nincs idő

Rájöttem, hogy nincs időm. Valahol elvesztettem úgy 2 hete, és még nem találtam meg. És ez nagyon bosszant.
Tegnap bármennyire is igyekeztem időben lefeküdni, megintcsak nem ment. Reggel azt hittem, meghalok. DE! 7.10-kor keltem, és 8-ra kész voltam a dolgaimmal! Végre! Igaz, hogy aztán nem sok dolgom volt, mert a reggelit megkapták a kölkök az anyjuktól, így rám csak a lunch box maradt. Aztán anyu is elment, mi is indultunk nemsokára, semmi extra. Hazafelé beugrottam a Saintsbury's-be, vettem fehér pólót hétvégére!!! (Ugyanis ebben az édi városkában csak drága boltok vannak, így maradt a hipermarket) Hazajöttem.
TERV: alvás és egy kis vezetés. Na most ebből az lett, hogy semmi. Gyorsan csináltam kaját, lecsekkoltam az íméleket, raktam be mosnivalót, felporszívóztam, kivasaltam a ruhákat, még egy adag mosnivaló, mosogatógép be-ki, szóval ott volt, hogy negyed 3. Ah, remek. Csináltam egy kávét, mire elszürcsöltem, rájöttem, hogy kb. 10 percet tudnék vezetni, szóval hagytam a dolgot. Elugrottam a gyerekekért, vettem nekik egy kis sütit, mert süti-nap volt a suliban. Hazafelé Charlotte elhajította a biciklit, mert nem engedtem az úton menni, és mert nem mehetett elöl. (Igen, mindig ő akar lenni az első, és ez néha bajos...) Utána összefutottunk Stewart-tal, eljött elénk bicóval. Itthon csináltam teát, mire mondja Stewart, hogy elviszi a gyerekeket a nagyszülőkhöz, én meg csak relaxáljak. AHH, JEEEEE. Szóval most itt vagyok. Viszont. Holnap Birmingham, szóval majd csak vasárnap jelentkezem. Esetleg hétfőn.

Vigyázzatok magatokra!

U.i. : A szép tavasz is elveszett. Megvolt, de elveszett. Aki esetleg látja, üzenem, hogy várom vissza!!!