jelen!

Helló!

Élek még, nem aggódni!

Tényleg rég írtam...egész pontosan vasárnap. Olyan óriási dolgok most sem történtek. Stewart hétfő-kedd-szerda itthon volt, szinte mindig ő hozta-vitte a gyereket, így elég sok munkát levett a vállamról. Ja, és hogy miért dolgozott itthon? Mert benzin helyett gázolajat tankot a kocsiba... Ügyes, ugye?  Viszont, így legalább volt alkalmam beszélni vele négyszemközt. Nem tudom, hogy említettem e, de úgy kb. az első hónap után a kommunikáció közöttünk szinte megszűnt, tényleg csak a legszükségesebbekre korlátozódott. Ezt úgy értsétek, hogy ha más nem volt, akkor csak egy "Jó reggelt" egész nap. Én azért igyekeztem, már amennyire tudtam, csak nem tudom, mi történt menet közben. Így hát kaptam az alkalmon, és megkérdeztem, hogy ugyan elégedett e a munkámmal (ugye sokkal finomabb így, mint azt kérdezni, mi baja velem?!). Mondta, hogy minden ok, szól, ha baj van. Jó, mondtam, mert hogy a komm. nem a legjobb köztünk, és gondoltam esetleg van valami probléma. Nem. Nincs. Na, ezzel szemben nem mondhatnám, hogy változott a dolog, talán még aznap láttam valami próbálkozás félét, de ennyi. Mindegy, nem érdekel. A munkámmal elégedett, ha nem tud velem beszélgetni, az az ő baja. Hál' istennek Louise-szal mindent meg tudok beszélni, és tudunk beszélgetni is. Sőt, mindenkivel. Na jól van, itt le is zárnám a dolgot. Csak még egy apró szösszenet. Később.

Szerda - hosszú nap. Hostanyu megint ment Aberdeen-be, de most csak egy napra. Ez annyit jelentett, hogy majd' egy órával kezdtem korábban, mert korán ment a repülő, és Stewart vitte ki a reptérre. Szóval gyerekeknek reggeli, aztán suliba. Ott összefutottam Annával, az erdélyi csajszival, aki már tisztára aggódott értem, mert 2 napja nem látott a sulinál. Hát igen. Hazajöttem, de mivel Stewartnak itt volt a kollégája, így gondoltam halasztom a takarítást, és belevetem magam a statisztikába. Jól is tettem, mert alig múlt dél, amikor írt Louise, hogy a hazafelé tartó repülőjét törölték, és a következő csak 8kor landol, lesz vagy 9 is, mire hazaér. És hogy azért ír, mert Stewartnak is megbeszélése lesz, és hogy akkor a fürdetés és az ágy is az én dolgom lesz. Jó, hát most erre mit mondjak. Szükségállapot. Így elhoztam a kölköket suliból, kis tanulás, aztán nekiálltam a vacsinak. Pont időben végeztem,  gyorsan kajáltunk, közben hallom, hogy Stewart magyaráz valamit. Valamit, hogy akkor mikor lesz az úszás? (De persze nem tőlem kérdezi... hozzátenném, előző nap azért késett el Charlotte a "táborból", mert az apukája nem tudta mikor kell menni, és a 6 éves gyereket kérdezi. Nem engem. Az túl egyszerű lenne. ?) Szóval, apuka magyaráz valamit a kicsi fiának, én ugye közben kalkulálom, mennyi időnk van még indulásig, mi fér bele, stb... Fél perccel azután, hogy megkérem a gyerekem, hogy vegye fel a fürdőgatyáját, Stewart már mondja NEKI, hogy igyekezzen már, cipő fel, irány a kocsi. ????????????? Mondom neki, hogy én el tudom őket vinni úszásra. Erre: hát ő nem, mert programja van. ???? Tudom!!!

Lehet én bonyolítom túl, de szeretem az én időbeosztásomat magam csinálni. Az is igaz, hogy néha jó, hogy ha ott van, és segít a gyerekeket kordában tartani. De ez most elég szarul jött ki. Nem érdekes, természetesen ott voltunk időben, megvolt az úszás, hazajöttünk, pancsi, ágyikó. Simán!

Egyszer csak hallom, hogy hostapu is megjön. Aztán Louise. Végül is Louise volt aki megkérdezte, hogy minden rendben volt e. Persze. (Azt leszámítva, hogy valami megfázás-féle jön kifele rajtam...)

Csüti. Behoztam a lemaradást a takarítás oldaláról, szépen el is ment a napom. Felszedtem a gyereket. Vagy valami olyasmi. Ugyanis rossz nap volt. A sulit el se hagytuk, mikor már össze kellett vesszek Chalotte-tal, itthon meg Alex csinálta a fesztivált. Nagyon nem hiányzott. Lényeg a lényeg, vacsira mindenki megnyugodott, én pedig örültem a nap végének. :D

És a gyönyörű mai nap. Reggel: sima liba. Ugye Louise itthon volt, és kivételesen ő vitte el a kölköket. Szóval gyakorlatilag Charlotte kajájának elkészítésén kívül semmi oka nem volt annak, hogy felkeljek. Nem érdekes.  A második kávém után elindultam a kiba**ott Hsbc bankba, hogy a rakás sz@r számlámat bezárjam. Erre? Hát, hogy a szerződésben benne volt, hogy 12 hónapig nem zárhatom a számlát. MIVAN????  De nekem nem kell! Nem akarok havi 8 fontot fizetni a semmire! És ha holnap hazamegyek? ÁHHHHHHHH, nem hiszem el, igazán. Szóval jól felb@szták az agyam. Mindegy.

Így nekiindultam vásárolni. Ugyanis mivel nem nagyon volt időm vásárolgatni az utóbbi pár hétben, így megbeszéltük tesómmal, hogy egy kis édességet viszek!!! Szóval bevásároltam, de tuti, hogy ha valaki látott engem a kosárral, tele szeméttel, nem talált normálisnak. Na jó, még a pénztáros csaj is megjegyzést tett. :D

Hazaestem, és neki is ugrottam a vasalnivalónak. A drága kis családom mindent gyorsan kimosott nekem, hogy még legyen időm kivasalni. :D Valamikor 4 körül végeztem. De csak azért, mert nem kellett a gyerekekért mennem. Viszont Louise segített kinyomtatni holnapra a dolgaimat, így örömbódottág!

Ami nem: a kis cuki Charlotte a körömlakkal játszott. Igen. Szétlocsolta a szőnyegen. És egy óra közös súrolás után se jött ki. Ügyes, ugye?

Szóval, nagy vonalakban ennyi. Most azt hiszem a csend homályába burkolózom, kemény 2 hét vár rám otthon, legalább 7 vizsgával. DE OTTHON!!! Holnap este már a drágáimmal alszom!!! Mégse olyan rossz...

Puszi mindenkinek, és addig is vigyázzatok magatokra!!!!