Jaj, megint nagyon le vagyok maradva. De tisztára kimerített ez a hosszú hétvége. (péntek.szombat-vasárnap-hétfő) Pénteken megint keltem időben, a délelőtt csak arról volt emlékezetes, hogy Stewart nagyon másnapos volt, mondta is, hogy ő nem iszik többet (ami ki is tartott estig :D). Tébláboltam, a kiscsalád elment napernyőt venni, én meg kihasznnálva a nagy magányt, gondoltam leborotválom már a lábam. Ez csak azért érdekes, mert épp a kellős közepén jártam, amikor csöngetnek. Na, gyorsan felkaptam egy melegítőt, gondolva,hogy a postás jött. Lecsattogok, erre kiderül, hogy megérkezett Ian (Stewart barátja). Csak épp ugye elkerülték egymást. Beengedtem, leültettem, gyorsan felrohantam lemosni a fincsi szappant a lábamról :D, aztán jó házigazdához híven visszamentem. Egy bő fél órát beszélgettünk, tök rendes, érdeklődő pasi, még meg is hívott magához a következő barbecue-partira. Aztán hazaért a család, és megint csak lazulás. És megint barbecue. Na igen, már kezdtem unni... És persze megint jött James is. Ezúttal nem maradtam sokáig, hisz a hétvégén LONDON!!!
ÓÓ, de hát miért is menne simán minden, most éppen vasúti felújítás van, így csak a másik városból ment vonat, ahová 2 buszos átszállással tudtam volna menni, de hál' istennek a tünemény hostanyukám eldobott a vasúthoz! Így hát pattantam, 11 körül értem Londonba. Verával szinte egyből megtaláltuk egymást. Ő egyébként az előző au pair-kedésem idején a szomszéd utcában dolgozott, és nagyon jó barátok voltunk, csak sajnos egy pár éve megszakadt a kapcsolat, és csak néhány hónappal ezelőtt beszéltünk újra. De nagyon jó volt! Elmentünk hozzájuk, csak az út majd egy óra... Aztán egy kis gyors ebéd, és irány vásárolni! Megint bővült a ruhatáram egy-két szupi kis darabbal! De a legjobb az egészben az volt, hogy a régi környékükre mentünk. Úr isten, olyan fura volt látni ugyan azokat az épületeket, üzleteket... :D Persze míg mi a primark-ban lébecoltunk, odakint hatalmas vihar volt. Úgy hívott fel Vera barátja, hogy élünk még? Na igen, csak úgy repült az idő.. :D Így végül 6 körül hazaindultunk. Gyors zuhany, egy is csevej, és mentünk a drágám barátaihoz házibuliba. Na jó, nem volt házibuli, csak ivászat. Ami a magam részéről annyira jól sikerült, annyira szépen berúgtam, mint otthon szoktam. Hát igen, magyarok között... Sajnos ennek köszönhetően elég macerásan indult a vasárnap, és egész nap csak fetrengtem. Mondjuk a gyomromat a jó kis töltött káposzta legalább rendbe tette... Rengeteget beszélgettünk, és azért nagyon jó volt. 6 óra fele indultunk a vonatomhoz, el is kaptam egyet időben. Megérkeztem a vasútra, és bizonyos okok miatt (amit itt most nem részleteznék, mert nincs kedvem hosszú filozofálgatásokba bonyolódni) végül taxival mentem haza. Így gyorsabb volt, mint busszal, nem volt kedvem 10re hazaérni. Beestem az ajtón, pár szó a családdal, zuhany, és csak úgy röpültem az ágyba...
Drága húsvét hétfő, nem indult túl korán, és a legédesebb, hogy jött a pici lányom, kezében a nagy csokinyuszival, boldog húsvétot kívánva! Annyira jól esett, hogy nagyon. A délelőtt folyamán elmentek vásárolni, én meg itthon pihengettem. Valamivel 3 előtt estek haza, akkor is csak azért, hogy engem felvegyenek, mert mentünk Stewart szüleihez. Az egész család összejött, voltunk kb. 25en, szinte mindenki nagyon kedves volt, sőt, mi több, még valami pasival is össze akartak hozni. :D Nagyon nevettem, tiszta kerítőművészek. :D Este jöttünk haza, a gyerekek ágyba, és nemsokára én is.
A mai nap fénypontja: megint idegrohamot kaptam a banktól. Ugyanis már korábban ecseteltem, hogy a drága itteni bankom milyen okosságokat csinál. Most megintcsak beigazolódott, hogy szar az egész. Ugyanis kaptam egy levelet tőlük, hogy bár már megnyitottam a számlát, mégsem fogadják el az otthoni (!) lakcímem, így legyek szíves befáradni. Bementem, megint egy halom igazolvánnyal, erre 20 perc múlva közlik, hogy sajnos a lakcímigazoló kártyám nem szabvány (?), szóval ilyen-olyan igazolást szerezzek otthonról. De ez még nem minden. Hazajöttem, gondoltam megnézem már, hogy akkor Louise ráutalta e a múlt heti pénzem a számlára. Mivel a 86 megjegyezendő kódból egyet elfelejtettem, és mivel a biztonsági kulcs generátor SZAR bedöglött, így gyakorlatilag kizártak a számlámról. Ezután azt hiszem 5ször hívtam a bankot, utoljára 24 percet beszéltem velük, és nem jutottak semmire. Ugye, hogy nem lenne hülyeség bankot váltani? Talán még most, az elején. Csak az a baj, hogy pont most kellene pénzt is hazaküldenem, meg a repjegyeket is lefoglalni, persze, legyen még meg a 28dik csavar is a dologban, ahhhhhhhhhhhhhh.
Szóval igen. Egyébként más izgi nem történt, vasaltam egy sort, meg porszívóztam, meg nektek írok. Ja, és esetleg ha van valakinek valami használható tanácsa, legyen bátor.
Vigyázzatok magatokra! PUSZAAAAAA!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése