Lecsattogtam a nappaliba, a szülők meg elmentek reggeliért. Gyorsan elpippantottam egy fél cigit, mert ki tudja, mikor lesz legközelebb lehetőség... Aztán jöttek is a reggelivel, miután megjegyeztem hogy szeretem a friss croissant-t, természetesen az volt reggelire, de a poén az, hogy tegnap mikor jöttünk, elhaladtunk egy Marks 'n' Spencer mellett, megjegyeztem apukának, mennyire szeretem innen az áfonyalekvárt. Erre reggel jöttek szabadkozva, hogy sajna ott nem kaptak lekvárt, így a Saintsbury's-ből hoztak, remélik ok... Én meg: ahhhhhhh.... álmodom...
Szóval megvolt a reggeli, odaadtam az ajándékokat nekik (mert tegnap nem volt idő), úgy látszott örülnek...?
Aztán elvittük a gyerekeket úszni, és próbáltam megjegyezni az utat (lehetetlen volt elsőre), mert aztán nekem kell hordani Alex-et. Ja, közben elmentünk Ozzy Osbourne egyik háza mellett is. Hát igen, gazdag környék, igaz, a házat egyáltalán nem lehet látni. Úszás letudva, átugrottunk a szomszéd városba (Slough), mert a pici lányomnak mindjárt itt a szülinapja, és biciklit kap. Apuka is vett egyet, miért is ne (pfffff, 2 havi fizetésem 1 bicikliért...). Aztán kóvályogtunk, végül egy pubban kajcsiztunk. Gyerekadag fish and chips, de jelentem még most se vagyok éhes... Aztán hazaszaladtunk, a kocsiban azért apuka megkérdezte, hogy egyébként otthon mennyit cigiztem. Oh, mondom sokat, kb. 15 szálat naponta (nem akartam sokkolni, hogy ha dolgoztam akkor 2 doboz is). Aztán ahogy kiszálltunk a kocsiból, mondta is (mivel látta hogy egész nap nem gyújtottam rá), éljem a szenvedélyem. (2. eset mikor imádtam :)) Semmi lazsálás, bicikliket elő (hiperszuper biciklim van :p ), és irány a város. Játékbolt, sportbolt, megmutatták merre van az iskola, hol lehet hagyni a bicikliket, vagy ha kocsival jövünk, hol lehet parkolni. Aztán egyből mentünk Louise (anyuka) szüleihez. Nagyon aranyosak, kedvesek, és értettem mit mondanak! Ücsörögtünk egy kicsit, megint kaptam egy vödör kávét, aztán ahogy kezdett sötétedni, indultunk haza. El ne felejtsem megemlíteni, hogy Charlotte kb. 5 percenként elesik és sír.
Na, egy picit kiugrottam, szóval, hol is hagytam abba? Igen, hazaértünk, a gyerekek vacsiztak, aztán tervbe volt véve, hogy megejtünk egy kis vásárlást, és elhozzuk a kocsimat. Na most ebből az lett, hogy a kölkök kikönyörögték, hogy mi maradjunk otthon, és a szülők elmentek. (Aggodalmaskodva hagyták meg a telefonszámot és minden tudnivalót, holott alig fél órára mentek el..) Néztünk mesét, aztán a Star Warst, mire Stewart megjött. Hozta a kocsimat, hát, naggyyon cuki.
Aztán a gyerekek lassacskán lefeküdtek. Megérkeztek a barátok is. Csak 2 hapsi, a host family legjobb barátai, de lényeg a lényeg, hogy ott kötöttünk ki, hogy Szilvike legurított 3 vodka-narancsot, elcseverészett a vendégekkel(kb. olyan témákról, mint a gyomorszűkítés!), és elmagyaráztam nekik, hogy mi miért nem használhatjuk a puszi szót itt. Epekedve várják a következő nyelvleckét. (Fogalmam sincs milyen indíttatásból kíváncsiak a magyar nyelvre)
Szóval jelenleg itt ülök az ágyamon, enyhén spiccesen, új ismerősökkel (puszi-puszi volt meg minden), nagyon hosszú nappal a hátam mögött, így nem maradt más hátra, mint hogy jó éjt kívánjak nektek is drágáim, és ne aggódjatok, holnap folytatjuk...
Puszi! :D
Szia!
VálaszTörlésAnnyira jó volt olvasni és jókat nevettem közben!
Maximálisan az jött le,hogy nem lesz gond,tudtam én és te is tudod!
Várom a következőt!
Vigyázz magadra és pusszantás!
Évi