Nem tudom, mi történik, de csak úgy száguldanak a napok. Alig kaptam a fejemhez, hogy megint hétfő, már itt is a péntek. Szeretem...
A napi rutint most kihagynám, térjünk rá a címre. Kajaválság. Ugyebár már a múltkor panaszoltam, hogy nincs itthon semmi ehető. És ez sokáig így is maradt. De az egy dolog, hogy én kínlódok emiatt, de a hét közepén már azzal is bajban voltam, hogy a gyerekeknek mit adjak. Semmi snack, sajt vagy joghurt, 3 szem alma árválkodott a gyümölcsös tálban, a szendvicsnek való elkopott, szóval gyakorlatilag üres volt a hűtő. Kedden ugyan elmentem a boltba, és vettem magamnak vacsorának valót, de az sem tart örökké... Louise még meg is jegyezte, hogy szóljak, hogy mit szeretek, és akkor ő majd hoz, de hát könyörgöm, semmi nem volt a hűtőben, akkor mégis mit gondol? Szerdán volt egy 10 perces bevásárlás, lett tej, 3 db banán, 4 db sajtrudacska, és ennyi. Hűűű. És ugye a legfurcsább, hogy ilyen még nem volt. De sebaj, túléltük, ma reggel 8kor már ment anyuka boltba, és kb. 15 szatyorral jött haza. Viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy húsfélét nem nagyon vesz. Esetleg darált húst, vagy csirkemellet. Nem voltam rest, és megkérdeztem, ugyan miért. És most figyeljetek, mert ilyet én még nem hallottam. Szóval azért csirkemell, mert az csak hús. Viszont, ha már csont is van benne, akkor elkezd undorodni tőle, mert hogy megmásíthatatlanul emlékezteti rá, hogy az állat. Szóval csak színhús, semmi csont vagy bőr. És mindenféle hús csak olyan formában, ami nem juttatja eszébe, hogy az állat volt valamikor. Derültem rajta egy sort, és mondtam is neki, hogy ilyet én még nem hallottam... Nagyon fura...
Heti kínszenvedésem a vasalás volt. Ugyanis a múlt hétről felhalmozódott jó sok szennyes, így Louise csak mosott és mosott. Amikor vasárnap este megláttam az extra óriási halmot, sokkot kaptam.Hétfőn nekiugrottam, és 5 órán keresztül csak vasaltam. Aztán mentem a gyerekekért. Keddre is maradt egy kis móka, még úgy másfél órányi. Épp kezdtem örülni, hogy a szerdai takarítással be is fejeződtek a napközbeni programjaim, erre csütörtökre megint ott figyeltek a ruhák. Még 2 óra hossza. Nem igazán értem, hogy a fenébe lehetett ennyi koszos ruha, és mi tört Louise-ra, hogy MINDENT egyből ki akart mosni.... Megszenvedtem vele, de küldetés teljesítve.A karom mint egy szkanderbajnoké. :D
De. Mindez nem elég, miért is lenne. Az egyik kutya tüzel. Éljen. Magamtól jöttem rá, elfelejtettek szólni, még jó hogy nem hagytam a padlószőnyegen fel-alá sétálgatni a drágát. Szóval most szigorú elzárásban van, a konyha-ebédlő területét nem lépheti át. És ez mit jelent nekem? Minden nap a szokásos porszívózás után állhatok neki felsuvickolni a járólapot. Hmm.
Szóval most eléggé el voltam havazva, fáradt is vagyok. Sőt, tegnap még a gyerekemmel is összekaptunk. Néha hajlamos elfelejteni, hogy ő egy gyerek, én pedig a felnőtt. Így először tőlem, majd az anyjától is kapott egy kis fejmosást. Azért nem hiányzott még ez is...
De azért semmi aggódás, jól vagyok, csak fáradtan. VISZONT MA PÉNTEK!!! Mi mást kívánhatnék? (nem kötöm az orrotokra!) XD
Kellemes hétvégét drágáim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése