RELAX

És igen! Immár túl vagyok a csodaszép hétvégémen, örökké a szívemben marad! (L)

De előtte ugorjunk vissza a csütörtökhöz. A szülők fél 5 körül leléptek, kaptam egy szép időbeosztást a hétvégéről, hogy mit és mint legyen (mindig kinevetem Louise-t, mert papírokat írogat és térképeket rajzol, hogy semmit ne felejtsek el). Szóval első körben közös este a gyerekekkel. Egész jól indult, jól végződött, na de közben... A drága fiammal sikerült nagyon csúnyán összevesznem, de az én szívem sincs kőből, szépen átbeszéltünk mindent, és kibékültünk. Együtt néztük a tv-t, majd irány az ágy. Én meg a zuhany alá. Alig lépek be a szobámba, jön Alex sírva, szegénykém annyira hiányolta a szüleit, hogy rossz volt ránézni. Próbáltam megnyugtatni, nem sok sikerrel, végül álomba sírta magát.

Péntek reggel 6.17. perc. Nyílik az ajtó, Charlotte teljesen kipihenve belibben a szobámba. Bebújt mellém, beraktam neki egy dvd-t, én meg 7-ig még szunyókáltam. Letudva a reggeli körömet már Alex is a helyemen feküdt, visszabújtam még 5 percre, majd elkezdtünk készülődni. Simán ment minden, elvittem őket suliba, és elbúcsúztunk a hétvégére. Hogy vasárnap este jönnek e vissza, vagy csak hétfőn veszem fel őket a suliból, még nem tudtam. De az én hétvégém elkezdődött. Tettem-vettem, majd mivel az álmosság elhatalmasodott rajtam, visszabújtam az ágyikóba egy kicsit... Délután letudtam a vasalnivalót, elugrottam a boltba betárazni a nasikészletet, és hajnal 2-ig ment a mozi...

Ennek eredményeképp 11 is elmúlt, mire felébredtem, 1 körül pedig készen álltam az útra! Biciklire fel, és irány a város! Ugyanis a fejembe vettem, hogy mivel én itt élek, ismernem kell az összes utcát, helyet, boltot, mindent. Persze nem sikerülhet egy nap alatt, de haladok... Útközben összefutottam James-szel (apuka legjobb barátja), és komolyan mondom megint pozitívan kellett csalódnom. Ugyanis azon túl, hogy rámdudált, és veszettül kalimpált a kocsiból, a következő percben már azt láttam, hogy vissza is fordult. Leparkolt, kiugrott a kocsiból, lebombázott ezer kérdéssel... Ezek nekem annyira jól tudnak esni, hogy valaki ennyire figyelmes. ( A helyi magyar au pair-nek megint üzentem a múlt héten, ő még annyit se válaszolt, hogy bakfitty.)

Szóval szépen kitekertem magam, majd a Starbucks-ba húzódtam egy jó kávéra. Ücsörögtem, iszogattam, és szembesültem a társadalmi problémákkal. Miszerint két 10 éves forma gyerek a mellettem lévő asztalnál sunyiban cigarettázik. A biztonsági őr jött is nemsokára, elküldte őket, de én szívem szerint mindkettőnek adtam volna egy jó magyaros nyaklevest. -

Mivel elég csúnyán kezdett beborulni, és cseperészett is az eső, így lezártam a túrám. Otthon megfőztem a vacsit, és újra mozi.

És vasárnap ismét. Az időjárás nem hazudtolta meg az előrejelzést, egész nap esett, hideg volt és fújt a szél. Még cigizni se esett jól. Meg sem fordult  a fejemben, hogy fel kéne öltözni, egyszemélyes pizsamapartit tartottam. Délután hívott nagyi (az itteni nagyi), hogy a gyerekek még ott maradnak ma éjszakára is, így ő viszi őket suliba reggel, nekem csak fel kell őket szednem. Eddig is bírtam őket, na de ezek után!!! Azt hiszem nem kell mondanom, mivel töltöttem az estét... ;)

Hétfőn azért összekaptam magam, normális formát varázsoltam a házból, és elindultam a gyerkőcökért.

Minden rendben volt (a szokásos súrlódásokat már nem taglalnám), időben ágyba tettem őket. Alex nem nagyon akart elaludni, hiába bizonygattam, tudta, hogy mindjárt jönnek a szülei! Így is volt, háromnegyed 9-kor megjöttek, Louise egyből rohant a gyerekekhez, nagy szeretgetés, aztán mi is váltottunk pár szót. Majd nemsokára mindenki elvonult pihenni.

Így le is zárult az én kis mesebeli hétvégém. Tudom, hogy másnak unalmasnak tűnhet, de az elmúlt másfél hónapban csak a szaladgálás, tanulás, rohanás volt napirenden. De most feltöltődtem! Készüljetek!

Pusza

U.i.: A szombat városfelfedező túrám eredménye itt:
https://picasaweb.google.com/103687844054662178811/Beaconsfield?feat=directlink