Thorpe park

Avagy a nap, amikor többet kaptunk, mint amit vártunk...

A nagy kalandra ketten maradtunk, Edinám és én. Megbeszéltük, hogy fél 11 körül érünk Londonba, és a Waterloo állomáson találkozunk. A metrózás és tájékozódás elég jól ment, persze mindent lecsekkoltam előtte, merre és hogyan visz az út. Végül 11 körül találtuk meg egymást, gyors kávé és irány a vonat Chertsey-be. Az út kb. egy órás, de eldumáltuk az időt. Tüneményes kis városba érkeztünk, de első utunk gyors mosdó-felderítés volt. Végül a Subway mentett meg minket. Aztán nekiindultunk. Én voltam butus, ugyanis elmulasztottam teljesen áttanulmányozni a Thorpe park  megközelítés oldalát. Így bolyongtunk céllal ugyan de út nélkül. Sehol egy árva tábla, vagy bármi. Már épp ott tartottunk, hogy valakit megkérdezünk, mire egy hirtelen ötlettől vezérelve megálltunk egy buszmegállóban, ahol meg is találtuk az útirányt. Vártunk 20 percet a buszra, majd indulás. Nos, onnan még egy 15 perces út, szóval tiszta szerencse, hogy nem indultunk neki gyalog... Lerakott a buszos bácsi, még azt is elmondta, hogy hol találjuk majd a visszafele buszmeget. Megindultunk, és pár perc múlva megpillantottuk a várva-várt helyet. Megvettük a jegyet (1+1 kuponnal 20.40 Ł), és belevetettük magunkat az izgalmakba! Maga a hely hatalmas, egyszer-kétszer el is tévedtünk. Látszik, hogy nem új építésű, de vannak újabb részek is. Először a Detonatorra ültünk fel. Ez felvisz jó magasra, megy a visszaszámlálás, majd 45 m/h sebességgel és 5.5G-vel szépen leejtenek... Azt tudni kell, hogy én még Pesten se ültem fel ilyenre, de hát na, egyszer élünk - vagy halunk ? Persze mire sorra kerültünk eltelt egy óra.... Közben nézelődtünk, láttunk is egy nagyon durva hullámvasutat, amit talán ki is akartunk hagyni... Erre mit ad Isten, pont a bejárat előtt álltunk meg legközelebb... Stealth: 2 másodperc alatt gyorsul 80 m/h-ra !!!, felvisz több mint 60 méter magasra, majd szabadesés, átfordulás és fék. Itt is rengeteget vártunk, de esküszöm megérte. Igaz, hogy alig volt nyitva a szemem, de itt hangzott el a híres mondat: a mocskos k***a anyátokat... Az egész dolog sokkol, nem nagyon van időd realizálni a dolgokat, csak épp annyit, amennyit érdemes. Persze utána megnéztük a képeket (mert fotóznak és ha megfizeted megkaphatod), röhögtünk egy sort, kb. mint aki szülni készül... :D Mivel továbbra is céltalanul bolyongtunk, az X/ No Way Out - nál kötöttünk ki. Hatalmas doboz, nem sejtettük, mi vár ránk. (Bár Edi sejtette..) Sötét folyosókon bolyongtunk, mire meglettek a kocsik. Beültünk, és előre! Bocsánat, ezúttal hátra. Merthogy nagy homályban hátrafelé ment a kocsi, meg-meg állva. Jól kezdődött, de nagyobb durranást vártunk. Sebaj, egynek elment. Aztán úgy éreztem, itt az ideje egy kis lazításnak. ? Irány a Saw Alive. A híres Fűrész című horror ihlette a dolgot. Bár én még nem láttam egy részét se, mert fosos vagyok, most úgy gondoltam jó móka lesz... Megint rengeteget várakoztunk, de sikerült egy csoport utolsó tagjaiként bemenni. Ott a koordinátor elmondta, hogy fogjuk meg az előttünk álló vállát, és lehetőleg ne kapjunk sokkot és kezdjünk kirohanni...Bearaszoltunk, és a filmből (nyilván) ismert jelenetek tárultak elénk. Vérben úszó holttestek, felakasztott hullák, mígnem az egyik megmozdult.. És itt indult a móka, síron túli hangok, sötétből kiugráló félholttak, őrültek, és minden amit csak el tudtok képzelni. Egy-két alkalommal a sikítás és a röhögés egybefolyt, de azért nem irigylem az előttem haladó fiút, a vállát szétpasszíroztam, az tuti :D. Volt néhány helyiség, ahol tudtad, mi fog történni, mégis majd' szívgörcsöt kapsz... Szóval bejött a móka, nem kicsit... Aztán egy ideje már szemeztünk a Colossus-sal. Kihagyhatatlannak tűnk, így a 90 perces várakozási idő sem tartott vissza minket (máshol is vártunk már eleget). A sor marha lassan haladt, a feketék tolakodtak, előttünk két kiscsaj megzakkant. Már kezdtem unni a dolgot, mire jött más is. A hullámvasút megállt. Nem menet közben persze, csak nem indult új. 15 perc után láttunk egy szerelő bácsit felsétálni a szerkezeten. Mivel már eddig is latolgattuk, hogy ez kivárhatatlan, így égi jelként értelmezve a történteket átugrottunk a kerítésen és kijöttünk. (Ennek köszönhetően tiszta kék-zöld-lila a lábam). Ekkorra már sokkal előrébb járt az óra, mint azt eredetileg terveztük. Sőt, vészesen közeledtünk a 7 órai záráshoz. Így gyorsan kaja után néztünk, ami nem ment egyszerűen szegény Edina miatt, de végül a PizzaHut lett a barátunk. Zabálás, és irány a busz. Negyed óra várakozás, negyed óra busz, 10 perc séta, vasútállomás, vonat.

Összességében remek a vidámpark, de 1-2 tanácsot fogadjatok meg. Nyitásra menjetek oda!!! Maradjatok zárásig!!! Vegyetek gyorsjegyet!!!!!! Igaz, így sokkal többe fáj a dolog, de másként elveszi a varázst a rengeteg 1-1,5 órás sorban állás, és rengeteg mindent elszalasztotok emiatt!!! Mi még visszatérünk, de sokkal okosabban!!!

Én eredetileg úgy terveztem, hogy 9 körül érek haza, amikor még épp világos van, sötétben nem egy mókás dolog sétálni... Itt már látszott, hogy 10 előtt nem leszek otthon, de hát az a sok móka... Edina rosszabb helyzetben volt. 7 körül kellett volna hazaérnie, és a mostani kilátások szerint fél 11-re futott be a vonata. Ami ugye azért kellemetlen, mert a hostszüleinek kell kimenni elé az állomásra, nesze neked vidéki élet...Szóval töménytelen frusztráltsággal fűszerezve haladtunk hazafelé. Ennek örömére benéztük a metrót, és rosszra szálltunk fel. Na, akkor már kínunkban csak röhögni tudtunk. Végül meglett a jó szerelvény, én Marylebone-nál elbúcsúztam, de a lelkére kötöttem Edinának, írja meg, hogy telt a hazaút, és mit szóltak hosték. A vonatomat hamar megtaláltam, hál' istennek gyorsvonatot fogtam ki, ami kevesebb mint fél óra alatt hazavitt. Kapkodtam a tappancsaimat, sötétben sétafikálni egy fiatal lánynak nem mulatság... Közben már jött az sms Louise-tól, hogy merre járok, megyek e haza, mert reggel nem tudtam neki beszámolni az utamról, és aggódott, hogy biztonságban vagyok e. Gyorsan visszaírtam, hogy 15 percen belül otthon vagyok. Alighogy elküldöm az üzit, csörög a telefon. Edina. A legutóbbi sms-eiből kiderült, hogy megtalálta a vonatot, felszállt, de nem indulnak. Ezért hívott. Valaki kiugrott a vonat elé. Így se vonat, se semmi. Szegény kétségbe volt esve, és hullafáradtan még az is megfordult a fejében, hogy ott alszik az állomáson. Namármost, ez majdnem egyenlő az öngyilkossággal, így persze részemről szó se lehetett róla. Egyből mondtam, hogy akkor vissza Marylebone-ra, és keressen vonatot, ami elhozza hozzám. Míg telefonos instrukciókat adtam a jegyvételről, haza is értem. Itt volt Collin és James is, a barátok. Gyorsan felvázoltam a helyzetet. Még mielőtt befejezhettem volna, már mondták a szülők, hogy jöjjön ide és aludjon itt, szóval gyorsan rendeződni látszott a dolog (bár megmondom őszintén, ha nem egyeztek volna bele, ami lehetetlen, de akkor is megoldottam volna az ügyet, mert egyszerűen nem volt más elfogadható megoldás). Persze valami különös okból kifolyólag épp ez a nap volt, amikor a fiúk is itt készültek aludni, de sok jó ember kis helyen is... Szóval míg vártam, hogy befusson Edina, belemerültünk a beszélgetésbe. Majd felhívtam a drágát, mert sejtettem, hogy hamarosan itt kéne lennie. Így is volt, gyorsan indultam, és mire kiértem az állomásra Edinám ott várt. Hazaértünk, hullafáradtan, közel éjfélhez. A stressz hatására jogosnak éreztünk egy pohárka elfogyasztását... Én megint csak jobban belemerültem a fiúkkal való dumcsizásba, szegény Edi kicsit kimaradt, de ezeknek a beszélgetéseknek érdekes következménye lett, amit a következő blogban részleteznék... Fél 1 is elmúlt mire felmentünk a fészkünkbe. Zuhany, reggeli vonatcsekkolás és tentike. Mivel még 2kor csicseregtek odalent, így nem volt meglepő, hogy reggel 7kor csak mi vagyunk talpon. Kávé és egyebek, majd indulás a vonatállomásra. Búcsúzás, és kéz-és-lábtörést a vonatra... Végül fél11 után írt Edi, hogy hazaért...

Mi csak egy kis izgalmat akartunk... megkaptuk.

Itt a videó, amit készítettem. Bocs, ezúttal nem szántam órákat a szerkesztésre, csak összedobtam, de azért remélem az érzés átjön... ;)

Thorpe park from Szilvia G on Vimeo.