magyarok

Tegnap elfelejtettem említeni két nagyon fontos dolgot. Az egyik, hogy találtam a csepp kis városomban egy magyar au pair-t, majd pénteken találkozunk!!! :D
A másik, sztori: Reggel ugye elvittük a kölköket suliba. Stewart osztogatta a meghívókat a szülőknek Louise szülinapi party-jára. Persze be is mutatott engem mindenkinek, akivel még nem taliztam. Odalépünk egy pasihoz, váltanak egy pár szót, kérdezi a hapsi Stewart-ot, hogy én vagyok a magyar au pair. S. rámmutat, én bájos arccal odafordulok, kezet nyújtok, bemutatkozom, erre azt mondja: SZIA, ÖRÜLÖK, HOGY LÁTLAK! Először nem esett le. Aztán pislogtam kettőt, hééé, ez magyarul beszélt hozzám!!!!!! Szóval kiderült, hogy a hapsi Budapesten volt angoltanár, és beszél egy kicsit magyarul! :D Igen, mint már annyiszor bebizonyosodott, kicsi a világ... Majd kifaggatom...

Amúgy tök szar, mert annyi de annyi információval bombáznak, hogy képtelen vagyok mindent megjegyezni. Neveket, utakat, egyforma utcákat, embereket, szóval mindent.
Bemutattak már vagy 3 tucat embert, és jó ha a felére emlékszem, de a nevét csak a negyedének tudom...talán...

Reggel megvolt az első nagy balhém a gyerekekkel. Összevesztek, lökdösődtek, szétszedtem őket, aztán ordítás, közben már indulnunk kellett volna, sajnos meg kellett vesztegetnem őket egy kis csokis keksszel. :D

Majd jelentkezem!
Pusza!!!