2011. augusztus 13., szombat

Túlzsúfolt hét, de végre szabadság!!!

Vasárnap: meglepetés-> lakótárs
Hétfő: Ló-rezervátum
Kedd: kisebb család, egy gyerek, játszótér, bejelentkezés
Szerda: takarítás és vasalás, semmi pihi
Csüti: Beale Park, kalandos utazás, nagy kölyök-vacsora
Péntek: Beccy és plusz 3 gyerek, szedermánia, nagyi-piknik, rakott krumpli vacsira

Hogy hangzik? Izgalmas, mozgalmas és hihetetlenül fárasztó!!

Vasárnap híreket kaptam. Stewart megkérdezte, hogy zavarna e, ha a barátja, James beköltözne arra a 2 hétre, amíg ők nyaralnak. Hm. Most erre mit mondhatnék? Nem az én házam... De egyébként nagyon bírom a pasit (mint haver!!!) szóval nem gáz. És ez nagy segítség lenne neki, mivel egyrészt anyagi problémái támadtak, másrészt balhé volt az albérletében, szóval persze, jöjjön csak. 
És megérkezett a hétfő, az egész hét előttünk állt, és hogy nem lesz könnyű, ebben biztos voltam. Mint már korábban, most is próbáltunk 1-2 programot összehozni Claudiával és így a gyerekeim uncsitesójaival. Kezdetnek a közeli ló-mentőhelyre mentünk. Itt a "vágóhídról" mentett öreg vagy beteg lovakat gondozzák, meg lehet őket nézni, simogatni, nagyon barátságosak. 












A gyerekek élvezték, igaz, néha ment a rosszalkodás, de ha egyszerre 5 gyerek együtt van, ezen nincs mit csodálkozni.
Kedden Alex ment golfozni a nagyival, így délelőtt otthon voltunk. Egy kis Wii, tévé (csak kicsi!), játszogattunk. Délután jobb híján becsatlakoztunk megint Clauékhoz, kimentünk a játszótérre. A gyerekek elvoltak, mi meg pletykáztunk egy sort!!!
Este kettesben maradtam a lánykámmal. Louise elutazott Norvégiába munka ügyben 2 napra, a fiúk elmentek kajakozni. Így fürdés után ágyba raktam Ch-t, majd intéztem a dolgaimat.
Szerda könnyűnek ígérkezett, mert a kölkök a nagyszülőknél töltötték a napot. Persze ez nekem csak alkalom volt kitakarítani, szaladgálni, és este fél 8ig még vasaltam. Közben a londoni események hatására telefonálgattam a közelben lakó ismerősöknek, hogy rendben vannak e. Hál' istennek, senkinek semmi baja, bár páran nagyon közel voltak a tűzhöz... Drága Vera barátnőmet is hívtam, és azon túl, hogy jól van, más hírekkel is megörvendeztetett. A jövő héten jön és meglátogat, itt is marad pár napig!! Csak semmi unalom!!! 
Csütörtökön a Reading melletti Beale Park volt a cél. Ez a még picike Temze partján fekvő vadrezervátum. Reggel 9 körül terveztünk indulni, mert legalább egy órás az út. Ebből aztán lett 10 is, mert a többiek kicsit eltévedtek... Clau vett fel minket, egy nagy kocsival mentünk, így sokkal egyszerűbb volt. Az egy dolog, hogy először félrevezetett a GPS, de a cél előtt útlezárásba futottunk, így még majd' 1 óráig keringtünk és próbáltuk megtalálni/kérdezgetni az utat. Végre nagy nehezen fél 12 körül megérkeztünk. Megvettük a jegyeket, sorban állás a mosdóknál, és az általános éhségre való tekintettel ebédelni készültünk. Ebből aztán az lett, hogy felugrottunk a helyi kisvasútra, és körbevonatoztuk a helyet. 10 perc sem volt a menet, így nem haltunk éhen! De ezek után tényleg a kemping helyet kerestük. Meg is találtuk, elég csinosan lett kialakítva, közvetlenül egy játszótér mellett. Bekajáltunk, a gyerekeim úgy ettek, mint a menekültek... Aztán megjött az eső. Pontosabban visszajött, mert már esett reggel is. Az egyetlen ok, hogy elindultunk az volt, hogy az időjárás-jelentés szerint csak felhős ég várható.  De szakadatlanul esett. Igaz, a gyerkőcöket nem zavarta, eljátszottak az esőben is. Én meg igazán nem bántam, mert tudtam, hogy nyugton nem fognak maradni. Mire nagy nehezen elállt, és a jégkrémek is elfogytak, gondoltuk nem árt körül nézni, nem hiába fizettük a belépőket. 


























Alig néztünk meg néhány helyet, sajnos be kellett látnunk, hogy 4 óra, tehát indulnunk kell. Persze a gyerekekért még negyed óráig könyörögtem, de végre elindultunk. Az út hazafelé rövidebb volt, persze a rész, ami korábban le volt zárva most szabad lett, az idő pedig gyönyörű, de hát ez a mi szerencsénk... Kisebb problémák áthidalása után úgy döntöttünk, közösen vacsizunk. Bedobtam pár bagettet és pizzát a sütőbe, mindenki megvacsizott, és 8 körül én is végeztem. 
Örömmel vártam a pénteket. Utolsó nap!!!! Kiderült, hogy Louise tesója, Beccy és a gyerekei itt vannak a nagyiéknál, így várható volt, hogy összefutunk. Így is lett, hívott B 9 körül, hogy átjönnének. Ok, jöttek is 10 körül, beszélgettünk sokat, a csapat őrjöngött, aztán kimentünk a parkba. Ott is elvoltak, szedtünk egy csomó szedret!!! Jaj, de szeretem!!! Aztán dél körül visszasétáltunk, majd elmentünk a nagyi-féle piknikre. Ami persze csak sima hideg ebéd. De azért jól bekajáltunk. Kis punnyadás, majd mondta Beccy, ha gondolom menjek a dolgomra, a gyerekeknek úgy is berak valami filmet. Így elintultam megvenni azt a pár dolgot, amit akartam, és közben megbeszéltem Louise-szal, hogy akkor rakott krumpli lesz vacsira! Visszamentem a gyerekekért, de mondták, hogy felesleges ott ücsörögnöm, majd fél5 körül visszahozzák őket. Így hazamentem, összepakolásztam, és nekiálltam főzni. Végül mindenki rendben hazaért, és a vacsi is kész lett időben. Mindenkinek nagyon ízlett, kivéve Alexet. De a kis drágám nem szólt semmit, csak ette a kolbászt, aztán hirtelen pityeregni kezdett. Mi nem tudtuk mi van, erre mondja, hogy ő ezt nem szereti, csak azért evett belőle, mert hogy én mennyit dolgoztam vele. Hát nem édes????? 
Így megint csak este 7 után véget ért a napom, egyúttal a nyári szünet java. Az tuti, hogy több, mint 50 órát húztam le a héten, de ilyen ez...  Persze a csajokkal még ment a Skype, de rájuk mindig van időm. Végül éjfél körül hajtottam álomra a fejem, de mosott hullaként. 
A baj csak ott esett, hogy reggel 8kor a gyerekek már visítottak... Ahhh, nem érdekes, holnap reggel mennek, és FREEDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Majd jelentkezem!
Pusza!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése