Az itthoni légkör egyre feszültebbé vált az elmúlt 1 hónapban. Az apukával való néma konfliktusom még inkább felerősödött. Azt hiszem egyszerűbb felvázolni a helyzetet, minthogy körbemagyarázzam. Elkezdtem "találkozgatni" apuka legjobb barátjával, és ez apuka számára "kényelmetlen", mert én "nekik dolgozom", és J az Ő legjobb barátja, és "ez alatt a fedél alatt".....Mielőtt bárki úgy érezné, nem érti a helyzetet, el kell mondjam, mi se. És egy ismerősünk se. Próbáltuk a lehető legjobban csinálni a dolgokat, de ez sem elég. Valószínűleg a tény, hogy korábban se volt felhőtlen a viszonyunk, csak bonyolította a dolgot. Beszéltünk róla eleget, és lógott a levegőben, hogy el kell hagynom a családot.(Csak egy példa, hogy tisztán lássatok: aznap, mikor hazamentem, J jött értem fél 11-re hogy kivigyen a reptérre, apuka lelépett 10kor hogy ne kelljen elköszönnie!!!).
De hogy mindenre hogy derült fény, arra nem számítottam.
31-én visszajöttem, majd fél óra elteltével le is léptem...egészen másodikáig. Akkor este jöttem vissza, 3-án álltam munkába. Teljes nap a gyerekekkel. Egy óra is alig telt el, mikor a gyerek közli velem: "Megvan az új au pairünk!!!" Hát így esett, hogy felmondtak nekem. Persze aztán 1-2 kéretlen telefonhívás után jött az sms apucitól, hogy este beszéljünk. Ami aztán délután megtörtént. Igen van új au pair, aki BÁRMIKOR tud kezdeni, nekem legkésőbb március első hétvégéjén el kell hagynom őket, és hogy igazából már előző este akartak velem beszélni, csak későn értem haza (?????????).
Így hát 100% munkakeresés, szerencsére anyuka segít sokat. Mivel mindenképp ezen a környéken maradok, így azért annyira nem indult könnyen. DE azt hiszem elmondhatom, hogy 2 hét után úgy néz ki, hogy megvan az új családom, lehet, hogy már hétvégén költözöm. (részleteket róluk később)
Persze azért nagyon sok más dolog is történt......Karácsony előtt egy fantasztikus hétvégét töltöttem Londonban. Eredetileg Winter Wonderland-be készültünk korcsolyázni, de persze abból semmi nem lett... :)
Aztán siettem haza, sikerült szépen átverni a családomat azzal, hogy egy nappal hamarabb érkeztem. Sajnos épp amikor kezdtem magam otthon érezni, jönni kellett vissza.
Szilveszterezni Londonba készültünk. Claudiának ígértem, hogy mivel elhanyagoltam, így együtt bulizunk. Ő egy mexikói partira szavazott, ami aztán elég lapos bulira sikeredett (pláne hogy 25 font volt a beugró!). A visszaszámlálásról lekéstünk, a kaját nem ettük meg, a tequila borzalmas volt, és a híres mariachie-k is kisit késve kicsit öregesen érkeztek. Miután Clau szépen kiütötte magát és eltűnt a barátja pártfogolásában, mi is elindultunk a vonatunkhoz... Kihagynék még egy ilyen szilvesztert, egész biztos vagyok benne...
Így hát vissza a hétköznapokba, 2012 meghozta a változásokat (ez az év is).
Hétvégente általában csavargunk, például itt:
 |
| Cookham - Temze part |
Esetleg a Notting Hill-i Portobello Market-en:
"Ne a változástól, az állandóságtól félj!"
Lao-Ce
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése