balhé és piálás

A csütörtök ígérkezett a leghúzósabb napnak a héten, és azt hiszem az is lett. Louise 8 körül lelépett, és a kölykök 8.15-kor már ordítoztak, mert ugye néha azt gondolják, hogy nem kell rám hallgatniuk, ennek eredményeként csücsülhettek a szobájukban, aztán 2 óra hosszáig nagy nyugalom volt... Mivel szép idő volt, igyekeztem kirángatni őket a kertbe. Charlotte jött is egyből, Alex viszont a négy fal között a nyamvadt iPad-del akart játszani. Adtam neki egy kis időt, majd miután csak nem hagyta abba, szépen elvettem és eldugtam. Na akkor megint jött a hiszti, hogy de ő játszik, mert neki az kell, hiába mondtam, hogy elfelejtheti... Így ő a szobájába, mi meg addig kint játszottunk a kertben Charlotte-tal. Elvoltunk, minden rendeződni látszott, Alex is lejött, játszottak, na jó, azért rájuk kellett szólni párszor, de nem tűnt vészesnek. Csak amikor egészségügyi szünetet tartottam, hallom, hogy nagyon fel vannak pörögve, és általában ez sírással végződik. Így is lett, megint bedurvultak, akkor ugye jöttek hozzám, hogy így ez meg úgy az, meg ki mit csinált, én meg elmondtam nekik, hogy nem érdekel, megkértem őket hogy ne a szüleik szobájában játszanak, de mégis visszamentek, szóval egyenes úton vonulhattak a szobájukba. Kb. 20 perc után kihívtam őket, és kaptak egy kis fejmosást. Aztán le a konyhába ebédelni. Szinte egyből ebéd után hívott Louise anyukája, hogy megjöttek Louise tesójáék a 3 gyerekkel, így ha gondolom menjünk át. Egy fél óra nyugi után át is sétáltunk. De azért ne gondoljátok, hogy hű, de jó ez, mert 5 gyerek együtt, és nem csak a sajátodra kell figyelni... Mindegy egész jól eltelt a délután. 5 körül jött Stewart, 6 után jöttünk haza, nemsokára jött Louise is a kollégáival. Ugye előtte nekem azt mondták, hogy szittelnem kell, mert mennek valamerre. A végén kisült, hogy itthon lesznek mindannyian. Én azért igyekeztem nem zavarni, mire egyszer csak jön Louise, hogy menjek már le közéjük, ne bújkáljak. Hát ha ennyire akarják.. Lementem, megjött James is, így már hatan voltunk. Louise egyből azt kérdezte, hogy mit iszom. :D Mojito, természetesen. Aztán tudatosult bennem, hogy Stewart barbecue vacsit csinál. Megvacsiztunk, még egy ital és még egy, dumáltunk. Na jó, ez így nem igaz, mert én javarészt csak próbáltam tartani a fonalat... Lényeg a lényeg, hogy annyira eltelt az idő, hogy fél 1 körül mondunk búcsút egymásnak. És azt hiszem senki nem volt józan... :D 

***