1 hét

Mindjárt otthon! Még mindig olyan hihetetlennek tűnik...
A múlt hétvégén sikeresen magamévá tettem George-ot, az új bőröndömet. Szép, nagy, és erős (remélem)!
A hét eseményei nem nagyon hoztak lázba, a hangulat változatlan (ami nem jó), viszont a gyerekeim haláliak. A múlt héten kaptak prospektust a tetűirtásról. Tájékoztató a szülőknek, hogy mindig ellenőrizzék a gyerek haját, nehogy aztán behurcolja a tetveket a suliba. Persze a lányom nem igazán érti az egész dolgot... Nyilván ez volt az indok, hogy amikor a kezembe nyomta a papírt mellédobta a kérdést is : Te tetves vagy? Hát fiam, nem. És ha te nem hozol haza valami szart, akkor nem is leszek!
Kedden jött a Mikulás - csak nem ide. Pedig jó kislány voltam.... Lehet, hogy azért nem jött, mert annyi édességgel, mint ami a szobámban van Tiszát lehetne rekeszteni... XD De sajnos be kell tárazni. Tegnap ahogy lementem a konyhában valami vacsit összeütni, komolyan mondom felfordult a gyomrom. Mindig ugyan az a kaja, valami mirelit szar, és már a könyökömön jön ki. De most komolyan neki kéne állnom költekezni kajára??? Így is épp eleget költök rá, de ha főzőcskézni kezdenék magamra... Nem szívesen fizetek valamiért, amiért nem muszáj..Majd otthon hülyére zabálom magam!!!
Még így az utolsó hétre sikerült lebetegedni is (Tamás, együtt érzek). Kedden még azt gondoltam, hogy a fos idő miatt fázom egész nap. Aztán a takaró alatt éreztem, hogy az orrom be akar dugulni, és a torkom, áhh!!! Tegnap szenvedtem. Kisebb önvizsgálat után undorral üdvözöltem a tüszős mandulagyulladást. Persze egész nap vitaminoztam, meg mindenféle pirulát szedtem. Ennek eredményeképp reggel örömmel konstatáltam, hogy a megfázást megúsztam, viszont a torkom rosszabb lett. Este Anna hoz antibiotikumot (mert itthon csak 26 féle fájdalomcsillapító van), úgyhogy a hétvégére tuti jó leszek!
Ma volt az utolsó nap a suliban. A tüneményes tanárnőnk sütött nekünk mince pie-t (hagyományos karácsonyi süti itt), kaptunk üdcsit, csokit és narancsot is. Beszélgettünk a különböző nemzetiségek karácsonyairól, a kajáról, játszottunk és nevettünk sokat. Persze a csajokkal még megbeszéltük, hogy kari előtt összejövünk inni!
Tehát egy remek kis hétvégének nézek elébe Londonban, az utolsó tételeket is kihúzom a karácsonyi listámról, aztán már csak pár nap, amit aztán féllábon is!

Valószínű, hogy azért a nagy nap előtt még jelentkezem!

Pusza!