várakozás

Ne gondoljátok, hogy azért írok ma is, mert annyi hihetetlen izgalmas dolog történt ma... Reggel keltünk, a gyerekek elmentek suliba, én gyorsan nekiugrottam a takarításnak, a szülők meg szinte egész nap mászkáltak meg vásárolgattak. Végeztem fél 2 körül, elugrottam vásárolni egy kicsit, legfőképp tiszta szeszt, mert igen, a lehető legjobbkor kijött a herpeszem. Hazafelé felvettem a kölyköket, és itthon lassan beindultak a dolgok. Ugyanis a következő 4 napot a New Forest Nemzeti Parkban töltjük, megyünk kempingezni!!!! 

New Forest Nemzeti Park

Szóval ment a nagy rohangálás, pakolás, listázás, ja, és persze készülés az estére, ugyanis ma nálunk volt nagy családi összejövetel (annyira be tudnak időzíteni). Én közben próbáltam lefoglalni a kölyköket, megvacsiztattam őket, majd amikor szállingóztak a vendégek, és kezdtem úgy érezni, itt én már nem kellek, ügyesen meglógtam. Persze azért később leszaladtam köszönni, de most annyira nem voltam ráhangolva a nagy családi bájolgásra, hogy nagyon. Inkább szépen nekiálltam összepakolászni. A csepp táskámat sikerült is abszolút fullosra pakolni, merthogy az idő nem a legszebb oldalát mutogatja mostanában, és felkészülök a fagyhalálra. Na meg persze a vészhelyzetekre. Igen, tudom, nem a világ végére megyünk, és nem 2 hétre, de a pakolás realizálását még nem tettem magamévá.

Szóval gondoljatok rám. Emiatt is írtam most nektek pár sort. Ha egy héten belül nem jelentkezem, akkor megfagytam a New Forest-ben.

Csók

New Forest National Park

.

hosszú húsvét hétvége

Jaj, megint nagyon le vagyok maradva. De tisztára kimerített ez a hosszú hétvége. (péntek.szombat-vasárnap-hétfő) Pénteken megint keltem időben, a délelőtt csak arról volt emlékezetes, hogy Stewart nagyon másnapos volt, mondta is, hogy ő nem iszik többet (ami ki is tartott estig :D). Tébláboltam, a kiscsalád elment napernyőt venni, én meg kihasznnálva a nagy magányt, gondoltam leborotválom már a lábam. Ez csak azért érdekes, mert épp a kellős közepén jártam, amikor csöngetnek. Na, gyorsan felkaptam egy melegítőt, gondolva,hogy a postás jött. Lecsattogok, erre kiderül, hogy megérkezett Ian (Stewart barátja). Csak épp ugye elkerülték egymást. Beengedtem, leültettem, gyorsan felrohantam lemosni a fincsi szappant a lábamról :D,  aztán jó házigazdához híven visszamentem. Egy bő fél órát beszélgettünk, tök rendes, érdeklődő pasi, még meg is hívott magához a következő barbecue-partira. Aztán hazaért a család, és megint csak lazulás. És megint barbecue. Na igen, már kezdtem unni... És persze megint jött James is. Ezúttal nem maradtam sokáig, hisz a hétvégén LONDON!!!

ÓÓ, de hát miért is menne simán minden, most éppen vasúti felújítás van, így csak a másik városból ment vonat, ahová 2 buszos átszállással tudtam volna menni, de hál' istennek a tünemény hostanyukám eldobott a vasúthoz! Így hát pattantam, 11 körül értem Londonba. Verával szinte egyből megtaláltuk egymást. Ő egyébként az előző au pair-kedésem idején a szomszéd utcában dolgozott, és nagyon jó barátok voltunk, csak sajnos egy pár éve megszakadt a kapcsolat, és csak néhány hónappal ezelőtt beszéltünk újra. De nagyon jó volt! Elmentünk hozzájuk, csak az út majd egy óra... Aztán egy kis gyors ebéd, és irány vásárolni! Megint bővült a ruhatáram egy-két szupi kis darabbal! De a legjobb az egészben az volt, hogy a régi környékükre mentünk. Úr isten, olyan fura volt látni ugyan azokat az épületeket, üzleteket... :D Persze míg mi a primark-ban lébecoltunk, odakint hatalmas vihar volt. Úgy hívott fel Vera barátja, hogy élünk még? Na igen, csak úgy repült az idő.. :D Így végül 6 körül hazaindultunk. Gyors zuhany, egy is csevej, és mentünk a drágám barátaihoz házibuliba. Na jó, nem volt házibuli, csak ivászat. Ami a magam részéről annyira jól sikerült, annyira szépen berúgtam, mint otthon szoktam. Hát igen, magyarok között... Sajnos ennek köszönhetően elég macerásan indult a vasárnap, és egész nap csak fetrengtem. Mondjuk a gyomromat a jó kis töltött káposzta legalább rendbe tette... Rengeteget beszélgettünk, és azért nagyon jó volt. 6 óra fele indultunk a vonatomhoz, el is kaptam egyet időben. Megérkeztem a vasútra, és bizonyos okok miatt (amit itt most nem részleteznék, mert nincs kedvem hosszú filozofálgatásokba bonyolódni) végül taxival mentem haza. Így gyorsabb volt, mint busszal, nem volt kedvem 10re hazaérni. Beestem az ajtón, pár szó a családdal, zuhany, és csak úgy röpültem az ágyba...

Drága húsvét hétfő, nem indult túl korán, és a legédesebb, hogy jött a pici lányom, kezében a nagy csokinyuszival, boldog húsvétot kívánva! Annyira jól esett, hogy nagyon. A délelőtt folyamán elmentek vásárolni, én meg itthon pihengettem. Valamivel 3 előtt estek haza, akkor is csak azért, hogy engem felvegyenek, mert mentünk Stewart szüleihez. Az egész család összejött, voltunk kb. 25en, szinte mindenki nagyon kedves volt, sőt, mi több, még valami pasival is össze akartak hozni. :D Nagyon nevettem, tiszta kerítőművészek. :D Este jöttünk haza, a gyerekek ágyba, és nemsokára én is.

