és megint történt valami

A mai események hozták meg a kedvemet a blogíráshoz! Bár inkább lennék kedvetlen!

Valahol a múlt hétvége előtt hagytam abba... Szóval a hétvégéről. Nyugi volt, végig csak lustálkodtam és vergődtem, sajnos a barátaim nem jöttek szombaton, így igazán semmi dolgom se volt. Vasárnap délután megjött a kiscsaládom, úgy néztek ki mint a mosogatórongy. Nem csodálom, mint kiderült, volt vagy 40 gyerek, és az idő se a legjobb formáját hozta a kempingezéshez... Ráadásul valami úton-,módon a gyerekek sem kerültek időben ágyba, így hétfőn a hulla fáradt - hisztis gyerekekkel szembesültem. Hál' istennek mondta Louise, hogy a délutáni feladatok után nézhetik a tévét. Az legalább nyugton tartja őket. Ennek talán én örültem a legjobban.

Na de pörögjünk is rá gyorsan a mai napra! Sima reggel, vasalósdi, porszívózás stb... Anyuka hazajött ebédidőben, mert Charlotte-nak most volt a felavatása (abban a tábor-izében, tisztára kisdobos feeling...). Én pedig 3 körül elindultam felvenni a gyerekeket. Kölkök fel, kocsiba be, egyesbe be... És itt a hír: meghúztam a kocsit! És nem csak az enyémet... Namármost, a suli utcája ilyenkor túlzsúfolt, mindkét oldalon tele kocsikkal, egy sáv van, és hogy ki megy előbb, azt az erősebb kutya ****** alapon dől el. Persze vannak kis részek, kocsibejárók, ahova esetleg be lehet húzódni, de ez minden. Szóval törtetünk előre, szemből kocsi, Szilvike balra húzódik az egyik kapualjba, mikor is megreng a kocsi... Nesze neked! Egyébként szilárd meggyőződésem, hogy nem csak az én hibám volt. Ugyanis a kocsi, ami elé behúzódtam, épp felém tolatott... Tehát a baj megtörtént, kiugrottam a kocsiból, itt is ott is karc, megadtam Louise telefonszámát, és igyekeztem lenyugodni. Merthogy egyébként leszarnám, ha az én kocsim lenne, de nem az enyém. Szóval itthon töredelmesen bevallottam a bűnöm, mondtam, hogy az esetleges kárt kifizetem. Hostanyám meg csak azt hajtotta, ne pánikoljak. Be is fejeztem... 

A nap további eseménye, hogy a múltkor utána néztem ilyen otthonról végezhető melónak, erre most este felhívott egy pali ezzel kapcsolatban. Tök rendes volt, bájolgott egy sort, de mikor a bankszámlaadataimat kezdte puhatolózni, leráztam. Azért még nem vagyok bolond!!!

Desszert: Most volt meg a vacsi a szülőkkel. Stewart egy árva szót se mondott a kocsiról, lehet, hogy Louise még nem mondta el neki. ((és akkor jár az agyam, hogy biztos azért nem mondta, mert nem akar balhét, mert így is szúrom Stewart szemét, de az is lehet, hogy csak az én fantáziám túl nagy)). De a lényeg. Apuka egy párszor hangoztatta, hogy a gyerekeknek jól nevelteknek kell lenni, pl.: nem hagyhatják el az asztalt, míg más eszik. Erre én nyúlként nyammogom a kis salátám végét, mire ő feláll, elvisz 2 koszos tányért, azt elöblíti és berakja a mosogatógépbe, majd behuppan a tévé elé. Én, a nyúl meg csak pislog, hogy akkor most a hülye au pair lepakolja az asztalt, a saját tányérját majd saját maga teszi a mosogatógépbe, és feltakarít. Jó kis példamutatás.

De ezzel a lendülettel vissza is szívnám a rágalmakat. Mert nagyobb az esélye, hogy el lett mismásolva az  egész, és Én agyonkombinálom. Mert egyébként bírom őket nagyon. ÉS NEM HAGYOM HOGY EZ VÁLTOZZON.PONT!!!

Az igazat megvallva, egy kicsit én is kivagyok. Nem tudom miért, csak valami semmilyen-vergődős-nyüsszögős bajom van. Arra is van tippem, hogy miért. "éhes disznó..."