itt

Nos tehát, még hétfőn akartam írni, de...

Őszi szünetet túléltük. Hál' istennek. Hurcolásztam a gyerekeket ide-oda, hétfőn Marlowban voltunk. Kedden kalandos utazást tettünk Henley-on-Thames városában, fel is bosszantottam magam Claudián és a szervezőképességén... Szerdán Stewart itthon volt, így ő foglalkozott a gyerekekkel, így az egész napomat a takarításra szántam... Csütörtökre az idő elromlott, így délután elmentünk a kölkökkel Bourne End-re a Jungle Mania nevű beltéri játszótérre.. Elég ócska hely, majd' megfagytam, csak a földre tudtam ülni, és amikor egy anyuka odajött panaszkodni a gyerekeimre, éreztem itt az idő menni! Pénteken szerencsém volt, 2re vittem a gyerkőcöket a nagyszülőkhöz (ott aludtak). Igaz, még ott ledumáltunk egy kicsit, de aztán tepertem hazafelé. Nem volt egy geyszerű hét, a drága gyerekeim nem a legjobb formájukat hozták.. 

Este kimentünk James-szel. Épp kint cigizünk, mire a sarkon befordulnak a hostszüleim.... Be voltak kicsit csiccsentve, és jómodorra való tekintettel beinvitáltuk őket egy italra. Szerencsére nem sokáig maradtak.. Ami viszont engem illet, sikerült elég szépen becsiccsenteni! Másnap reggel még egy kis fejfájás is lett!! Ejnye, előjelek... Így végül szombaton csak itthon pihentem, este egyébként is sittelnem kellett. Stewart most ünnepelte a 40-dik születésnapját, így nagy bulit rendeztek 2 másik szülinapossal a környék legdrágább szállodájában... Ezzel nem is lett volna gond, egészen addig, míg este hatkor Louise be nem jelenti, hogy mivel a gyerekek nagyon szeretnének elmenni a buliba, vigyem már el őket egy órára....Na, akkor gyorsan melegítőből ki, zuhany alá be, hajmosás, szárítás, szolid smink, elegáns ruha és mehet. Szinte senkit nem ismertem, így szarul is éreztem magam, de másfél óra után már indulhattunk haza. A kölykök persze bevágták a hisztit és sírógörcsben hoztam őket haza. Aztán hajnal fél 1-kor hallottam a nagy vihorászást lentről (megjegyezném hogy 4 embert szállásoltunk el, így nem volt olyan helyiség, ahol ne aludt volna valaki... Vasárnap reggel, miután az idegen hangok eltávoztak, lemásztam a kávémért. És igyekeztem mihamarabb felébredni. Ugyanis aznap ebédre volt hivatalos az EGÉSZ család a házunkba, ami úgy 40 embert jelent. A kötelező jópofizásokat elkerülve inkább leléptem. Azt a csepp kis békességet is elvették... Így irány Camden Town!! Nagyon jó voltam, mert nem vettem semmit!! Lehet, hogy ez annak is volt köszönhető, hogy délutánra nagyon szarul lettem. Komoly kis torokgyulladás mutogatta magát...Így végül 6 körül hazaindultunk. Indultunk. Ugyanis a házunk előtt még mindig kocsi-hegyek álltak, és amikor meghallottam a gyerekek sikítását (8 gyerek együtt!!!), azt mondtam NEM, én nem megyek be. Bár a hangom mellett csak az ágyamat kívántam jobban, inkább beültünk a Royalba. 

Vasárnap éjjel szinte semmit nem aludtam, így hétfőre még betegebb lettem. Szerencsére nem sokat melóztam, mert a szülők itthon voltak, így a gyerekekkel ők foglalkoztak. Nekem csak az alja jutott, vasalás és porszívózás. Ami a legjobban bosszantott, hogy reggel felkeltem mint egy hulla, és amikor már elkészültem mondta Charlotte, hogy az anyjáék viszik őket suliba. Remek, kössz. Végül persze nem feküdtem vissza, elugrottam a boltba hogy vegyek valamit Stew-nak, ha már hivatalosan is szülinapja van.. Kaptam is érte: Kösz, ez nagyon kedves.... És ennyi. :/

A hétfő éjszakám megint egy rakás szar volt, így kedden megint csak mosott szar lettem. Persze kérdezte Louise, hogy jól vagyok e, meg hív valakit a gyerekekhez, de hát nem, a gép nem állhat le. Még suliba is elmentem. Minek? 

Szerdán, bár taknyom-nyálam egyben volt, hogy ilyen szép magyarosan fogalmazzak, takarítottam. Megvolt.

Csüti: suli és vasalás. Fél fokkal jobban vagyok, az idegeim kevésbé.

Ma: 3 szett dupla ágynemű vasalás. Gyerek reggel és este. Én meg kész vagyok. Egyre inkább élek a karácsonyi szünetemért. 

Persze tudjátok, hogy egész jó családom van, de mostanában az agyamra mennek. És családom? Inkább munkám... Sok, nagyon soknak érzem mostanában, itt is jönnek a problémák amiket persze fel is nagyítanak a körülmények.. És igen, beteg is vagyok, és nyűgös is na meg hisztis, de majd csak elmúlik... UGYE???

Holnap reggel kocsiba pattanunk és Brightonban töltjük a hétvégét. Leszarom az esőt, csak távol legyek ettől a háztól egy kis időre... Na és persze a szerelmem... a tenger... mióta vár rám... 

Remélem nálatok minden rendben!

Ha nem, akkor indulás, csak el, messzire!!!

Szilvi
XXX