A mai nap fénypontja: megint idegrohamot kaptam a banktól. Ugyanis már korábban ecseteltem, hogy a drága itteni bankom milyen okosságokat csinál. Most megintcsak beigazolódott, hogy szar az egész. Ugyanis kaptam egy levelet tőlük, hogy bár már megnyitottam a számlát, mégsem fogadják el az otthoni (!) lakcímem, így legyek szíves befáradni. Bementem, megint egy halom igazolvánnyal, erre 20 perc múlva közlik, hogy sajnos a lakcímigazoló kártyám nem szabvány (?), szóval ilyen-olyan igazolást szerezzek otthonról. De ez még nem minden. Hazajöttem, gondoltam megnézem már, hogy akkor Louise ráutalta e a  múlt heti pénzem a számlára. Mivel a 86 megjegyezendő kódból egyet elfelejtettem, és mivel a biztonsági kulcs generátor SZAR bedöglött, így gyakorlatilag kizártak a számlámról. Ezután azt hiszem 5ször hívtam a bankot, utoljára 24 percet beszéltem velük, és nem jutottak semmire. Ugye, hogy nem lenne hülyeség bankot váltani? Talán még most, az elején. Csak az a baj, hogy pont most kellene pénzt is hazaküldenem, meg a repjegyeket is lefoglalni, persze, legyen még meg a 28dik csavar is a dologban, ahhhhhhhhhhhhhh.

Szóval igen. Egyébként más izgi nem történt, vasaltam egy sort, meg porszívóztam, meg nektek írok. Ja, és esetleg ha van valakinek valami használható tanácsa, legyen bátor.

Vigyázzatok magatokra! PUSZAAAAAA!!!!!!

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET MINDENKINEK!!!!!!

A londoni hétvégémről holnap!

PUSZIIIIIIIIIII

balhé és piálás

A csütörtök ígérkezett a leghúzósabb napnak a héten, és azt hiszem az is lett. Louise 8 körül lelépett, és a kölykök 8.15-kor már ordítoztak, mert ugye néha azt gondolják, hogy nem kell rám hallgatniuk, ennek eredményeként csücsülhettek a szobájukban, aztán 2 óra hosszáig nagy nyugalom volt... Mivel szép idő volt, igyekeztem kirángatni őket a kertbe. Charlotte jött is egyből, Alex viszont a négy fal között a nyamvadt iPad-del akart játszani. Adtam neki egy kis időt, majd miután csak nem hagyta abba, szépen elvettem és eldugtam. Na akkor megint jött a hiszti, hogy de ő játszik, mert neki az kell, hiába mondtam, hogy elfelejtheti... Így ő a szobájába, mi meg addig kint játszottunk a kertben Charlotte-tal. Elvoltunk, minden rendeződni látszott, Alex is lejött, játszottak, na jó, azért rájuk kellett szólni párszor, de nem tűnt vészesnek. Csak amikor egészségügyi szünetet tartottam, hallom, hogy nagyon fel vannak pörögve, és általában ez sírással végződik. Így is lett, megint bedurvultak, akkor ugye jöttek hozzám, hogy így ez meg úgy az, meg ki mit csinált, én meg elmondtam nekik, hogy nem érdekel, megkértem őket hogy ne a szüleik szobájában játszanak, de mégis visszamentek, szóval egyenes úton vonulhattak a szobájukba. Kb. 20 perc után kihívtam őket, és kaptak egy kis fejmosást. Aztán le a konyhába ebédelni. Szinte egyből ebéd után hívott Louise anyukája, hogy megjöttek Louise tesójáék a 3 gyerekkel, így ha gondolom menjünk át. Egy fél óra nyugi után át is sétáltunk. De azért ne gondoljátok, hogy hű, de jó ez, mert 5 gyerek együtt, és nem csak a sajátodra kell figyelni... Mindegy egész jól eltelt a délután. 5 körül jött Stewart, 6 után jöttünk haza, nemsokára jött Louise is a kollégáival. Ugye előtte nekem azt mondták, hogy szittelnem kell, mert mennek valamerre. A végén kisült, hogy itthon lesznek mindannyian. Én azért igyekeztem nem zavarni, mire egyszer csak jön Louise, hogy menjek már le közéjük, ne bújkáljak. Hát ha ennyire akarják.. Lementem, megjött James is, így már hatan voltunk. Louise egyből azt kérdezte, hogy mit iszom. :D Mojito, természetesen. Aztán tudatosult bennem, hogy Stewart barbecue vacsit csinál. Megvacsiztunk, még egy ital és még egy, dumáltunk. Na jó, ez így nem igaz, mert én javarészt csak próbáltam tartani a fonalat... Lényeg a lényeg, hogy annyira eltelt az idő, hogy fél 1 körül mondunk búcsút egymásnak. És azt hiszem senki nem volt józan... :D 

***

képek

Ezúttal csak néhány képet kaptok a tavaszról, a környékről, és egyéb érdekes dolgokról...

templom 1

templom 1

magnólia - imádom

szülinapi virágcsokor

ősrégi temető

templom2

Paul kocsija

nagyon durva

kb. 15 van az egész UK-ben

Grays antikvitás Londonban (huhhh)

tavasz

tavasz

tavasz

a picike erdő mellettünk

hosszú napok

Na, itt vagyok már... Igaz, hogy aludnom kéne, mert hulla vagyok, úgyhogy remélem díjazzátok a bejegyzést. Persze az nem ígérem, hogy mindenről beszámolok, lehet félúton legyőz az álmosság, de igyekszem behozni a lemaradást. 

Azt hiszem a hétvége körül hagytam abba. Ezúttal a szombati jó kis alvás elmaradt, ugyanis a drága kicsi lányom kopogott az ajtón. Felriadtam, már azt hittem baj van, vagy esetleg mégsem szombat van és elaludtam, de nem, csak egy ölelést akart adni. Édes.. Persze utána berombolt, csicsergett, és úgy döntöttem, akkor ideje felkelni. Lecsattogtam, kávé és cigi, egyből reggeli, és nem is sokára elrobogott a családom az úszásra. Én vettem egy laza zuhanyt, egyúttal hajat is mostam, hogy minek, azt nem tudom, mert végül egész délután csak döglöttem az ágyikómban. Az idő morcos volt, így nem volt kedvem menni sehová, csak élveztem a csendet. Valamikor késő délután csattogtam le, együtt vacsiztam a gyerekekkel, mert nem akartam a szülőkre várni, mivel ugye mentem dolgozni. 8kor jött is Michelle, az anyuka, és elvitt hozzájuk. 3 gyerek, egy macska (aki olyan csúnya hogy már szép), és persze tv. Mivel a gyerkőcök már ágyban voltak, így nem sok dolgom volt, a szülők elvonultak, én meg beültem tévézni. Nem volt hosszú műszak, valamikor 11 előtt jöttek is, kerestem gyönyörű 20 fontocskát... Sőt, még a hapsi haza is kísért, nehogy baj legyen, pedig 2 sarokra laknak, szóval igazán kedves dolog volt tőle. Itthon a zuhany után ágyba is vetettem magam, várt a vasárnap. 

Ismételten 9 körül kipattant a szemem, ezúttal már a gyönyörű napsütésre. Lementem, szokásos körök, majd mondja Louise, hogy most megint mennek egy kertészetbe, de ez másik, szóval van e kedvem? Már hogyne lenne... Imádom ezeket a helyeket! Nézegették a barbecue-kat, merthogy az övék elég régi, és nem ártana lecserélni. Legalább is így kezdődött... Ebédre beugrottunk a KFC-be, majd haza. Namármost. Ugyebár a jó időre tekintettel barbecue-parti volt betervezve. Csakhogy mihelyst Louise nekiállt kipucolni (tavaly nem volt használva), kiderült, hogy gyakorlatilag életveszélyes használni, annyira szét van rozsdásodva. Na akkor mi legyen? Gyorsan kocsiba be, elmennek újat venni. Talán egy óra is eltelt, mire jöttek, aztán én is lassan lecsurogtam. Stewart a fűnyíróval viaskodott, Louise meg éppen összeszerelni készült az új masinát. Na, gyorsan be is álltam segíteni. Mit ne mondjak, jó munkát végeztünk!  De persze nem megy minden simán. Nemsokára megjöttek a nagyszülők, mire kiderült, hogy a gázt nem tudják rákötni az új gépre, mert kell valami speckó csatlakozó...Na akkor megint kocsiba, én a nagyiékat szórakoztattam addig. Végül aztán csak összejött minden. Jöttek Stewart tesójáék is a 3 gyerekkel. Mikor már együtt volt a csapat, én nekiálltam ellátni a népet Mojito-val. Ismételten sikerem volt, egyedül S. apja tett panaszt, mert neki nem volt elég erős és elég édes... Hm... Aztán ő csinált nekem Daiquiri-t. Illetve ő annak nevezte, de nagyon távol volt a valóságtól, és annyi szesz volt benne, hogy üres gyomorral tuti fejre állok... De jött a nagy zabálás, én meg kihasználva, hogy úgy sem férnénk el az asztalnál, inkább kiültem a teraszra (és a nyugalom volt a jutalmam!).

Azt hiszem ennyi elég is a hétvégéről.

Hétfőn kiélvezhettem a tavaszi szünet lényegét. Ugyanis én nyilvánvalóan valamit félreértettem, mert azt hittem mind a 2 szülő itthon lesz egész hten, de az igazság az, hogy Stewart kedd-szerdán, míg Louise pénteken szabad. Jól van, azért ez még nem olyan rossz arány, tudom.

Szóval ott kezdtük, hogy reggeli, valami film, rosszalkodás, és 11-re vittem Charlotte-ot szülinapi partira. (majdnem el is tévedtünk :D). A két óra nyugit kiélveztem, Alex egyedül nagyon békés... 1kor újra összeálltunk, és a délután további részében minden idegszálammal igyekeztem a békét fenntartani. Ó, és igen, hétfőn hozta Stewart a kinyomtatott dolgaimat ( laza 200 oldal tömény tanulnivaló, és ez nincs meg a fele sem...), valamint megjöttek a kiegészítő infók a bankszámlámhoz/kártyámhoz, szóval már csak pénz kéne... küldjetek!!!!!! :D

Kedden, ahogy említettem, Stewart nem dolgozott. Ennek örömére irány LONDON!!! A gyerekekkel és a Spanyolországban élő nagynénivel/nagybácsival.  Róluk annyit, hogy nem lopták be magukat a szívembe, egyáltalán, de nem bántottak meg, vagy ilyesmi, csak , mindegy, most hosszú lenne. Vonattal mentünk, központban leszállás, metróra fel, átszállás, valami antikvitásba, majd elmentünk egy olyan óriási üzletbe (bevásárlóközpontba, aminek nem tom a nevét..), hogy az 5-dik emelet után azt sem tudtam, fiú vagyok e vagy lány. Armani, Ralph Loren, Gucci, Chanel és társai... ÓÓÓÓÓÓÓ. Majd gyors ebéd, buszra fel, megint másik üzletbe át, az is útvesztő nagyságú, a gyerekek azt hiszem itt fáradtak el... Ugyanis sírást rendeztek az miatt, hogy most nem veszünk semmit. Az apjuk egy ideig tűrte, majd kivitte őket és jól megmosta  a fejüket. Nem az én dolgom. Aztán indulás, metró, megint metró, és vonat haza. Én kicsit más útvonalon jöttem, mert a kocsiba nem fértünk be, így a mi városunkig vonatoztam, és hazasétáltam. Akkora már ők is hazaértek (nagynéniékkel). Csendes délután, vacsi a teraszon, csevegés, .... kedd vége. 

A mai napom szóra sem érdemes. Hullaként keltem, hallom lent Stewart kiabál, mint kiderült a drága kutyusa lelopta a 3 csokitojást a konyhapultról és felfalta.  A szemét...  Reggeli, a kölköket összeraktam, ugyanis ma Brightonba mentek. Stewart azért rémült arccal kérdezte a reggelinél, hogy ugye tudom, hogy ma nem tudnak magukkal vinni, mert nem férek be a kocsiba. (de hogy majd megyünk együtt is, és valami homokosabb részre). Persze hogy tudtam, és így haladtam is a dolgaimmal, egész nap csak takarítottam és vasaltam... Pedig megint ezer ágra sütött a nap... pfff....

Jól van, azt hiszem ennyi mára, még lenne egy csomó mesélnivalóm, de mennem kell... hív az ágyikóm... 

Jóccakát!!!!

mélabú és gulyás

Gondoltam, írok már egy pár sort. Igaz, senki nem lázadt, hogy ugyan, írj már, vagy tudni akarunk rólad... Lehet, hogy ezért nem is írtam eddig. Nem tudom szép részletesen leírni a hetem, mert szelektív a memóriám. Azt hiszem valahol szerda környékén hagytam abba... Szokásos takarítós nap, annyi kitérővel, hogy Stewart elment a gyerekekért, utána elmentek nagyszülőkhöz, úszásra, vacsi stb., szóval nem dolgoztam...
Csütörtök: katasztrófa. Olyan hihetetlen melankólikus, depresszív hangulat fogott el, hogy csak na. Még a gyönyörű új bankkártyámnak sem tudtam felhőtlenül örülni.

És itt jegyezném meg, hogy ez az angol bankrendszer meglehetősen érdekes. Jelen pillanatban van egy bankszámlám, amihez még nem tudok hozzáférni. Van egy bankkártyám, amihez nincs még PIN, és kaptam csekkfüzetet, amivel aztán kb. kitörölhetem, eredetileg úgy volt, hogy nem kapok, aztán kaptam, de minek, úgyse tudom hogy kell használni...

Kisebb sokk után összeszedtem magam, és folyt a nap tovább. talán annyi említésre méltó történt, hogy voltunk a PizzaHut-ban vacsizni. A pizza elmegy, a kiszolgálás szörnyű. Sajnálom, de az én múltammal nem tudok elsiklani afelett, hogy az üres tányért a kishölgy a 6-dik kör után is ott hagyta, hogy 3 ember kérdezte meg, hogy a fél pizzával akkor most mit is akarunk, a végén meg 2szer kaptuk meg a számlát. Hm.. Igazából nagy csalódás volt.

És szintén csütörtökön történt, hogy beesett az első pluszmunkám. Louis munkatársának kellett valaki, aki vigyáz a kölkökre szombat este, míg ők kicsit lelépnek. Mivel sokáig tanakodtam a hétvégi bristoli kiruccanásról, ez tette az I-re a pontot. Mert ugye persze jó kimozdulni meg minden, de Bristol baszott messze van, eleve az útiköltség több mint 50 font lett volna, mindenhol átszállós, és akkor még enni, meg mulatni stb. És azért szem előtt kell tartanom, hogy haza is kell küldenem pénzt még ebben a hónapban, jó lenne a repjegyet lefoglalni, stb., szóval valamit valamiért. Igazán nem bánom, hogy kihagytam, biztos lesz még alkalom elmenni. Ugye Tomi?

Péntek a magyar gulyás napja. Ugye a kis családom azóta a fülemet rágja a gulyásért, mióta itt vagyok. Először is kutatást csináltam, hogy mégis hogy működik az igazi gulyás. Mert ugye a mi családunk csinál gulyáslevest és pörköltet, de aki esetleg nem tudná, bizony különbséget kell tenni a gulyás, a pörkölt és a paprikás között, az meg elég egyértelmű, hogy a gulyásleves sem gulyás. 

Szóval kiokosodtam, még szerdán megvettem mindent hozzá, és a pénteki vasalós köröm után nekiálltam főzőcskézni. Már maga a főzés is feldobott, a gyönyörű illatokról nem is beszélve. De ugye hűségesen a marhahúsnál maradtam, így rá kellett szánnom sok-sok órát  a főzésre. Vettem még fini fehér kenyeret is hozzá (nem ezt a szeletelt vackot). Közben elugrottam a gyerekekért, na ők is odavoltak az illatokért, aztán fél 6 körül jött Louise. 

Szatyor a kezében, vett ezt-azt. Nézem, hát bevásárolt a Mojito-hoz! Aztán neki is kezdett, mire én gyorsan ki is kaptam a kezéből a dolgokat, és megmutattam, mi a titok. Csináltam egyet neki, teljesen odavolt, sőt, utána a kölköknek is csinálnom kellett, igaz, alkoholmenteset.

Fél 7 körül nekiültünk vacsizni. És IGEN! Imádták a gulyásomat! Az utolsó falatig elfogyott, sőt, még a tányért is kitörölték a jó kenyérrel!!!! Annyira büszke vagyok magamra!!! 

És mivel felfedeztem ma a Waitrose-ban a magyar mangalica kolbászt (igen, először rossz helyen kerestem), így legközelebb azt hiszem egy kis rakott krumplit csinálok! 

A hétvégéről később olvashattok, mert most jött a család az új barbecue-val!

Csóki!

tavaszi szünet - első felvonás

A hétfői reggellel megkezdődött a tavaszi szünet. Míg mások a fejüket fogják, és az latolgatják, hogy élik ezt túl, nekem továbbra sincs okom panaszra. Ugyanis az első hetet a gyerekek a Davenies-ben töltik. ez alapjában véve egy magániskola, de most a szünet idején húsvéti táborként működik. Így minden nap 10-től délután 4-ig a megszokott nyugalom vesz körül. :D A hétfő simán indult, a  gyerekek megmutogatták, mi és merre van, hol kell lejelentenem őket és hol tudom felvenni őket délután. Itthon megcsináltam  a dolgaimat, igaz, hogy Stewart is itthon volt, de igyekeztünk egymást nem zavarni. Délután végül is úgy alakult, hogy együtt mentünk a kölkökért, mert ugyan ő felajánlotta, hogy mivel megy a fodrászhoz, majd felveszi őket, de reggel le kellett adnom, hogy a pici lányomat én veszem fel, ás nem akartam, hogy ebből esetleg baj legyen. Így összeszedtük őket, aztán el a fodrászhoz, majd beültünk kávézni. Odacsöppent Louise is. Szerzett nekem a napszemcsi-vásárláshoz féláras kupont, így már csak valami épkézlábat kéne találni a fura fejemre.... Haza, vacsi és ennyi. Kedden sem történt semmi izgalmas, legalább is abban sem találok izgalmat, hogy Charlotte reggel megint csúnya hisztit csapott. Nem baj, előbb vagy utóbb majd ráébred, hogy felesleges ilyenekkel próbálkoznia. Elvittem őket, haza, megint egy újabb adag vasalnivaló... :/ Viszont egyvalaminek nagyon örültem. Mégpedig, hogy megjött az első csomagom otthonról! Igaz, hogy több, mint egy hetet vártam rá, de ideért! Szépen megtöltve sok-sok tanulnivalóval. Kérdezte is Louise délután, hogy neki is állok, vagy még halogatom egy kicsit... Mondtam neki, hogy mivel alig több, mint egy hónapom van 7 tantárgy anyagát magamévá tenni, így azt hiszem jobb, ha nem várok... És azt hiszem, az a legjobb, hogy ha az angol tanfolyamot is halasztom egy kicsit, ugyanis lehetetlen, hogy minden egyszerre beleférjen. De nem aggódom, majd eljön annak is az ideje, és sokminden másnak is.
Most nincs ihletem írni, érjétek be ennyivel.
Pusza

hétvége

Kaptok egy kis szösszenetet a hétvégémből, nehogy szó érje a ház elejét...

Szombaton jó sokáig aludtam, már bevett szokásnak mondható. Mint ahogy az is, hogy síri csöndre ébredtem. Összeszedtem magam, kocsiba be, és tettem egy laza kört a városban. Vettem ezt-azt, és úgy gondoltam, hogy a jó időre való tekintettel frissítek egy kicsit a ruhatáramon is. Mindenképp venni akartam egy flip-flop papucsot, és 1-2 rövidebb nadrágot is. Mi történt? Vettem 2 táskát és 3 felsőt...  Nem is én lennék. Hazajöttem, Louise és Charlotte is jött kb. 5 perc múlva. És az én drága hostanyukám vett egy shakert!!!!! Ugyanis valamelyik délután, mikor kint ücsörögtünk a napon, beszélgettünk a koktélokról, és mondtam neki, hogy egy pár fajtát ismerek, meg is tudom csinálni, és hogy milyen jól is esne... Ez lett az eredménye. Illetve ugye én mondtam neki, hogy a kedvencem nyáron a Mojito, ő meg szomorúan meséli, hogy nem nézte meg, mi kell bele, és nem tudott venni hozzá semmit...Ugye milyen drága? A délután folyamán azt hiszem megint csak a lustálkodásé volt a főszerep, süttettük magunkat a napon, vacsi, ilyesmi...

Vasárnap keltem 9 körül, a napocska éppen az én szememet égeti ilyenkor... Délelőtt relax, ebéd után meg elmentünk biciklizni. Megittünk egy üdcsit, majd haza. Estére ugyanis hivatalosak voltunk Louise szüleinek a barbecue-partijára. Na jó, parti nem volt, mert csak mi mentünk, de azért nem bántam, hogy elmentem. A nagyszülők jó fejek, nevettünk egy sort, a pázsit kártevőiről beszélgettünk (nem tudom, hogy jönnek elő mindig ilyen témák :D), ja, és van egy kis tavacskájuk a kertben. Namármost, él benne pár halacska, köztük Jones, aki már legalább 20 éves! Azért ez lenyűgöző... Szerintem. De lehet, hogy sütve is finom. :D

Volt egy kis bárány, meg kolbászkák (le kellett őket meózni), saláta és sajtos krumpli és sali és mindenféle jóság, természetesen én mindent kipróbáltam. :D Dagadt leszek, mire hazamegyek... :D 

7 körül hazacsattogtunk, közben megbeszéltem velük, hogy ne nagyon számítsanak rám a következő hétvégéken, mert terveim vannak!!!! :D Gyerekeknek pancsi, én meg végre beszéltem a tesókámmal! 11 körül lámpaoltás, és új hét kezdődött... De erről majd legközelebb...

Pusz

 

Egy újabb bankszámla

A tegnap estét egy kis indiai kajával zártuk, ugyanis a pizzát csak a gyerekeknek csináltam. Egy bajom van. Ezek az indiaiak használnak valami gusztustalan fűszert, amit ki nem állhatok, és lutri, hogy éppen melyik kajában találok. Tiszta szappanos-műanyagos ízt ad, gusztustalan. A vacsinál beszélgettünk az au pair-ekről úgy általában, és itt jegyezném meg, hogy a családom részvétét fejezi ki Tominak és Melindának, mert megemlítettem, hogy 5 gyereket pesztrálnak. Szóval sajnálunk titeket! A zuhanynál pedig konstatáltam, hogy nem csak a fejem, de a mellkasom is vörös mint a rák. Gyönyörű, mondhatom.

És igen, a mai reggellel elkezdődött az utolsó nap a tavaszi szünet előtt! Louise itthon volt (és most már minden pénteken itthon dolgozik = ez kb. annyit jelent, hogy még kevesebbet kell dolgoznom :D). Eldobtam a kölköket suliba, aztán elugrottam a boltba, egy nagyon fontos dolgot kellett volna vennem, de sajna nem kaptam, így csak egy kis csokival tudtam megvigasztalódni... Hazatepertem, porszívózás, maradék vasalás letudva, kis ücsörgés a napon. Majd jött Louise, hogy akkor ha gondolom, elugorhatunk a bankba, és megcsinálhatjuk a bankszámlám!!!! Jeeee!!!! Alig egy hónapja vagyok itt, és máris! Örömbódottággggggg!!! A Hbsc-be mentünk, és az egész kb. fél óra volt. Sitty-sutty meglett minden, igaz, hogy nevettem egy sort. Ugyanis ugye otthon mindig azt szajkózzák, hogy ilyen-olyan uniós szabvány, de a bankos csaj nem értette, miért áll két részből a személyim, és mégis hol a picsában van a lakcímem??? Lényeg a lényeg, hogy ez valami speckó bankszámla, direkt külföldieknek, ugyanis egy évig havi 8 fontom bánja, de egy év után átalakul, és utána teljesen ingyenes lesz. Nem baj, belefér... 

A gyönyörű időre való tekintettel sétáltunk egyet, felszedtük a kölköket, és kitaláltuk, hogy piknikezünk a parkban. Így otthon mindent szépen összepakoltunk, és átcsattogtunk a parkba, ami gyalog kb.2 percre van, de a gyerekek kérésének engedve bicikliztünk. Kaptam egy saját bejáratú naptejet ( a tegnapi nap miatt), illetve miután megjegyeztem Louise-nak, hogy nem ártana vennem egy normális napszemcsit, mondta, hogy neki van egy csomó, amit nem használ, úgyhogy csak válasszak nyugodtan. (L)

Mondanom se kell, dög meleg volt, és majd belerohadtam a farmerba. Igazából talán 2 órát ha maradtunk, aztán hazajöttünk fagyizni :D. Napközben megjöttek az új napozóágyak is (nem azért kellett új, mert a régi tönkrement, hanem hogy mindannyiunknak legyen kényelmes széke!). Így persze ki is próbáltuk. A gyerkőcök az öntözővel játszottak, mi meg sültünk mint a hús... 

Stewart is megjött nemsokára, ment is a bohóckodás. Egészen addig, még a két kutya nem rendezett vérfürdőt. Ugyanis valami okból kifolyólag egymásnak estek, alig tudták szétszedni őket, egymást is és Louise-t is megharapták. (reggel engem is megkapott Saidy, itt ért véget a barátságunk...) Szegény Alex meg végignézte az egészet, és úgy bepánikolt, hogy csak nehezen tudtuk megnyugtatni. 

És ennyi. Kis mirelit vacsira, szieszta a teraszon, és hétvége!!!!!!

PUSZCSIIIIII!!!!!!!!!

U.i.: a cím arra utal, hogy ez már a harmadik kezelendő bankszámlám. Nem volna baj, ha azért kellene, mert annyi pénzem lenne... Na de ami késik.... :D

U:i.: Durva fogalmazási hibákat fedeztem fel. Bocs. Majd igyekszem kiküszöbölni.

tavasz

Hűű, hát igen, ha nem ír az ember minden nap, egykönnyen elfelejti a dolgokat... Szóval valahol ott hagytam abba, amikor is kedden egy kis sziesztára vonultam el. Csak akkor ébredtem fel, amikor Stewar megjött, és annyira halózott, hogy felébredtem... Sőt, igazából nagy hasznát nem vettem az alvásnak, mert csak még álmosabb voltam. Viszont a nap többi részéről nem tudok nyilatkozni, mert elfelejtettem... :D Szerda: szokásos menet, Louise itthon dolgozott, mert délután vinnie kellet a gyerekeket fogorvoshoz. Igazából annyira nem voltam boldog, mert job szeretek úgy takarítani, ha egyedül vagyok, de végül is nem volt így sem semmi gond, megoldottam. Aztán elszaladtunk a  benzinkútra, mert nem vagyok még tájékozott, hogy akkor mint és hogy. Végül is nem nagy ördöngősség, szinte ugyan az, mint otthon. Ja, igen, ha esetleg valakit érdekel, a benzin 420-430 forint körül mozog, mondta is Louise, hogy húúú, de drága. Persze azért felvilágosítottam, hogy otthon se jobb a helyzet... Dumáltunk egy sort, a jó hír az, hogy hamarosan lesz bankszámlám!!!! Illetve, fontos dolog! Tavaszi szünet ugye két és fél hét. Első héten a kölkök húsvéti táborban lesznek, második héten pedig itthon lesznek a szülők! Szóval csak semmi "megszakadok a munkában". :D  Gyerekeket felszedtük, haza, egy kis gyakorlás, majd ők elmentek a fogorvoshoz. Igazából már csak vacsira értek haza. Ja, és a kicsi lányomnak volt egy lyukas foga! Igen, nem vitatom, hogy egy 6 éves leányzó még nem tudja alaposan megmosni a fogát (pláne nem 30 másodperc alatt). Azt majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy TERMÉSZETESEN, mivel egész nap takarítottam, ezer ágra sütött a nap!!! Pfffff! De este jött James, és kint ücsörögtünk mindannyian a teraszon. :D Szó esett, hogy húsvét után megy a családom kempingezni,és hogy ha akarom, akkor velük mehetek. Miért is ne? Szeretek kempingezni, meg egyébként is, kell a változatosság! Viszont azt már nem igazán értettem, hogy hogy lett James is meghívva... Remélem ez nem az a fajta gondolat, mint anno Peti részéről a "befér két kocsi meg egy motor a garázsodba?" volt... És még egyéb érdekességek: itt is járnak hittérítők házról-házra. Ettől sem szabadultam... Ja, és az is kiderült, hogy Louise egyik unokatesója buzi. Hupszi. Este még egy kis skype, és alvás.

Csütörtök. Reggel, mivel megintcsak gyönyörű napnak néztünk elébe, így felajánlottam a gyerekeknek, hogy mehetünk biciklivel is a suliba. Meg is volt az öröm... Aztán gondoltam egyet, és hazafelé nem a szokásos útvonalon jöttem, hanem tettem egy hatalmas kerülőt, és úr isten, olyan házakat láttam, hogy csak na. Most már értem, hogy ez miért is gazdag város. Pffff. Hazaértem, de olyan lusta voltam nekiállni a dolgaimnak, hogy inkább engedtem a nap csábításának, és vagy 2 óra hosszát kint ültem a levegőn. Ennek hatására ég is a fejem, mert hogy szépen megkapott a nap, még a mellkasom is tiszta vörös. VENNEM KELL EGY FÜRDŐRUHÁT!!!  Na de aztán nekiálltam a porszívózásnak, vasalásnak, amit be se tudtam fejezni :/. Sebaj, holnap is kell valami... Gyerekeket felszedtem, haza, majd kb. a 8-dik percben sikerült is csúnyán összevesznem Charlotte-tal. Ment az önfejűség, csak ugye én nem engedtem neki, erre ordenáré hisztit csapott. Hagytam, hagy tombolja ki magát egyedül, míg végül rájött, nálam sem megy mindig a móka.... Vacsira egy kis pizza, minő változatosság megint... Közben Louise dobott egy sms-t, hogy szombat, szittelés? Ah, mondom ok, az a kis mani nagyon jó szolgálatot tesz nekem. Igazából csak az az érdekes, hogy azzal szemben, hogy elvileg minden hétvégém szabad, ha jól emlékszem minden hétvégén dolgoztam. ? Bár azt hiszem, hogy ha nem érnék rá, akkor eldobnák a kölköket a nagyszülőkhöz, szóval nem nagy ügy. Amikor meg egyébként is csak itthon döglenék, miért ne keressek egy kis pénzt? ( a múlt szombatira is  utólag megkaptam a kiegészítést, a gyönyörű 20 fontocskámat).

Keukenhof - jövőre ott leszek!!!!

Nagyjából ennyi. Imádom, hogy jó az idő. Minden gyönyörű, a virágok illata száll a levegőben, és lehet napozni!!! Remélem így is marad még sokáig!!

Csóki!!!!!!

anyák napja és társai

A szombati napot jó szokásomhoz híven hosszú alvással kezdtem. Aztán megjött a kiscsaládom, megebédeltünk, és átugrottunk a nagyszülőkhöz. Ugyanis jött Louise húga és családja (az esti bulira) Brighton-ból, így egy kis pofavizitet gondoltam nem árt tartani. Nagyon aranyosak, közvetlenek, 3 gyerekkel, de ők is aranyosak. A legkisebb egy pici lány, alig 1 éves, de elbájolt a szőke fürtjeivel. Aztán megérkezett Stewart régi barátja, Ian is. Tettünk egy kiadós - kávéval egybekötött- sétát a városban, aztán hazacsattogtunk. Ideadta Louise az előző heti pénzem, és IGEN, a teljes fizumat megkaptam, pedig nem is kellett nagyon dolgoznom, hát nem édesek?! 

Fish 'n' chips vacsira, majd Louise lelépett. Mi pedig összeszedtük magunkat, és visszalibbentünk a nagyszülőkhöz. (Az esti bulira való tekintettel szitteltem, és mind az 5 gyerek együtt volt.) Részletes instrukciókat kaptam, hogy mint és hogy, ha bármi baj van... Volt "segítségem" is, egy 15 éves leányka, sok hasznát ugyan nem vettem, de nem is kellett, mert a gyerekek aludtak mint a bunda. Mi tévéztünk (együtt sírtunk egy filmen :D), 11kor őt felvette az apja, a nagyszülők meg megérkeztek fél 12 körül. Hazajöttem, és bár kedvem lett volna, a késői időpontra való tekintettel csak nem mentem el a buliba. Igazából nem tudtam, meddig maradnak, és nem akartam a parti végére odaérni... Ténferegtem egy sort, elmentem zuhanyozni, és jöttek is a szülők (plusz Ian) 1 körül. Azért annak örültem, hogy jó buli volt, Stewart pedig teljesen el volt ájulva, hogy ő is beállt a DJ pultba (igen, az is kiderült, hogy fiatal korában DJ is volt...). Visszavonultunk, de vasárnap 10 körül már hallottam a gyerekeket, korán hazajöttek... Én is összeszedtem magam, de igazából a semmittevéssel telt a nap. Délután, míg a család odavolt, elugrottam a boltba, és vettem egy kis csokit és egy kártyát Louise-nak anyák napja alkalmából. Olyan bájos szöveget írtam, hogy teljesen elolvadtak....:D 

Fél 5 körül jött Claudia, a mexikói  au pair, elugrottunk egy üdcsire, és kifaggattam. Ugyanis Stewart nagyon aggódik, hogy esetleg nem érzi jól magát a tesójáéknál. De én azt hiszem minden rendben van...

Hazajöttem, megvacsiztam, Louise csinált egy kis mexikói kaját... :D Na azért az ízek nem voltak olyan ismeretlenek, a chilis bab feeling ott volt... :D

És azt hiszem ennyi volt a hétvége.

A hétfőről nem tudom, van e érdemleges dolog, amit megemlíthetnék. Szinte a már szokásosnak mondható forgatókönyv. Stewart itthon volt, sulikezdés után porszívózás, majd az óriás halom vasalnivaló eltüntetése. Épphogy végeztem vele. Mondjuk Stewart vette fel a gyerekeket. Aztán egy kis balhé, tanulás, közben összedobtam a fele vacsit. Alex otthon maradt az apjával, míg mi Charlotte-tal elmentünk az edzésére. (Még James-szel is összefutottam). Haza, vacsi, megint egy kis bünti a gyerekeknek, mert nem igazán foglalkoztak azzal, hogy én mit kérek tőlük (azért jó dolog ám, hogy ilyenkor Stewart egyből ugrik, és ráparancsol a gyerekekre, vagy akár büntit is kapnak!). És igen, ugyebár nekem heti 3-szor szittelnem kéne, mert a szülők mennek edzőterembe, de gyakorlatilag a hétfői volt az első alkalom. Így egy kis munkával (skype-pal) zártam a hét első napját. :D

Pusz!

U.i.: Fos idő van. Napsütést akarok!!!!!!!!

A család visszatér

A csütörtökről sokat nem érdemes mesélni, szokásos takarítás. De esküszöm még egyszer nem veszem a fejembe, hogy extrára kinyalom a házat, mert komolyan nyomasztott a dolog. Halál koszosan, lecsövesedve épp a konyhát mostam fel, mikor kopogtatnak, az ablakon! Jött James (Stewart haverja). Én csak pislogtam, mire mondta, hogy ő hozza haza a családot az éjszaka, így most elviszi a nagy autót, és csak a kulcsért jött. Mondom jó, akkor keresd meg. Kérdezi, hogy nem szóltak neked? Mondom nem... Elmegy, erre 10 percre jön egy sms Stewart-tól, hogy jön majd James a kulcsért...írtam, hogy lerendezve. Mikor is végeztem, elszaladtam a boltba, vettem egy gyönyörű csokor virágot és egy lapot Louise-nak. Mindent elpakoltam, elrendeztem, és visszavonultam a szobámba. Fél 11 körül az utolsó cigimre készültem, mire egyszer csak nyílik az ajtó : MEGJÖTT A CSALÁDOM!!! Nagyon meglepődtem, mert éjfél körülre mondták... Na mindegy, igazán csak 1-2 szót váltottunk, mert hullák voltak. Aztán Louise megtalálta a meglepit! És örült neki! Legalább is azt hiszem... :D És szólt, hogy mivel a péntek is csak a döglődésről fog szólni, így aludjak nyugodtan, nem kell korán kelni!! Így tértünk nyugovóra...
Azért biztos ami biztos alapon beállítottam az ébresztőt 8ra, így 9 körül keltem... :D Lecsattogtam, kávé-cigi, összeszedtem magam, és épp a reggeli végére értem a konyhába. Na akkor aztán kezdődött a mesélés. Mindannyian nagyon élvezték Disneyland-et, sőt, még én is kaptam egy nagy fejű-kis testű Minnie tollat!!! Megnéztünk minden képet, videót, és Charlotte egész nap az új hercegnős ruhájában volt (azt hiszem Hófehérke ruhában). Aztán kitalálták a gyerek, hogy menjünk moziba... Kérdezi Louise, hogy van kedvem? Már hogyne lenne! A HOPP című mesét néztük meg, tekintettel a közelgő tavaszra, és azt kell mondjam, hogy tetszett! Persze a sztori maga elég sablonos volt, szóval lehet csak azt élveztem, hogy értem, de sebaj... :D Hazajöttünk, addigra hazaért Stewart is a munkából, bedobtunk egy kávét, és elment a kiscsalád a kutyákért. (én meg csak pihiztem :D). Volt vagy 6 óra, mire hazaértek, így Louise össze is dobott egy kis vacsit. Közben Stewart jön, és megkérdezi, beszélhetnénk e pár szót odakint. ??????? Azt mondja nincs baj... hmmm... Szóval csak kiderült, hogy pár dolgot szeretne letisztázni a holnap estével kapcsolatban. Ha esetleg elfelejtettétek volna, holnap lesz Louise meglepetés-szülinapi partija!!! Szóval fél 7 körül átslisszanunk a nagyiékhoz. Ott lesz valami kiscsaj, meg még 3 gyerek (Louise tesójának a gyerekei), és én kb. 10-11ig kellek, mert mindenki megy a buliba, de a nagyszülők jönnek időben. Aztán szabad is leszek!!! Mondja Stewart, hogy ha esetleg lesz kedvem, menjek el... hát... mondom...nem hiszem...Persze egyből levágta, hogy úgy érzem semmi keresnivalóm nincs ott, meg nagyon nem ismerek senkit. Mire elkezdi mondani, hogy de olyan jó lenne, mert hogy az egyik barátja Dj, és nagy buli lesz, csak barátok, meg én is úgyis ismerek egy párat, és csak gondoljam át, csak ugorjak be és igyunk egyet Louise egészségére! Esküszöm nektek olyan szívélyes meghívás volt, és annyira jól esett, hogy a végén még tényleg elmegyek...
Megvacsiztunk, közben a hostszüleim nagyrabecsülésüket fejezték ki a csilli-villi ház miatt. És hogy milyen jó volt erre hazaérni. (na jó, mégsem volt hiábavaló a munkám). Azért nem lennék szomorú, ha anyagilag is honorálnák... :D
Vacsora után Louise rögtön eltűzött. Ment az egyik barátnőjének a fiának valami West Side Story - előadására. Még délután kérdezte, hogy nincs e kedvem elmenni velük, mert hogy van egy plusz jegy, Stewartnak vették, de ő nem akar menni. Igazán nem vágytam most ilyesmire...
Aztán beszélgettünk még egy kicsit hostapuval, a tesójáról meg az ő au pairéről, Claudiáról, és hogy jó lenne, ha beszélnék a csajjal, hogy ne menjen el, mert hogy úgy hiszi, ők nagyon nem egyszerű család. Na mindegy ez így most bonyolult... Aztán beszéltünk a suliról, meg hogy majd megkérdezik nekem az angol nyelvtanfolyamot, és hogy szóljak, ha bármiben segíthetnek, akár plusz munka, akár más kikapcsolódás, mert nem akarják, hogy este csak a szobámban unatkozzak... ja, és mondtam neki, hogy a vizsgáimra is csomót kell tanulnom, és hogy majd küldik nekem a könyveket, meg kellene egy csomót nyomtatnom, erre mondja, hogy akkor majd ő beviszi a céghez, és kinyomtatja... Na, szóval lényeg a lényeg, jó családom van. Komolyan. Tényleg odafigyelnek az emberre, és egyáltalán nem érzem cselédnek magam. Ennyi. :D
Ezzel le is zárnám ezt a napot, majd jelentkezem!!!
Pusza!!