Költözés

2 nagy bőrönd, 2 kézitáska, két zsák, 1 laptop, 1 nagy doboz. 328 nap a W családdal.

Vegyes érzések keringenek bennem. Nem meglepő. Kaptam hideget és meleget, voltak nagyon szép és kevésbé jó napok. Összességében mégis szép emlékekkel hagyom itt a családot (na jó, apukát nem).

Az utolsó napok/hetek nem hoztak változást. Hacsak abban nem, hogy apuka még bunkóbb lett velem. Ma úgy hagyom itt a családom, hogy ő annyit sem mondott, szevasz.
A hostanyámnak köszönettel tartozom, mert mindig jó volt hozzám. Az utolsó percig, és még azután.
A gyerekek, a drágáim... Néha rossza és szófogadatlanok, mint minden gyerek, de semmi nem pótolhatja az érzést, amikor minden figyelmeztetés nélkül megölelnek és megszeretgetnek.
Párbeszéd köztem és Alex között tegnap:
én: -Na és várod már a szombatot, az új au pairt?
ő: -Várom.... csak az a baj hogy ő nem te....
Megszakadna a szívem, ha örökre el kéne hagynom őket. De mindössze 2 utcányira költözöm, és reménykedem benne, hogy néha lesz lehetőségünk találkozni. Szeretném tudni, hogy alakul az életük.

És itt az új kaland!!!
Az új családom nagyon kedvesnek tűnik!!! Igaz, apukával még nem találkoztam, de anyuka nagyon kedves és nagyon laza. Tegnap este felhívott, hogy készen állok e, és hogy ma már lenne egy órám a gyerekekkel egyedül... És hogy gáz e, ha este szittelek, vagy inkább lemondja a programját?... És hogy hétvégén nekem mikor lenne jó szittelni, mert annyira szeretnének menni moziba... Nekem ez tök furi, mert az én szemszögemből, mivel én vagyok az au pair, nekem kellene alkalmazkodni hozzájuk... Bízom benne, ha így kezdődik, ilyen is marad, vagy még jobb!!
3 gyerek, mind 6 év alatti. 2 lány, egy fiú. Rugalmas beosztás, kicsivel kevesebb munka, kicsivel kevesebb pénz. (részletkérdés, mert már az első pluszmunkám megvan)
Készen állok!!






Lassan haladok, de sosem hátrafelé.
Abraham Lincoln