőt kell fizetni.Viszont azután tucatnyi látnivaló akad.
Utazhatsz vonaton, ami körbevisz a terepen:
Vagy kisbusszal, ha tériszonyod van:
Megnézheted a mini James Bond kiállítást, ahol a filmben használt cuccok vannak kiállítva:
Megnézheted a LENYŰGÖZŐ autó-kiállítást:
Itt már kb. sírni tudtam volna, hogy nem jó a fényképezőgépem. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen! (Ezek nem az én képeim, mindet a netről szedtem!)
Volt, Top Gear kiállítás, az elég gagyi volt....
De, folytatva, megnézheted a kastélyt:
A hozzá tartozó parkot:
A tavacskát, a templomot, valami kis háborús kiállítást, szóval ilyesmiket... tudjátok...
Aranyos volt, talán egy ici-picit gagyi, viszont az autó-kiállítás része teljesen lenyűgözött! Ha arra jártok, ne hagyjátok ki, komolyan!!!!
Délután volt, mire visszaértünk, a fiúk megint elugrottak vásárolni estére, a kölkök megint bicóztak, mi meg heverésztünk. Annyiban volt változás, hogy estére megjöttek James barátjáék lakókocsival, két gyerekkel. Egyébként Írországban laknak, csak most a nagy szünetek miatt kirándulgatnak. Aranyosak voltak, főleg a 11 hónapos pici lányuk! Jaj, meg tudtam volna zabálni!
Így este komoly kis traccsparti lett, én is 11 után mentem feküdni, de páran még tartották a frontot. És igen, elérkeztünk a vasárnap reggelhez, a búcsú reggeléhez. Észhez tértünk, bacon-szendvics reggelire, és hajrá! Csomagolás! Nem tudom miért, talán mert jobban összedolgoztunk, mindenki tudta már mit csináljon, elég gyorsan ment a dolog. A kocsikat fullra vágtuk, és indulás!
Viszonylag simán hazaértünk, csak egy kis tankolási kitérő volt. Itthon kipakolás, mosás, fürdés, hajmosás, és a nap végére hullán borultunk az ágyba. Még jó, hogy hétfőn se dolgoztam(ó igen, megint munkaszüneti nap), így gyakorlatilag az egész nap a semmittevéssel telt.
Nagyjából ennyi. Jó volt, örülök, hogy a részese lehettem. Ami zavaró volt, hogy sokszor nem találtam a helyem, csak tébláboltam, sodródtam az árral, és azt nem szeretem. Viszont egyetlen pillanatig sem bánom, hogy elmentem (na jó, talán az első fagyos este hazakívánkoztam XD) De nem tudom hány sorstársam mondhatja el magáról, hogy 3 napig iszik a hostszüleivel! XD
Azért még a héten is sok minden történt, azt is hamarosan megkapjátok!
Pusza!!!!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése