Ó, de jó, péntek van!
Gyorsan elszaladt ez a hét! A kedd a szokásos menetrend szerint zajlott, délután hurcolásztam a gyerekeket ide-oda, de semmi különös nem történt. Szerdán Stewart itthon volt, így ő vitte a kölköket suliba. Mondta is, hogy nem nagyon lesz itthon egész nap. Így én bátran nekiugrottam a takarításnak. És jelentem, eláztattam az előszobát. A szitu a következő: egyszer csak megjön Stewart, felkiált, hogy mit csinálok... mire én mondom, hogy takarítok a fürdőben...jó, merthogy csöpög a víz az előszoba plafonjáról...??????? Minden héten ugyan úgy takarítok, de ilyen még nem fordult elő. És még csak azt sem mondanám, hogy úszott volna a fürdőszoba. Szóval megállapítottuk, hogy valószínűleg van egy kis LYUK a fürdőszoba padlóján, ahol szépen lecsurog a víz. Gondolhatjátok, szabadkoztam égre-földre... hál' istennek Stewart nagyon megértő volt, egy rossz szót se szólt. Kitakarítottam, megöltem legalább 20 pókot, köztük egy egész családot is (tudom, sose lesz szerencsém). Mivel apuka ment a gyerekekért, így 4 körül értek csak haza. Mint kiderült, az úszást is ő intézi, kellett is egyeztetni a vacsi miatt, de ha nem szólok, akkor meg az lett volna a baj. Este együtt vacsiztam a szülőkkel, és olyan jó volt! Rendeltünk indiait, és most egész jó választék volt! De őszintén szólva azért szeretek velük vacsizni, mert ilyenkor van alkalmam beszélgetni velük úgy igazán. És még Stewarttal is beszélgettem! (szerintem átgondolta, amit a múltkor mondtam neki) Szóval kiderült, hogy a hétvégén mennek az egyik gyerektáborral kempingezni, így megint egyedül leszek (L). Valamint lesz még legalább2 hétvége, amikor ők mennek esküvőre, és a gyerekek itthon maradnak. Kérdeztem, hogy lesz e közös nyaralás, és lesz, csak még nem tudják, hova menjenek. Én is beszámoltam a terveimről a következő pár hétre, remélem nem változik!!
Csütörtökön - menet közben - úgy alakult, hogy mindkét szülő itthon dolgozott. Közben persze pakoltak is a hétvégi kempingre (ennek örömére Louise és én egy fél órán keresztül harcoltunk egy összehajtható sátorral). Illetve Stewart készült a újabb pénteki jótékonysági kerékpározásra. 100 mérföldet kell letekerni, az azért nem semmi! (én tuti félúton holtan buknék le a bicikliről :D) Ja, és hogy szép legyen a hétvégéje, a bicajozás után egyből megy a kempingbe, ahol másfél tucat gyerek felügyelete várja... szép... Mivel a program péntek reggel 7kor indul, így már este elment a csapatához. Szóval csak mi maradtunk. Vacsira hot-dog, szivárvány-nézés, és Louise megígérte, hogy eljön velem vásárolni. Ugyanis tudatosult bennem, hogy KELL vennem egy esőkabátot, ha tetszik, ha nem. Elég angolos mostanában az időjárás, esik, fúj a szél, aztán fél óra múlva majd' megvakulok, annyira süt a nap. Sose fogom megszokni.
És eljött a ma! Reggel lerendeztem a gyerekeket (Alex tök aranyos volt, mert a hírtől, hogy nem megyek velük kempingezni, teljesen letört). Láttam a magyarul beszélő apukát, a csinos kis öltönyében...uhh... rossz vagyok...-.-
Elvittem a kutyákat sétálni (a legelső alkalom!), mert teljesen meg voltak kergülve. Rendszerint Stewart viszi el őket reggelente, de ez most elmaradt, szóval látva a kínszenvedésüket megsajnáltam őket. És egész jó kis séta lett belőle.
Louise is hazaér nemsokára, 5 körül már indulnak is, megint remek hétvége elé nézek. Holnapra ígérkeztek a londoni drágáim, remélem az idő nem tesz keresztbe!
Jó pihenést!
Pusza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése