Újra itt!

Visszatértem!
Tegnap reggel 6kor indultam és este 10 előtt értem haza...
Kaptok majd beszámolókat, és sok-sok képet, videót is! A 8 nap alatt 948 (!!!!) képet és 27 videót csináltunk, úgyhogy lehet majd szemezgetni!

Azért jó "itthon". Reggel arra ébredtem, hogy a gyerekeim ölelgetnek és puszilgatnak. Még egy teve-formájú ékszertartót is kaptam Egyiptomból. Kis drágáim.

Hamarosan jövök!

Pusza!!!

Holiday - a kezdet

Van egy picike időm, így írok nektek egy picit, mert ez a hét már így is nagyon mozgalmas, nem is hiszem, hogy egy bejegyzésbe be tudom majd sűríteni.

Tehát talán ott hagytam abba, hogy egy csodálatos vasárnap reggel a családom elindult Egyiptomba. Persze ennek örömére én se tudtam kialudni magam, döglődtem egy sort, és vártam James beköltözését. Aztán délután nekiálltam főzni. Már hónapokkal ezelőtt megbeszéltem Claudiával, hogy csinálok neki egy jó kis gulyást, és ennél jobb alkalmat keresve se találhattam volna. Felraktam a kajcsit, ténferegtem, befutott James is. Természetesen őt is meginvitáltam a vascsira, és nem is mondhatott nemet! Volt már 8 óra is, mire Clau befutott, úgyhogy jól meg is feküdte a gyomrunkat a kajcsi, de egy kis alkohol lazított a nyomáson.. ;) Annyira jó hangulat lett, kint ültünk a teraszon, iszogattunk, dumáltunk, jaj, ennél jobb nincs is! Éjfél körül ment el C, de mi még hajnal 3ig dumáltunk James-szel. Aztán persze hétfő reggel keltem, mert kicsit pakolásztam és rohangáltam még a drága Vera barátnőm érkezése előtt. Igaz, végül úgy alakult, hogy egész későn, 6 körül futott be a vonat. De volt időnk bőven! Beszaladtunk a boltba az alkoholkészletet feltölteni, majd igyekeztünk haza, mert Claudiát vártuk. Megjött a csajszi, dumáltunk, iszogattunk, és vártunk a vacsira. Ugyanis előző este James elszólta magát, hogy ő bizony szokott főzni. Így gyakorlatilag mi kijelentettük, hogy akkor ő csinálja a következő vacsorát. :D Aztán fél 9 körül már kezdett elveszni a türelmünk, mert J-nek se híre se hamva nem volt. :D Aztán csak befutott, kaptunk fini pestos-csirkés tésztát, persze megint jó későn... És további ivászat! Clau benyomta az Unicum Next-et, megittunk egy üveg vodkát, hajnal 4ig dajdajoztunk... De jó is volt!!!!! Kár, hogy másnap megint kidobott az ágy... De ha már így esett, Verámmal High Wycombe-ba vettük az irányt. Bezabáltunk pizzából "reggelire", és elmentünk shoppingolni. A baj csak annyi volt, hogy óriási pocakkal nem túl kényelmes sétálgatni... De jó volt, nézelődtünk, vásárolgattunk, nevettünk sokat!! El is ment az egész délután, estefelé értünk haza. Vacsiztunk, nemsokára jött Clau ismét. Ezúttal csendesebb estét terveztünk, egy jó kis filmmel. Bár azt hiszem a King's speech nem a legjobb választás lett... Kicsit lehúzott mindenkit. De aztán a terasz és alkohol csodás varázsa ismét felpezsdített minket. Kitárgyaltuk az élet nagy dolgait, a világ problémáit, és a sok bla bla bla... :D Annyira jó volt, hogy le se tudom írni, komolyan. De sajnos elmúlt ez is. Szerdán drága Verám visszautazott Londonba, Claudia ismét dolgozni kényszerült, így este kettesben pizzáztunk James-szel. Na meg persze beszélgettünk sokat, nagyon sokat. És csütörtökön megint, azt leszámítva, hogy este 10kor még rohangáltam mint a ringlispíl, pakoltam az utazásra. De aztán kész lettem, még hajnalig csiviteltünk, aztán ágyikó. 

És Dublin közeledett. Nem tudom, említettem e, de egy gyerekkori barátnőm él ott már 3 éve, és úgy döntöttem, ez jó alkalom meglátogatni. Bár csak péntek este 6kor indult a busz, én már korábban bementem Londonba. J felajánlotta, hogy kidob az állomásig, így annyival is kevesebbet cipekedtem. 

De térjünk rá a buszútra. 12 óra, éjszaka. Én kicsit (nagyon) naiv voltam, mert azt hittem, majd alszok, és de jól eltelik... Hahaha, vicces... Kisgyerekes anyuka mellettem, idióta tinédzserek mögöttem, terjengő húgyszag, hosszú szünetek, komp előtt útlevélellenőrzés, kompon alvás (másfél óra!), üdcsim kifolyt, szóval nem, nem szeressem... De csak túléltem!!! 

És itt vagyok, a drága Dublin ölén, de erről majd legközelebb!!!!!!!

Puszi!

Halló!!!!!
Jelentem minden rendben!
Akartam nektek írni egy hosszabb bejegyzést, de már nincs rá időm. Igyekszem pótolni. Elöljáróban annyit, hogy a holiday fantasztikusan indult, sok mókával és nevetéssel, de most vár rám Dublin!!!!

Vigyázzatok magatokra!
Pusza

Túlzsúfolt hét, de végre szabadság!!!

Vasárnap: meglepetés-> lakótárs
Hétfő: Ló-rezervátum
Kedd: kisebb család, egy gyerek, játszótér, bejelentkezés
Szerda: takarítás és vasalás, semmi pihi
Csüti: Beale Park, kalandos utazás, nagy kölyök-vacsora
Péntek: Beccy és plusz 3 gyerek, szedermánia, nagyi-piknik, rakott krumpli vacsira

Hogy hangzik? Izgalmas, mozgalmas és hihetetlenül fárasztó!!

Vasárnap híreket kaptam. Stewart megkérdezte, hogy zavarna e, ha a barátja, James beköltözne arra a 2 hétre, amíg ők nyaralnak. Hm. Most erre mit mondhatnék? Nem az én házam... De egyébként nagyon bírom a pasit (mint haver!!!) szóval nem gáz. És ez nagy segítség lenne neki, mivel egyrészt anyagi problémái támadtak, másrészt balhé volt az albérletében, szóval persze, jöjjön csak. 

És megérkezett a hétfő, az egész hét előttünk állt, és hogy nem lesz könnyű, ebben biztos voltam. Mint már korábban, most is próbáltunk 1-2 programot összehozni Claudiával és így a gyerekeim uncsitesójaival. Kezdetnek a közeli ló-mentőhelyre mentünk. Itt a "vágóhídról" mentett öreg vagy beteg lovakat gondozzák, meg lehet őket nézni, simogatni, nagyon barátságosak. 

A gyerekek élvezték, igaz, néha ment a rosszalkodás, de ha egyszerre 5 gyerek együtt van, ezen nincs mit csodálkozni.

Kedden Alex ment golfozni a nagyival, így délelőtt otthon voltunk. Egy kis Wii, tévé (csak kicsi!), játszogattunk. Délután jobb híján becsatlakoztunk megint Clauékhoz, kimentünk a játszótérre. A gyerekek elvoltak, mi meg pletykáztunk egy sort!!!

Este kettesben maradtam a lánykámmal. Louise elutazott Norvégiába munka ügyben 2 napra, a fiúk elmentek kajakozni. Így fürdés után ágyba raktam Ch-t, majd intéztem a dolgaimat.

Szerda könnyűnek ígérkezett, mert a kölkök a nagyszülőknél töltötték a napot. Persze ez nekem csak alkalom volt kitakarítani, szaladgálni, és este fél 8ig még vasaltam. Közben a londoni események hatására telefonálgattam a közelben lakó ismerősöknek, hogy rendben vannak e. Hál' istennek, senkinek semmi baja, bár páran nagyon közel voltak a tűzhöz... Drága Vera barátnőmet is hívtam, és azon túl, hogy jól van, más hírekkel is megörvendeztetett. A jövő héten jön és meglátogat, itt is marad pár napig!! Csak semmi unalom!!! 

Csütörtökön a Reading melletti Beale Park volt a cél. Ez a még picike Temze partján fekvő vadrezervátum. Reggel 9 körül terveztünk indulni, mert legalább egy órás az út. Ebből aztán lett 10 is, mert a többiek kicsit eltévedtek... Clau vett fel minket, egy nagy kocsival mentünk, így sokkal egyszerűbb volt. Az egy dolog, hogy először félrevezetett a GPS, de a cél előtt útlezárásba futottunk, így még majd' 1 óráig keringtünk és próbáltuk megtalálni/kérdezgetni az utat. Végre nagy nehezen fél 12 körül megérkeztünk. Megvettük a jegyeket, sorban állás a mosdóknál, és az általános éhségre való tekintettel ebédelni készültünk. Ebből aztán az lett, hogy felugrottunk a helyi kisvasútra, és körbevonatoztuk a helyet. 10 perc sem volt a menet, így nem haltunk éhen! De ezek után tényleg a kemping helyet kerestük. Meg is találtuk, elég csinosan lett kialakítva, közvetlenül egy játszótér mellett. Bekajáltunk, a gyerekeim úgy ettek, mint a menekültek... Aztán megjött az eső. Pontosabban visszajött, mert már esett reggel is. Az egyetlen ok, hogy elindultunk az volt, hogy az időjárás-jelentés szerint csak felhős ég várható.  De szakadatlanul esett. Igaz, a gyerkőcöket nem zavarta, eljátszottak az esőben is. Én meg igazán nem bántam, mert tudtam, hogy nyugton nem fognak maradni. Mire nagy nehezen elállt, és a jégkrémek is elfogytak, gondoltuk nem árt körül nézni, nem hiába fizettük a belépőket. 

Alig néztünk meg néhány helyet, sajnos be kellett látnunk, hogy 4 óra, tehát indulnunk kell. Persze a gyerekekért még negyed óráig könyörögtem, de végre elindultunk. Az út hazafelé rövidebb volt, persze a rész, ami korábban le volt zárva most szabad lett, az idő pedig gyönyörű, de hát ez a mi szerencsénk... Kisebb problémák áthidalása után úgy döntöttünk, közösen vacsizunk. Bedobtam pár bagettet és pizzát a sütőbe, mindenki megvacsizott, és 8 körül én is végeztem. 

Örömmel vártam a pénteket. Utolsó nap!!!! Kiderült, hogy Louise tesója, Beccy és a gyerekei itt vannak a nagyiéknál, így várható volt, hogy összefutunk. Így is lett, hívott B 9 körül, hogy átjönnének. Ok, jöttek is 10 körül, beszélgettünk sokat, a csapat őrjöngött, aztán kimentünk a parkba. Ott is elvoltak, szedtünk egy csomó szedret!!! Jaj, de szeretem!!! Aztán dél körül visszasétáltunk, majd elmentünk a nagyi-féle piknikre. Ami persze csak sima hideg ebéd. De azért jól bekajáltunk. Kis punnyadás, majd mondta Beccy, ha gondolom menjek a dolgomra, a gyerekeknek úgy is berak valami filmet. Így elintultam megvenni azt a pár dolgot, amit akartam, és közben megbeszéltem Louise-szal, hogy akkor rakott krumpli lesz vacsira! Visszamentem a gyerekekért, de mondták, hogy felesleges ott ücsörögnöm, majd fél5 körül visszahozzák őket. Így hazamentem, összepakolásztam, és nekiálltam főzni. Végül mindenki rendben hazaért, és a vacsi is kész lett időben. Mindenkinek nagyon ízlett, kivéve Alexet. De a kis drágám nem szólt semmit, csak ette a kolbászt, aztán hirtelen pityeregni kezdett. Mi nem tudtuk mi van, erre mondja, hogy ő ezt nem szereti, csak azért evett belőle, mert hogy én mennyit dolgoztam vele. Hát nem édes????? 

Így megint csak este 7 után véget ért a napom, egyúttal a nyári szünet java. Az tuti, hogy több, mint 50 órát húztam le a héten, de ilyen ez...  Persze a csajokkal még ment a Skype, de rájuk mindig van időm. Végül éjfél körül hajtottam álomra a fejem, de mosott hullaként. 

A baj csak ott esett, hogy reggel 8kor a gyerekek már visítottak... Ahhh, nem érdekes, holnap reggel mennek, és FREEDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Majd jelentkezem!

Pusza!!

London képek

Ez a legőrültebb dolog, amit az utóbbi időben láttam....: